Tervezett korlátozó intézkedésekkel borzolja a háztáji sertéstartók kedélyét az állategészségügyi szakhatóság. A sertéspestis elleni védekezés okán tilos lenne a sertéstartás az esztenákon, erdők és gátak környékén, de tiltanák az ételmaradékok feletetését is, a pajtákba pedig csakis a lábbelik fertőtlenítése után léphetnek a gazdák. Bár a tervezett rendelkezések elsőre gazdaellenesnek tűnnek, a lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint nem erről van szó. A tervezetnek olyan eleme is van, amit tíz éve gyakorlatba kellett volna már ültetni. Szigorítana a háztáji sertéstartás követelményein az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság (ANSVSA): a közvitára bocsátott sürgősségi rendelet tervezete a sertéspestis felszámolása érdekében a háztáji sertések tartási, élelmezési és állategészségügyi, járványmegelőzési szabályain is változtatásokat javasol. Csökkenteni a fertőzés lehetőségét A szakhatóság honlapján közzétett jogszabálytervezet alapján betiltanák a sertéstartást minden olyan szabadtéri helyszínen, ahol a házi sertések potenciálisan vaddisznókkal vagy a közeli, szomszédos gazdaságok egyedeivel érintkezhetnek. A tiltás alá eső helyszínek között tételesen szerepelnek az esztenák, az erdők közelében kialakított nyári szállások, illetve az árterek, gátak környéke is. Újdonság, hogy tilos lenne háztáji sertést tartani azokban a gazdaságokban, amelyek kizárólag növénytermesztéssel foglalkoznak. A tervezet az állatok takarmányozása terén is tartalmaz szigorításokat: moslékot, ételmaradékot kifejezetten tilos lesz a saját szükségletre nevelt sertésekkel feletetni. A szakhatóság ugyancsak a bioszekuritási és járványmegelőzési megfontolásokból kötelezővé tenné a gazdák számára pajtába lépés előtt a lábbelik rendszeres fertőtlenítését is: a célt szolgáló fertőtlenítőküszöböket a pajták, ólak bejáratánál kellene kialakítsák a sertéstartók. Azok, akik nem veszik komolyan a tiltásokat, akár több ezer lejes pénzbírságot is kockáztatnak. Nincs új a nap alatt A tervezetben szereplő követelmények valójában semmi olyan új előírást nem tartalmaznak, amit a gazdáknak saját állományuk védelme érdekében ne lenne elemi érdekük megtenni – mondta el tegnap lapunk érdeklődésére dr. Ladó Zsolt, a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság vezetője. A megyei főállatorvos ilyennek nevezte a vírust leginkább terjesztő vaddisznókkal történő fizikai kontaktus kizárását, de a fertőtlenítőládácska révén annak az esélycsökkentését is, hogy a rettegett – Romániában négy éve jelen levő – kórt saját vagy mások állományába gyanútlanul, a lábbelire tapadva hurcolják be a gazdák. Utóbbi egyébként Ladó doktor tanácsa alapján négy darab deszkából és az aljnak használható lemezből kialakítható. A lábtörlőanyagnak pedig, amire a fertőtlenítőszer tölthető, fűrészpor is használható. Nem új előírás a konyhai maradékok felhasználási tilalma sem: az ételmaradékok, moslékok állattartásra való használatát 2009-ben tiltotta meg az Európai Bizottság, ami a hazai jogszabályokba 2011-ben került be. A sertéseket konyhai ételmaradékkal táplálni tehát itthon is immár tíz éve tilos – tette hozzá a főállatorvos. Az más kérdés, hogy ezt a szabályt ellenőrzés hiányában a háztáji állomány hizlalásában ki vette komolyan, és ki nem. Ladó Zsolt úgy érzi, a tervezett szigorítások közül a gazdák azért is háborodnak fel a konyhai ételmaradékok feletetési tilalmán, mert ez a sertéstartásban térségünkben bevett gyakorlat volt. Emlékeztetett: nemcsak a háztáji gazdaságok, de két évtizede még különböző állami intézmények is szívesen tartottak fenn a kantinok, étkezdék ételmaradékainak hasznosítására mellékgazdaságokat, hogy ne menjen kárba az étel. Az uniós csatlakozás viszont e gyakorlatnak véget vetett. – Az Európai Bizottság által hozott állategészségügyi, járványmegelőzési rendeletek minden uniós tagállamra egyformán kötelezők. A mostani tervezetben szereplő szigorítások sem új keletűek. Csak az a gond, hogy például Hargita megyében nagyságrendileg 24-25 ezer állattartó gazdaság szerepel. Van olyan tagállam, amelyikben összesen nincs ennyi. Ott viszont a termelés szakosodott: a sertésfarm sertésfarmként, a szarvasmarhafarm szarvasmarhafarmként, a juhfarm juhfarmként, a csirkefarm pedig csirkefarmként működik. Nálunk ezzel szemben az állattartó gazdaságok többségében minden van: tíz tyúk, két disznó, öt juh, két tehén és egy ló. 2018 óta épp ezért három kategóriába sorolják az állattartó gazdaságokat, különbséget téve a háztáji kisgazdaságok, az A típusú gazdaságok és kereskedelmi farmok között, emiatt más és más követelményeknek kell eleget tenniük. Most sem ugyanazokat a feltételeknek kell megfelelnie János bácsinak, mint egy kereskedelmi farmnak, de ettől még János bácsinak is meg kell értenie, hogy néhány alapvető szabály rá is kötelező érvényű. Nem miattam, nem az Európai Bizottság miatt, hanem a saját