Töretlen a székely bicska népszerűsége

Lassan egy évtizede foglalkozik kézműves bicskák és kések népszerűsítésével és értékesítésével a székelyudvarhelyi Acutum nevet viselő vállalkozás. Az alapítók szeretnék a Székelyföldön legendásan a férfiak „tartozékaként” nyilvántartott székely bicskát világszerte ismertté tenni. Termékeik a régi mesteremberek tudására alapuló minőséget képviselik itthon és a nagyvilágban egyaránt. Mihály Hunorral, a cég alapítójával, adminisztrátorával beszélgettünk.

Mihály Hunor fejében az Acutum Székelyudvarhely gondolata nagyjából 8 éve fogalmazódott meg, melynek alapötlete az volt, hogy a helyi bicskakészítő mesterek munkáit elérhetővé tegyék az interneten. Ugyanilyen régi álmuk volt, hogy a gyártást saját maguk kezdjék, viszont ez jelenleg még mindig nincs olyan szinten minőségileg és mennyiségileg, mint amilyet képviselni szeretnének, így egyelőre három székelyudvarhelyi mesterember munkái érhetők el az oldalukon. Emellett élezési tevékenységgel is foglalkoznak.
Arra a kérdésre, hogy mitől válik igazi székely termékké az általuk készített bicska, Hunor szerint nincs objektív válasz.
– Számunkra a székely bicska kizárólag Székelyföldön készülhet és a nyelére mindenképp szarvasagancs kell kerüljön. Szerintem ez a két feltétel ha teljesül, akkor már székely bicskáról beszélünk. Ezen belül többféle forma, felépítés és kivitelezés létezhet, de általában a tradicionális magyar bicskáktól az egyszerűség különbözteti meg a székely bicskákat – magyarázta.

Mitől jó és mire?
A vállalkozó szerint egy embernek, aki napi szinten munkaeszközként használja a bicskáját, annak fontos, hogy az kényelmes legyen és a mérete találja a tenyerét. Lényeges az is, hogy szívós legyen, bírja a napi szintű használatot, könnyen lehessen élezni. Mint elmondta, akinek van 20-30 db bicskája, az valószínűleg inkább gyűjtő, emiatt teljesen más elvárásai is lehetnek egy bicskával szemben. Fontos lehet az esztétika is, ezenkívül a felhasznált alapanyagok minősége, ritkasága vagy az elkészítés módja is.
– Találkoztam már olyannal is, akinek az volt a szempontja, hogy egy damaszk pengéjű bicskára mamutagyarból készüljön a nyél berakása. Az én személyes véleményem, hogy ha valaki több éve használ egy bicskát azt már nevezhetjük igazán jó bicskának, mivel ezalatt már kialakul egyfajta lelki kötődés a gazdában a bicska iránt, szóval az eszmei érték is fontos szempont lehet ennek a kérdésnek a megválaszolásakor – fejtette ki Hunor.
Bár az idők folyamán sok használati eszköznek bővült a felhasználási módja, vagy épp néhány közülük teljességgel eltűnt, a vállalkozó szerint a bicska nagyjából megőrizte a funkcióját. Elmondása szerint talán annyi változott, hogy az utóbbi időkben egyre több bicskagyűjtő van, így egy újabb funkciónak is nevezhetnénk azt, hogy egy gyűjtésre alkalmas tárgy vált belőle.

Székelyföldön készül. Nyelére szarvasagancs jár Fotók: Acutum – székely bicska facebook oldala

Nemcsak a székelyeké
A bicskákat kizárólag online értékesítik, hűek maradva ezáltal az alapkoncepcióhoz. A vásárlói szokásokkal kapcsolatban Mihály Hunor elmondta, hogy meglátása szerint a bicskát használó személyek 80-90%-a férfi, viszont a vásárlóik elég nagy része olyan nő, aki ajándéknak szánja. A termékeik jó minőségű, rozsdamentes acélból készülnek, a nyélhez többnyire szarvasagancsot, de rendelésre többféle egzotikus fafajtát is felhasználnak. Hozzátette, egyre nagyobb az érdeklődés a termék iránt Magyarországról is, de a román vidékekről is keresték már azzal őket, hogy nekik igazi székely bicska kell. A külföldön élő magyar emberek is elég gyakran rendelnek tőlük, ilyenkor a szállítás postai úton történik, bárhová elküldik az igényelt terméket.
Mint minden kézművesterületen, természetesen itt is adódnak különleges kérések, melyek vegül érdekes történetek alkotóelemeivé válnak. Egy ilyen történetet mesélt el Hunor:
– Egy étterem keresett meg, hogy olyan fogást szeretne felszolgálni, amit székely bicskával kellene elfogyasztani. Annak ellenére, hogy egy ötletes dolognak tartottam, mégis le kellett beszélnem erről őket, mivel egy étteremben nem előnyös összecsukható bicskát használni. A rugó a sok mosogatástól hamar megbarnul és a zsír bekerül az apró résekbe, ami nehezen takarítható. Nekik viszont annyira megtetszett az egyik bicskánk formája, hogy végül annak pontos mására kellett gyártanunk fix pengés késeket, amivel nagyon meg voltak elégedve. Ez a történet azért érdekes számomra, mivel régen a kés alakult összecsukhatóvá, bicskává, mi pedig tanúi lehettünk ennek a fordítottjának.

Farkas Endre