Második alkalommal sikerült többségi szavazatot gyűjtenie a tavalyi helyhatósági választásokon Mihály Dénesnek. Az újraválasztását követő első év kapcsán az önálló községként működő Lövéte tevékenységéről és a koronavírus-járvány okozta korlátozottságáról mesélt a polgármester. Elmondása szerint az év végi értékelő alapján 2021 nehéz év volt Lövétén: a pandémia, az egyre rendszeresebben előforduló árvizek és a gazdasági válság is számos téren ellehetetleníti a lakosság, de a közigazgatás boldogulását is. Munkahelyek szűnnek meg, miközben az építőipari árak botrányosan emelkednek, ezért jelenleg csak a jövő év szerencséjében tudnak bízni. – Milyen célokat sikerült elérni az egy évvel ezelőtti helyhatósági választások óta? – Őszinte legyek? Majdnem semmit. Az utóbbi hónapok anyagár-emelkedése miatt szinte minden folyamatban levő tervet le kellett állítani vagy lassítani. A munka teljesen nem szűnt meg, hiszen jelenleg is több futó pályázatunk van: a mellékutcák aszfaltozása, napköziépítés, a csatornarendszer kialakítása, viszont mindegyik munkafolyamatról elmondhatjuk, hogy idén csak stagnált. A jelenlegi helyzet az, hogy kötelező módon mindent be kell fejezni jövőre, tehát a fejlesztések 2023-ig kész kell legyenek, mivel ezek a pályázatok még a 2017–2021-es időszakból vannak. A gazdasági ingadozás és a bizonytalan járványhelyzet ellenére nekünk kötelezettségeink és határidőink vannak. A legtöbb pénzforrásunk uniós pályázatokból származik, de van minisztériumi is – például egy felújításra már előkészített négy-öt kilométeres útszakasz aszfaltozását is a Helyi Fejlesztések Országos Programja (PNDL) támogatásával szeretnénk megvalósítani. Az alapok le vannak téve, de sajnos a munka nagy részét jövőre kellett halasztani. – Hogyan befolyásolta mindezt a koronavírus-járvány és az azzal járó gazdasági ingadozás? – A pandémia minden közigazgatást és vállalkozást, valamint nem utolsósorban a közösségi és kulturális életet is megviseli. A gazdasági problémák tagadhatatlanok azok részéről, akik egy kicsit is belelátnak a közpénzek forgásába, hiszen a fogyasztói árak mellett sokkal erőteljesebben látszik a nagy beruházásokra szánt összegeknél ez a gazdasági ingadozás. Viszont azt állíthatom, hogy Lövétének ez egy sokszorosan nehéz év volt. Lassan már rendszeressé kezdenek válni az árvizek – minden nyáron problémánk van ebből –, ami szintén leterheli a falu közösségét és az anyagi helyzetét. Persze, mi tagadás, a kormánynak nem panaszkodhatunk, mert ez esetben is próbáltak utólag kárpótolni. Viszont ezt az összeget is közbeszerzéssel lehet felhaszálni, amihez még tanulmányt is kell készíteni, így összességében az árvíz okozta konkrét probléma megoldása is jövőre marad. Igazából merem állítani, hogy mindazt, amit az egy évvel ezelőtti kampányban ígértünk, igyekszünk is a lehetőségeink szerint betartani, csak a körülmények gátolnak bizonyos dolgok azonnali megvalósításában. Főleg az áremelkedéseket tudom ismét hangsúlyozni, hiszen nem azzal van a gond, hogy nem pályázunk, vagy nem kapjuk meg a pályázati pénzeket, sőt, ahogy mondtam, károsultság esetén még kárpótlást is küld az állam, éppen csak az árak ugrottak meg, és ezért minden korábban kidolgozott tervnek csupán a felét fedeznék a néhány évvel ezelőtt kiszámolt összegek. Ez az oka annak, hogy várni kell. Olyan esetünk is volt, hogy a kivitelezők már a szerződés felbontását tervezték, hiszen ők is nehéz helyzetbe kerültek. Hiába állapodtak meg egy összegben, jelenleg annak a másfélszereséért veszik meg az anyagot. Viszont ez bármennyire is érthető, a továbbiakban már a mi problémáinkat szaporítja, hiszen bármeddig növekednek az árak, mi kénytelenek vagyunk fizetni. Most ősszel azonban sikerült minden szerződést módosítani és tanácshatározatokat hozni, így tiszta lappal, most már reménykedünk, hogy jövőre sikerül megvalósítani mindent a terveink szerint. [caption id="attachment_140021" align="alignnone" width="2560"] Behavazva. Elkészült a napközi fundamentuma[/caption] – A második mandátumát tölti már Lövéte polgármestereként. Hogy érzi, minek köszönhető az újraválasztása? – Az első mandátumom