Most, amikor már a tárolókamrában osztályozva áll a fokhagymatermés, konkrét számokkal is igazolni lehet a kifejtett munka eredményét, a folyamatban felmerülő nehézségekről, hiányosságokról is lehet beszélni. Az olvasókkal ezúttal az udvarhelyszéki tízáras fokhagymaterületen alkalmazott technikákat, megfigyeléseket és eredményeket osztom meg. Ismertetőmben azt a kronologikus sorrendet követem, amely kapcsolódik a Székely Gazda idei 5. számában megjelent íráshoz. [caption id="attachment_2369" align="alignright" width="401"] Fokhagymaszárítás csomóba kötve, szellős esőmentes helyen állványra helyezve[/caption] [dropcap color="#" bgcolor="#" sradius="0"]C[/dropcap] sapadék szempontjából számomra ez az esztendő megfelelő volt, ezért csupán két esetben láttam szükségesnek az öntözést: május 25-én és július 3-án. Arra figyeltem mindig, hogy a gumók, illetve a friss levelek növekedése ne szakadjon meg, mivel ilyen esetben a cikkelyek egyenlőtlenek, a termés pedig kisebb lesz. A fokhagymáról tudni kell, hogy június hónapban beáll a levélzet folytonos cseréje, ami abból áll, hogy az alsó pár levél a hegyétől kezdve fokozatosan sárgul, beszárad, helyébe pedig a szár végén megjelenik az új pár levél. Ez egy normális folyamat, az elöregedett levélzeten viszont nem szabad nyoma legyen betegségnek (rozsda, alternáriás foltosság, peronoszpóra micéliumtelep). Ezért az öntözést – miután a levélzetről a vízcseppek felszáradtak – mindig egy kezelés követte. Adott esetben, főleg kötött talajon, indokolt a talaj porhanyítása is. Esetemben egész tenyészidő alatt nem volt szükség a talaj lazítására. Összesen négy kezelést végeztem a következő szerek kombinációjával: Champion + Mospilan + Foliq + Topsin + tapadószer. Pneumatikus háti permetezőgéppel (két tankolással) végeztem el a tízáras területen. A terület tisztán tartása Kulcsfontosságú szerepe van a termelésben a kultúra tisztán tartásának. A gyomok adott esetben gátolhatják a termesztett növényt minőségben és mennyiségben egyaránt, de ezt a problémát tökéletesen megoldottam a Stomp vegyszer alkalmazásával. A képeken látható, hogy a termés kiszedésekor, amely Anna napjának hetén (július 24–31.) történt, néhány aszatszál kivételével a terület gyakorlatilag gyommentes. Már az első beszámoló alkalmával jeleztem az olvasóknak, hogy a fokhagyma termesztése sok fizikai munkát igényel, főleg kisparcellás termesztéskor, amikor a gépesítési lehetőségek korlátozottak, ezért a termésbetakarítás is kézi erővel történt. A kiszedés, a csomózás, a kötözés, a szárítóba hordás összesen 110 órát vett igénybe. Mindezt azért tartom fontosnak leírni, hogy ha netalán gazdasági számításba bonyolódna az olvasó, legyen fogalma arról, milyen munkaerő-szükségletnek kell eleget tennie. Egyébként ezt a munkaidőt nem tartom túlzottnak. Jó tudni, hogy a termesztett fokhagymafajtákat a gerezdek állása szerint két nagy kategóriába sorolhatjuk: egyrészt beszélhetünk a zárt fejű (például a Makó vidékén termesztett fajtákról), illetve a nyílt fejű spanyol, illetve kínai fajtákról. [caption id="attachment_2372" align="alignleft" width="270"] Kulcsfontosságú a kultúra tisztán tartása[/caption] Szárítási lehetőségek Fontos tényező betakarításkor, hogy milyen technikákat alkalmazunk. Már kiszedéskor el lehet végezni a szártalanítást, majd az utólagos szárítást, osztályozást stb., vagy alkalmazhatunk egy kissé költségesebb, időigényesebb formát, nevezetesen azt, amikor szedés után néhány órás szikkadást követően 15-20 szálat csomóba kötve egy szellős, esőmentes helyen állványra helyezünk. Ennek a műveletnek a fontossága abban rejlik, hogy a még félig száradt szárakból az ízek, vitaminok, ásványi anyagok visszavándorolnak a gerezdekbe, gazdagítva a gerezd ízvilágát, tarthatóságát. Két hét természetes körülmények közötti szárítás után következik a szártalanítás, pucolás, osztályozás, zsákolás, majd természetesen az eladás.   Következtetés: érdemes vele foglalkozni Egy kultúra esetében az egyéves tapasztalat véleményformálásra, következtetések levonására nagyon rövid idő, még akkor is, ha szakember végzi, de azért néhány gondolatot mindenképp megosztanék az olvasókkal: egy jövedelmező kultúrnövényről van szó, tíz áron 510 kg árutermést, 50 kg másodosztályú termést sikerült elérni, a kínált felvásárlási ár pedig 10-11 lej, üzletekben az eladási ár akár 18-20 lej is. És végiggondolva a termesztési akadályokat, sokakban feltevődhet a kérdés: megéri? A válaszom határozottan igen. Ha komolyan érdekli a gazdákat e növény termesztése, bele kell vágni, nagyobb területen, jobb gépesítési feltételeket biztosítva. És a folyamat egy nagyon fontos láncszeme, hogy mindazt, amit cselekszünk, szeretni kell, másképp túl hamar belefáradunk, nem látjuk a dolog szép oldalát. Ne feledjék: aki dolgozik, kétszer imádkozik. Bölöni Ferenc, Székelyudvarhely, a Hargita Megyei Agrárkamara munkatársa