„Sírva vigad a magyar” – szokás mondani. Na, én is sírva vigadtam valamelyik nap, miután meghallottam Antal Lóránt MIÉRT-elnök szösszenetét a marosfői EU-táborban. Az ifjú politikus, aki egyébként az RMDSZ EP-választási listáján a negyedik volt, azt mondta, hogy: „a székelyföldi autonómia »szinte megvalósult«, hiszen a helyi közigazgatásban a közösség képviselői dönthetnek a képviseltek sorsáról”. Nem csoda, hogy erre mindenki felkapta a fejét. Az ifjú titán majd szabadkozott a Marosvásárhelyi Rádiónak nyilatkozva: ő nem azt mondta, hogy nem ért egyet az autonómia-törekvésekkel, hanem azt, hogy „az önkormányzatiság szempontjából saját sorsunkról dönthetünk, ami azt jelenti, hogy önrendelkezés”. Nesze neked! Erre volt jó az elmúlt 25 év: a felnövekvő ifjúság megértette a demokrácia alapelvét. Mert amit Antal mond, az alapelv. Ezt hívják képviseleti demokráciának. Ezt összemosni az autonómia-törekvéssel, enyhén szólva is hozzá nem értésről tanúskodik. S az a legszomorúbb az egészben, hogy az illető a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnöke, aki irányvonalat kellene szabjon az ifjúságnak. Az ilyen kijelentésekkel viszont úgy szab irányt, hogy mögötte csetenyést hagy. Mindamellett, az ilyen kijelentések továbbra is megerősítik a hitet bennem, hogy sajnos ennyit tudunk, ezt termelte ki az elmúlt 25 év. És amíg hasonlóan gondolkodók kerülnek vezető pozíciókba, addig semmi jóra nem számíthatunk. Továbbá azt a hitet erősíti bennem, hogy mind a mai napig nem értjük az autonómia szó jelentését. Beszélünk róla, nap mint nap találkozunk vele, de nem értjük. Ebben a zavarban pedig egyesek még nagyobb lyukat vágnak. Nem baj na, jövőre választások vannak és újra megtanítják majd nekünk, hogy mi mit jelent… Darvas Attila