alatt több millió lejt sikerült behozni a községbe. Persze ez sokunkon múlott, igazából egy teljes közösségi munka eredményeként is értelmezhetjük. Viszont polgármesterként azt az elvet vallom, hogy az embereket nem lehet becsapni. Már csak azért sem, mert ők tudják, hogy ki végzi a munkáját, és ki nem. Ha látják a fejlődést, akkor szavaznak. Nagy örömmel mondhatom el, hogy több mint hetvenszázalékos aránnyal nyertem meg a legutóbbi helyhatósági választásokat. Ez nekem elégséges visszajelzés, hogy egyikünk sem dolgozik hiába. – De vajon a jelenleg félbemaradt munkálatok nem ingatják meg a szavazópolgároknak a vezetőségbe vetett bizalmát? – Azt tudjuk, hogy itt jövőre mindent be kell fejezni. Van, ahol rövidebb idejű lesz a munka, de van, ahol részletesebb és ezért időigényesebb is. Például a szennyvízcsatorna-hálózat esetében 23 km vízvezetéket fektettek le eddig a munkások, szóval ezután már csak a befogók és a víztározó kialakítása van hátra. Ez esetben nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ezek hamar meglesznek. A régi CEC Bank helyén is elkészítették az épülő napközi alapját, de ugyanaz a helyzet, mint a többinél: az árak emelkedése miatt az építkezés leállt. Viszont velük is sikerült megegyezni, tavasszal folytatódik a munka. Abban csak reménykedni tudunk, hogy az itt lakók ezt a helyzetet megértik. Valójában konkrét visszajelzéseink még nincsenek, hiszen az év végi értékelő még csak most készült el, és mivel van helyi újságunk, abban tervezzük a közlését, így valószínűleg csak azt követően lesz bármilyen visszhang. Mivel tavasztól egészen augusztus végéig le kellett állítani a munkálatokat, szerintem mondanom sem kell, hogy itt az építkezésekre leginkább alkalmas időszakot veszítettük el. Ám kíváncsi vagyok, én is várom a visszajelzéseket. Igazából a koronavírus-járvány kezdete óta szinte kivétel nélkül mindegyik közösségi és kulturális esemény elmaradt Lövétén. A faluban máskülönben jellemzőek ezek az alkalmak. Ez a kimaradás a közösségi együttlét és a beszélgetés lehetőségét is csökkentette a településen. Én azt mondanám, hogy az utóbbi két évben egy kicsit jobban elvonultak az emberek, nem beszélve arról, hogy a szintén járvány okozta csődök miatt sokan elveszítették a munkájukat Lövétén. Megint csak azt tudom mondani, hogy nehéz év volt ez mindenkinek. – Többségében mivel foglalkoznak a helyi emberek? – Ez elég változatos. Ki mivel tud. Az biztos, hogy egyre kevesebben érdeklődnek a mezőgazdaság iránt, inkább csak néhány fiatal maradt, aki viszont nagyobb területen és esetenként nagyobb állattartománnyal foglalkozik. Összességében ez egy visszaszoruló ágazat a környékünkön. A nők többségét sajnos érintette a székelyudvarhelyi Norada gyár bezárása, viszont néhányuknak sikerült elhelyezkedni kisebb vállalkozásoknál a két város, azaz Csíkszereda és Székelyudvarhely között. A településről elég sokan járnak külföldre dolgozni, és ez a szám egyre csak növekedik. Ennek én nem örülök, mert az a tapasztalatom, hogy a legtöbben azok közül, akik Nyugaton szerencsét próbálnak, már nem jönnek haza. Egyszerűen olyan bérkülönbségek vannak, hogy itthon hiába érezhetően alacsonyabbak az árak, már képtelenség őket a maximum ezer eurós fizetéssel hazacsalogatni. Esetleg a családalapítás időszakában van még esély arra, hogy visszatérjenek Székelyföldre, de ha akkor nem teszik meg, akkor valószínűleg már nem is fogják. Mindezek ellenére az is biztos, hogy nehéz itt munkát találni, hiszen hiába nyit több fiatal kisvállalkozást a faluban, ezek a cégek nem tudnak egy-két munkásnál többet fenntartani. Persze ez is több, mint a semmi, de tény, hogy a település teljes lakossága meghaladja a háromezret, így ennyi embernek egy újragondolt, teljes körű megoldással lehetne csak munkát biztosítani – főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a rengeteg munkást alkalmazó városi gyárak is kénytelenek voltak elküldeni az alkalmazottaikat az utóbbi időben. A helyzet pedig azóta is csak részlegesen oldódott meg. Az ebből következő munkanélküliség viszont nemcsak Lövétét, hanem az egész környéket érinti, sajnos.

Demeter Adél-Hajnalka