Szomorú…

janossy_aliz_korbeSzomorú és szánalmas az a helyzet, amikor egy egész közösség látja kárát néhány személy hatalmi harcának. Szomorú, hogy egyesek meglehetősen sajátságosan abban látják a demokrácia lényegét, ha gáncsoskodnak, másokat akadályoznak munkájuk végzésében, ha hazudoznak és féligazságokat mondanak ki saját tudatlanságuk és hozzá nem értésük palástolására. Szomorú az is, hogy jóhiszemű, egyszerű embereket „vezetnek meg” jól hangzó valótlanságokkal, elhallgatva olyan lényeges, de apró igazságokat, amelyek rávezetnék a józan ésszel gondolkodókat az igazságra. Az is szomorú, hogy ezek az emberek mindebből politikai tőkét próbálnak kovácsolni már most a jövő évben esedékes választásokra úgy, hogy közben kortesbeszédeik hangoztatásában pillanatnyi szünetet sem tartottak. Ennél is szomorúbb és szánalmasabb, hogy megosztották a közösséget, nem is két részre, hanem Isten tudja hányra, hiszen a mellettük korteskedők és az őket ellenzők mellett még ott vannak az eseményeket keserűen szemlélő helybéliek, illetve a távolra szakadt, de szülőföldjükért aggódók, de azok is, akik mindenből kiábrándulva próbálnak tudomást sem venni a közvetlen környezetükben zajló történésekről. A békétlenséget szítók és megosztók a családoknak sem kegyelmeznek, testvéreket uszítanak egymás ellen, feleségeket vagy férjeket „hangolnak” párjuk ellen, azzal sem törődve, hogy ezzel milyen károkat okozhatnak az ügyben érintett ártatlan embereknek. Egyetlen cél vezérli őket: a hatalomvágy és a saját kicsinyes érdekeik, amelyekért képesek átgázolni mindenen és mindenkin. Egy dologgal viszont nem számolnak, méghozzá azzal, amit a népi bölcselet frappánsan ekképp foglal össze: A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát! 

Jánossy Alíz