érdekéből adódóan, a saját állatállományának védelme miatt. Nem az állatorvosokra, nem az állategészségügyre kell tehát emiatt haragudni: nekünk, állatorvosoknak nem érdekünk, hogy csökkenjen az állományszám. Nem érdekünk, hogy a gazdák lemondjanak az állattartásról, hiszen nekünk ők az ügyfeleink. A pestis megfékezésében viszont szükség van bizonyos intézkedésekre – szögezte le Ladó doktor. Sinka: nem kérnek lehetetlent Nem tartja sem lehetetlennek, sem értelmetlennek a háztáji sertéstartóknak címzett szigorítások betartását Sinka Arnold mangalicatenyésztő, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének udvarhelyszéki falugazdásza. Sinka amúgy egyike annak a kevés, megyeszinten 3-4 sertéstartó gazdának, akinek a farmja a szakhatóságtól A típusú besorolást és működési engedélyt kapott. – A fertőtlenítőküszöböt nagyon egyszerű kialakítani. Akár egy tepsi is megfelel, amibe szivacsot fektetünk, és rendszeresen teszünk rá egy kis fertőtlenítőanyagot. Megelőzés céljából én is ilyet használok. 15 lejbe kerül egy tasak, a sertéspestisvírus elpusztítására alkalmas fertőtlenítőszer, ami nem egy vállalhatatlan kiadás, főként, hogy mindenkinek érdeke megvédeni a fertőzéstől az állományt. A rendszeresség viszont nagyon fontos – hangsúlyozta lapunk érdeklődésére Sinka Arnold. A Nyikó menti mangalicatenyésztő gazda inkább a konyhai ételhulladék használatának tiltásában lát elfogadási problémát: a gazdák ugyanis ennek a korlátozó intézkedésnek egyszerűen nem értik a hasznát. – A háztáji sertéstartás mindig is arról szólt, hogy a maradékot a disznónak odaadták. Pedig van igazság a tiltásban, mert ha olyan étel kerül az asztalra, amely sertéspestissel fertőzött állat húsából készült, a maradékkal kijuttatva a háztáji sertés is fertőzött lesz. Viszont ha nem értik a hasznát, nagyon kételkedem abban, hogy ezt jószántukból betartják. De abban is, hogy bármilyen hatóság egyáltalán képes lenne ezt betartatni a gazdákkal – hangsúlyozta Sinka. A háztáji gazdaságokban nevelt sertésállomány bővítésére mindenesetre nem ösztönzi a gazdákat a szigorítás, de nem kedvez a háztáji termelőknek az sem, hogy a nagyáruházak dömpingáron kínálják a hústermékeiket. – A gazdák folyamatosan azt érzik, hogy ilyen gabonaárak mellett lassan nem érdemes disznót tartani. Az áruházláncok 15-16 lejért kínálják a fehérkaraj kilóját. Joggal gondolhatják, hogy ilyen árak mellett nem érdemes az állattartással kínlódni – mutatott rá a háztáji sertéstartás ellen ható piaci tényezőkre Sinka Arnold. Magyar Loránd: elfogadhatatlan a tervezet – Újabb, az afrikai sertéspestis terjedésének megállítására kidolgozott sürgősségi kormányrendelet-tervezetet hozott nyilvánosságra a mezőgazdasági minisztérium. Sorban a negyediket, az előző három változatot ugyanis szakmai szervezetek és mások mellett az RMDSZ nyomására visszavonták, még az életbeléptetés előtt. Valószínűleg ez a sors vár a most bemutatott tervezetre is – jelentette ki tegnap Magyar Loránd parlamenti képviselő, az alsóház mezőgazdasági szakbizottságának alelnöke. – A minisztérium most sem konzultált megfelelően széles körben a tervezet kidolgozásánál, sőt sok esetben követik az előző, bukott tervezetek alapgondolatait. A sajtó elsősorban arra figyelt fel, hogy az állatokat ezentúl a kistermelők nem etethetnék a háztartásban keletkezett maradékokkal, illetve biztosítani kell a lábbelik fertőtlenítését, mielőtt a gazda az ólba lépne. Ám távolról sem ez a legnagyobb baj a tervezettel. Sajnos az új koncepció is ellehetetlenítené a kisgazdák munkáját, hiszen ha nem rendelkeznének céggel, nem szaporíthatnának sertést, illetve nem is adhatnának el állatokat – foglalta össze az RMDSZ-es politikus. Magyar Loránd egyetért azzal, hogy a sertések hizlalásához a gazdák ne használjanak ételmaradékot, illetve a lábbelik fertőtlenítését is helyesnek tartja. A RMDSZ tervezete inkább a kis háztáji gazdaságok pártján áll, ebben leszögezik például, hogy a gazdák tenyészthetnének sertést (legtöbb 15 állatot tarthatnának), illetve el is adhatnák a szaporulatot. Ha pedig egy kis gazdaságban megjelenne a sertéspestis, csak a közvetlen környéke kerülne vesztegzár alá. A környéken dolgozó tiszta ipari létesítmény pedig folytathatná az állatok elszállítását, kereskedelmét. A szakemberek szerint a betegséget nem lehet felszámolni az országban, ugyanis nemcsak az ember és a kis családi gazdaságok vagy a nagy ipari létesítmények tényezők az ügyben. A vaddisznók nagyon hatékonyan terjesztik a kórt, a mozgásukat, egészségi állapotukat pedig nem lehet megfelelőképpen ellenőrizni. A védekezésben nem feltétlenül válik be az a módszer, ami más európai országban sikeres lehetett, hiszen itt egyedülállóan sok kis gazdaságban tartanak akár 3-4 állatot, az ország egy részében ráadásul szabadtartásban kószál a házi sertés, amely így fokozottan ki van téve a fertőzésveszélynek – mutat rá a képviselő.

Domján Levente