Ha a hazai fogyasztóvédelmet az arra vonatkozó, illetve azzal kapcsolatos jogszabályozás mentén próbálnánk meg értékelni, csak azt mondhatnánk, hogy nem lehet szó „hiánycikkről”. Annak eredményességének és hatékonyságának az értékelése viszont nem lehet egyértelmű. Nem, mert egy igen érzékeny és sérülékeny területről van szó, akár a gyártó, a kereskedő, illetve a fogyasztók (a vásárlók), valamint azok érdekképviseletei és az illetékes szakhatóság szemszögéből közelítve meg annak különböző vetületeit. Például: vagy azt lehet tapasztalni, hogy az ellenőrző szervek indokolatlanul nagyvonalúak, vagy azt, hogy túlbuzgóak, de azt is, hogy a fogyasztók is esetenként hajlamosak a túlzásokra, mint ahogy azt is, hogy a gyártók, a kereskedők mindig bőven találnak kibúvókat, mentséget, magyarázatot, el egészen a nevetségesség határát súroló érvelésekig. A jogszabályozás kapcsán a fogyasztóvédelem területén is megmutatkozik az a hazai sajátosság, miszerint igen gyakran módosítanak, kiegészítenek egy adott jogszabályt. Itt van például ennek a területnek az „alaptörvénye”, a fogyasztók védelmére vonatkozó 1992/21-es kormányrendelet. Még nyomon követni is nehéz, hogy hányszor módosult az az elmúlt esztendők során. Íme, mit mutat a leltár: megjelenését követően 13-szor módosították a kormányrendeletet. Van egy másik, ugyancsak a maga nemében nagy gyakorlati jelentőségű jogszabály is: a fogyasztók védelmére vonatkozó európai jogszabályozások harmonizálásával és a kereskedőknek a fogyasztókkal való kapcsolatában megmutatkozó tisztességtelen gyakorlata leküzdésével kapcsolatos 2007/363-as törvényről van szó. Ez sem „úszta meg” az utólagos módosításokat és kiegészítéseket. Ha valaki azt hinné, hogy csupán ez a két jogszabály létezik, akkor nagyon téved, bár ezek a maguk nevében mérvadóak, de az évek során számos olyan kormányhatározat, miniszteri rendelet, valamint az Országos Fogyasztóvédelmi Szakhatóság (ANPC) elnökének számos olyan rendelete jelent meg, amelyek ma már igazi „tárházát” képezik a fogyasztókat védelmezni kívánó intézkedéseknek. Mindennek kapcsán utalhatunk arra is, hogy a szabálysértési kihágások esetében kiróható bírságok kvantuma is növekvő tendenciát mutatott, az „elriasztási” szándék mentén. Az viszont más ügy, hogy a szabálysértési jegyzőkönyvek, illetve a kirótt bírságok miként is „képesek” helytállni a sérelmezett (a megbírságolt) által kezdeményezett pereskedés során… Finomítás… A kormány augusztus 26-i ülésén a fogyasztóvédelemmel kapcsolatosan két jogszabály-módosításra is sor került. Az egyik, az augusztus 28-án megjelent, a fogyasztóvédelem területén hatályos egyes jogszabályok módosítására vonatkozó 2015/37-as kormányrendelet. A szeptember 7-én hatályossá vált kormányrendelet révén egyrészt ismét módosították a fogyasztók védelmére vonatkozó 1992/21-es kormányrendeletet, másrészt pedig a tisztességtelen gyakorlat leküzdésére vonatkozó, már említett 2007/363-as törvényt. A kormány közleménye szerint a módosításokra azért volt szükség, hogy megszűnhessenek egyes jogszabályozási párhuzamosságok, bizonyos tekintetekben megteremtődjön az összhang az európai szabályzókkal, és ugyanakkor tisztázásra kerüljön a szabálysértési büntetések rendszere is. A fogyasztók védelmére vonatkozó kormányrendelet tekintetében tisztázták a megfelelőségi nyilatkozat fogalmát: egy termelőnek azon nyilatkozata, amely révén a saját felelősségére úgy tájékoztat, hogy egy adott termék tiszteletben tartja a szakterületen alkalmazandó jogszabályozás előírta követelményeket. (Az eddigi megfogalmazásban az szerepelt, hogy az a termék megfelel egy normatív jellegű dokumentumnak.) Egy módosítás értelmében a kormányrendelet szövegéből kikerült „a visszaélésszerű kereskedelmi gyakorlat használatára” vonatkozó utalás, ez azért, hogy megszűnjön az a párhuzamosság, amelyről említést tesz a kormányrendeletről kiadott közlemény is. Módosult a szankciók alkalmazásával egyidejűleg javasolható kiegészítő (komplementáris) szankcionálási lehetőségre vonatkozó előírás is. Hasonlóképpen a már említett módosításhoz a szövegből kikerült a „visszaélésszerű kereskedelmi gyakorlat”. Jogharmonizáció A 2007/363-as törvény módosításával kapcsolatosan is a megindokolásban utalás van az uniós jogszabályozásra. E törvény esetében a szabálysértések pontosabb meghatározása, illetve azok elhatárolása tekintetében következett be módosítás. Eddig két ilyen jellegű jogszerűtlen gyakorlat esetén volt alkalmazható bírság. Ezentúl három „elítélendő” gyakorlat szerepel a törvényben: tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat, amely okán 2000 lejtől 100 000 lejig terjedő bírság róható ki; megtévesztő jellegű kereskedelmi gyakorlat, amely okán 5000 lejtől 100 000 lejig terjedő bírság róható ki; agresszív kereskedelmi gyakorlat, amely esetében 2000 lejtől 100 000 lejig terjedő bírság róható ki. Az augusztus 26-i kormányülésen elfogadásra került a hazai jogalkotási gyakorlatban újdonságszámba menő, ugyancsak a fogyasztó védelemmel is kapcsolatba hozható jogszabály. A kereskedők és a fogyasztók közti jogviták alternatív rendezésére vonatkozó 2015/38-as kormányrendeletről van szó. Ez a kormányrendelet ugyancsak augusztus 28-án jelent meg és szeptember 7-én lépett hatályba. Végső soron egy jogharmonizációs intézkedést jelent ez a kormányrendelet, amely szem előtt tartja az Európai Parlament és a Tanács 2009/22-es, valamint 2013/11-es irányelvének, továbbá az Európai Parlament és a Tanács 2013/524-es rendeletének az előírásait. Egy terjedelmes és a maga nemében bonyolultnak tűnő előírásokat is tartalmazó jogszabály elsődlegesen arra hivatott, hogy törvényes keretet teremtsen a kereskedőkkel szembeni reklamációk alternatív rendezésére, független, átlátható, részrehajlásoktól mentes, hatékony, gyors és méltányos módon. Erre vonatkozóan intézményesített eljárást is bevezet a kormányrendelet. (Ennek az újdonságszámba menő jogszabálynak egyes előírásait lapunk holnapi számában ismertetjük.) Hecser Zoltán