Egy igen érdekes és mélyenszántó tanulmányt készített nemrégiben a romániai alkalmazottak helyzetére vonatkozóan a fővárosi Syndex tanácsadó cég. A tanulmány a 2018-as esztendei szám- és tényadatokon alapszik, ilyenképpen pedig az tulajdonképpen a múlt esztendei helyzetet tükrözi, de tanulságok, következtetések vonhatók le az elkövetkező időszakok tekinte­tében is. Az alábbiakban a ter­jedelmes tanulmány egyes köz­ér­deklődésre is számottartó szám­adatait ismertetnénk, de azzal összefüggésben kitérünk egy másabb jelenségre a munkaerővel kapcsolatosan. Az alkalmazottak számának alakulása, annak viszonyí­tása az össz- vagy a mun­ka­képes lakosság számához vagy éppenséggel a munkanélküliek vagy a nyugdíjasok számához mindig is foglalkoztatja, foglalkoztathatja a humánerőforrási, a munkaerőpiaci elemzőket, de a lakosság egy részét is. Ez utóbbihoz való viszonyítás jelenleg országunkban úgymond központi témává látszik válni, s ez annak okán is, hogy az új nyugdíjtörvény kilátásba helyezi a nyugdíjak viszonylag jelentős megemelését. Ehhez pedig elő kell teremteni a szükséges pénzforrásokat, azaz gyarapodnia kell, és nem is akármilyen mértékben, a társadalombiztosítási költségvetés bevételeinek. Az viszont elképzelhetetlen a társadalombiztosítási hozzájárulást fizetők körének bővítése nélkül. Amúgy világszerte „szabály”: az alkalmazottak száma meg kell haladja a nyugdíjasok számát. Ezt az „egyenlőtlenséget” az elmúlt esztendők során sajnos nem sikerült biztosítani, pillanatnyilag viszont igen, lévén, hogy az alkalmazottak száma valamicskével nagyobb, mint a nyugdíjasoké. 2018 végén az előbbieké mintegy 5,5 millió volt, a nyugdíjasoké pedig mintegy 5,2 millió. (Egyébként országos viszonylatban az alkalmazottak száma közel 4%-kal volt nagyobb, mint a megelőző esztendő azonos hónapjában.) A nyugdíjak megemelése ugyanakkor megköveteli a társadalombiztosítást fizetők körének tágítását, lévén, hogy anélkül elképzelhetetlen a pénzforrások bővizűbbé tétele. Képletesen fogalmazva ugyanis a jelenlegi „befizetők” (a társadalombiztosítási költségvetéshez hozzájárulók) „tartják el” a jelenlegi nyugdíjasokat, majd őket a jelenlegi iskolások, s ezek a ciklusok generációkon át megismétlődnek. Kedvezőtlen arányszám A már említett tanulmány szerint országunkban a múlt esztendő végén az alkalmazottak száma az összlakosság 26,3%-át tették ki. (A tanulmány készítői egyébként 5 138 000-re taksálták a hazai alkalmazottak számát.) Ez az arány nem nevezhető jónak, de nagyon rossznak sem. Az viszont igen, hogy az ország 10 megyéjében az alkalmazottak részaránya 20% alatt „tengődött”. Giurgiu megyében például az alkalmazottak száma az összlakosságnak csak 12%-át tette ki, Vaslui megyében 13,3%-át, Botoșani megyében pedig 14,5%-át. (Különben e három megye azok soraiba tartozik, ahol legkisebbek a nyugdíjak.) A főváros esetében kivételesen jó a helyzet, lévén hogy összlakossága 51,9%-ának van alkalmazotti jogállása. 30%-on felüli részaránnyal „dicsekedhet” Temes (34%), Kolozs (33%), Szeben (34%), Brassó és Arad (32%-32%), valamint Ilfov megye (31%). Ezzel le is zárhatjuk azoknak a listáját, ahol minden kétséget kizáróan kedvezően alakult és alakul az alkalmazottak és a nyugdíjasok száma közti arány. A középmezőnybe sorolhatók azok a megyék, amelyekben a szóban forgó arány 30% és az országos átlagos 26,3% mezőnyben leledzik. Így például Hunyad megye (28,4%), Bihar megye (29,7%), Fehér (28,4%) és Konstanca (26,8%). Jelentős csoportot képeznek azok a megyék, amelyekben a két személyzeti kategória aránya 26,3% és 20% között mozog. Ebbe a csoportba tartozik megyénk, Hargita megye is, amely esetében 2018 decemberében a lakosság 22,6%-ának volt alkalmazotti minősége is. (Amúgy megyénkben a tanulmány szerint az alkalmazottak száma 2018 decemberében 5%-kal volt nagyobb, mint 2017 decemberében.) A régió­beli megyékben valamivel jobb a helyzet: Maros megyében az alkalmazottak részaránya 24,7% volt, Kovászna megyében 25,3%. „Erőforrás” lenne… Az Eurostat által egy nemrégiben közölt statisztika szerint Romániában 730 000 olyan személy (azaz állampolgár) él, aki életkora 20–34 év között van, és nem dolgozik és nem is tanul (tovább). Ez azt jelenti, hogy a szóban forgó életkori kategóriába tartozó több mint 3,5 millió romániai lakosnak 20,4%-a „zabot hegyez”. Az Eurostat szakértői szerint ez nem azt jelenti, hogy mindannyian inaktívak, mert közöttük vannak, illetve lehetnek olyanok, akiknek van tevékenységük, de jövedelmi adót nem fizetnek, viszont alkalomszerűen jövedelemre szert tesznek, például behoznak egy-egy használt autót Németországból, Belgiumból, s azt valamelyes haszonrésszel továbbadják, vagy ilyen-olyan szolgáltatások ellenében jutnak pénzhez. Mi több, esetenként akár sok pénzhez, de nem tisztességes és törvényes úton. Amúgy a „tétlenkedők” 20,6%-os részarányával Románia az utolsó helyek egyikét foglalta el uniós viszonylatban, ennél rosszabb helyzet csak Bulgáriában (20,9%), Görögországban (26,8%) és Olaszországban (28,9%) volt. Egyébként az uniós szintű részarány 16,5%, s annál rosszabbat 10 tagállamban jegyeztek, de annál jóval jobbat Szlovéniában (11,1%), Dániában (10,9%), Hollandiában (8,4%), hogy a svédországi 8%-os arányszámról ne is beszéljünk. Ami viszont lényeg, mármint Románia esetében: annak a 730 000 fiatalnak a révén mintegy 15%-kal lehetne gyarapítani az alkalmazottak számát, s erre valós lehetőséget is kínálhat jelenleg a munkaerőpiac… Hecser Zoltán