Szlovákia után, Magyarország előtt?

Csoportutolsóként hagyta el az U19-es Európa-bajnokságot a román válogatott, melynek gyergyószentmiklósi védője, Gergely Botond végigjátszotta mindhárom mérkőzést. Az FK Csíkszereda játékosa lapunknak értékelte a tornát, ugyanakkor beszélt esetleges átigazolásáról is.

– Csalódott vagy?

– Persze, nagyon. Érthető a szomorúságunk, hiszen a szlovákok elleni csoportmérkőzés utolsó másodperceiben kaptunk gólt, így három vereséggel zártunk, és elszalasztottuk a lehetőséget, hogy selejtezőt játszhassunk a világbajnoki részvételért. Nem értük el célkitűzésünket, pedig az utolsó találkozón egy döntetlen is elég lett volna.

– Hogyan reagáltak erre az edzők, a szövetség vezetői?

– Senki nem harapta le a fejünket, mi több, dicséretet kaptunk, mert a három vereség dacára nem játszottunk alárendelt szerepet, így azt mondták nekünk, menni kell tovább a megkezdett úton. Az olaszok 1–1-nél egy szerencsés gólt rúgtak, a sokkal erősebb, dinamikusabb franciák, akik véleményem szerint kimagaslottak a mezőnyből, pedig szintén örülhetnek a győzelemnek. Ellenük vívtuk a legnehezebb mérkőzést, a korai kétgólos vezetésükre tudtunk reagálni, egy góllal visszajöttünk a meccsbe, sőt egyenlítettünk is, de a játékvezető les miatt érvénytelenítette a találatot, pedig a visszajátszások alapján nem tűnt szabálytalannak a gólunk. Maradjunk annyiban, erősen véleményes helyzet volt.

– Mi volt a gond a szlovákok ellen? Hogy döntetlenre játszottatok?

– Nem, dehogy. A találkozó előtt felhívták az edzők is a figyelmünket, veszélyes döntetlenre játszani, mert balul sülhet el, megbosszulhatja magát, inkább próbáljunk okos, taktikus játékkal gólt szerezni, vezetni. Igazából nem tudom, mi volt a gond, talán picit nagy volt a nyomás rajtunk. Az viszont biztos, hogy a hazai pályán játszó szlovákok motiváltabbak voltak.

– Milyen érzés volt a román válogatott egyedüli magyarjaként részt venni a tornán?

– Számomra büszkeség, hogy megmutathattam magam az Európa nyolc legjobb U19-es válogatottját felvonultató seregszemlén. Tudom, arra gondolsz, ért-e származásom miatt hátrányos megkülönböztetés, de elmondhatom, hogy nem. A csapat magja három éve együtt van, elfogadtak engem is a srácok. Persze, voltak, mindig is lesznek, szerintem, zrikálások, vicces beszólások, de engem sem kell félteni, ugyanilyen stílusban én is visszaszólok. Ezek inkább csak ilyen haveri ugratások, amelyeken mindannyian jókat nevetünk.

– Mennyire vagy elégedett a saját teljesítményeddel?

– Többnyire elégedett vagyok, bár kétségtelen, mehetett volna jobban is a játék. Mindenesetre örülök, hogy mind az U19-es, mind pedig az U21-es román válogatott szakvezetése dicsérte a teljesítményemet, és az is büszkeséggel tölt el, hogy mindhárom Európa-bajnoki találkozón kezdő lehettem, és végig is játszottam mindegyik mérkőzést.

– Pedig eléggé kimerítő idényen vagy túl.

– Ez igaz, hosszú, nehéz szezon volt. A válogatott mellett az FK felnőttcsapatában 15 mérkőzésen kaptam lehetőséget, illetve hát ott volt még ugyebár az U19-es csíkszeredai csapat is, amivel mindent megnyertünk az országban. Ennek köszönhető, hogy bár fizikailag kissé kimerültem, a sikerek hihetetlen mentális erőt adtak a folytatásra.

– Apropó, folytatás: igaz, hogy Magyarországra igazolsz?

– Kár lenne tagadni, történt megkeresés Magyarországról.

– Melyik klubtól?

– Egyelőre semmi nem publikus, semmi nem hivatalos. Most csak néhány napot pihenni szeretnék.

– Magyarországon?

– Gyergyóban.

Jakab Árpád

: an accessible web community