Hirdetés

Szükség van lombhullató erdőkre

HN-információ
Közösségi tölgyfaültetést szerveztek Alcsíkon, Csíkbánkfalván április 9-én a falu melletti, édesbükki csemetekertben. A családias hangulatú eseményen a résztvevőknek csak az ültetésben kellett segíteniük. Jelen volt Botár István régész, aki a csíki tölgyek múltját ismertette, illetve Demeter László biológus is, aki biológusszemmel beszélt a tölgyekről, és Kósa István ökológus azt is elmondta, miért fontosak a lombhullató erdők. Tölgycsemetéket és kísérőfajként galagonyabokrot ültettek el Csíkbánkfalván, így már nemcsak Felcsíkon, hanem Alcsíkon is van tölgyliget. Az esemény szervezője Kósa István ökológus, aki a Transylmagica online ajándékbolt működtetője, ötletgazdája. Mint arról már beszámoltunk, az ajándékbolt működtetői minden megvásárolt termék után elültetnek egy tölgyfát, amelyet a későbbiekben gondoznak is. Erdély-szerte több helyszínen is ültettek lombhullató csemetéket, együttműködnek a Pando Egyesülettel, amely ‒ szintén a hétvégén ‒ Csíkszentdomokoson szervezett csemeteültetést. Mint Kósa István ökológus elmondta, a csíkbánkfalvi, félhektáros csemetekertet a helyi közbirtokosság ajánlotta fel számukra, hogy ültessék be tölggyel. A szervező közölte, hogy többen részt vettek az eseményen, mint amire számítottak, így hamarabb végeztek az ültetéssel. A jó hangulatú eseményen gyerekek és felnőttek is voltak, és a szervezők bográcsban készült gulyáslevessel kínálták meg a résztvevőket. Mi lett a régi lombhullatókkal? Az ebéd után Botár István régész és Demeter László biológus a csíki tölgyekről beszélt. Kósa István elmondása szerint ugyanis, ha Botár István nem készítette volna el doktori disszertációját, akkor nem ültetnének tölgyfákat. ‒ Árpád-kori műemlékeket, gót és vaskohászati lelőhelyeket kutatva többször találtunk tölgymaradványokat. A régészeti leletek tehát ellentétben vannak azzal, amit ma látunk, hogy körös-körül lucfenyő van a Csíki-medencében. Régészeti kutatásokkal kiderítettük, hogy igazából az a kép, amelyet ma látunk, az utóbbi kétszáz-háromszáz év történeti, éghajlati és környezeti változásainak köszönhető – mondta. Mint részletezte, régi írott forrásokat, térképeket megvizsgálva arra is fény derült, hogy a 16., 17. és 18. században teljesen más volt a környezet Csíkban: az összes falu határában voltak bükkös, nyíres és csereerdők. Mint közölte, ezt dűlőnevek is bizonyítják, és a falvak határában levő egyéb helynevek ‒ például az irtás, égetés kifejezéseket tartalmazó nevek ‒ arra is utalnak, hogyan pusztultak el ezek az erdők. Példaként csak a csíkbánkfalvi csemetekert közelében levő dűlők nevét említette: Édesbükk, Csere alja, Kicsi-nyír, Málna-oldal. Elmondása szerint mindez arra utal, hogy régen sokkal színesebb, változatosabb volt a természeti környezet, mint ma. A régész szerint a népesség növekedésével nőtt a földigény is, kialakultak a nagy mezők Alcsíkon és Felcsíkon, amelyek régen erdős területek voltak. Hozzátette, hogy az irtás mellett az éghajlati változás is hozzájárult ahhoz, hogy eltűnjenek a lombhullató erdők, ugyanis a 16. és 17. századtól csökkent a hőmérséklet. ‒ Azt gondolom, hogy az a néhány fokos hőmérsékleti csökkenés, ami Erdély belső részében is hatással volt a környezetre, az itt hatványozottabban érintette a természeti környezetet – mutatott rá. A cél megtörni a fenyődominanciát Demeter László biológus felhívta a figyelmet arra, hogy a lucfenyőerdő mellett most is vannak bükkösök, és a települések közelében imitt-amott ma is vannak tölgyek, Csíkrákoson pedig tölgyliget is van. Hozzátette, hogy a lucfenyőerdő erdészeti „műtermék”, ugyanis az erdő természetes megújulásakor más fajok is megjelennek. Kósa István a Hargita Népe érdeklődésére elmondta, hogy céljuk helyenként megtörni a fenyődominanciát, és a közbirtokosságok körében népszerűsíteni a lombhullató fajokat. Mint közölte, azért ültetnek leginkább lucfenyő csemetéket, mert az a legolcsóbb, könnyen megél, gyorsan nő, és kereskedelmi szempontból értékes fa. A tölgyekre ezzel szemben várni kell, hiszen lassabban fejlődnek, figyelni kell az ültetésre, és évekig gondozni kell a csemetéket. ‒ Kártevők túlszaporodása esetén nagyon sérülékeny az az erdő, amelyben csak lucfenyő van, széldöntéskor pedig ez a faj az első, amelyik kidől, ráadásul ha klímaváltozás lesz, a lucfenyő nem fog megélni. Többek között ezért lenne fontos más fajokat is ültetni, mert a lombhullatók bírni fogják a klímaváltozást, ellenállóbbak az erős széllel szemben, nem mellesleg több élőlénynek ad otthont egy vegyes erdő – közölte Kósa István. Végül még hozzáfűzte, hogy a bánkfalvi ültetés ‒ a csemetekert könnyű megközelíthetősége miatt ‒ edukatív jellegű ültetés volt, és a jövőben több, a tölgyekhez kapcsolódó eseményt is szerveznek majd itt.

Péter Ágnes



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!