Szeretteinkre emlékezünk

Ünnep számunkra november elseje… Az eltávozott szeretteinkre való emlékezés ideje. Számtalanszor bukkan fel a kérdés: akkor miért a megelőző napon, vagyis november elsején, a mindenszentek ünnepén vonulunk ki a temetőbe és gyújtunk gyertyát az eltávozottak emlékezetére. Boér Károly írása.

A magyarázat egyszerű: az ősi hagyományok szerint, a napot egykoron hajnaltól napnyugtáig számolták, tehát az este már a következő nap része volt. Ilyenformán, a mindenszentek napjának estéje a halottak napja vigíliájának számított, úgy, ahogyan a karácsonyeste is a karácsony vigíliája. Ilyenformán, a gyertyagyújtásos megemlékezésünk tulajdonképpen már a halottak napjának része. A magyar keresztény közösségek tehát november elsején vonulnak ki a temetőkbe, de néhol másodikán is. Akad hely, ahol mindkét napon gyertyát is gyújtanak a síroknál. A Székelyföldön néhol még ma is számon tartják az ünnep különös kettősségét, így Alcsíkon is, ahol egy nyugalmazott tanító-házaspár mesélt nekem erről még a kilencvenes évek elején:

– Most már zavarban is vagyunk – mondotta az egykori tanító néni –, mert manapság már a halottak napjának tartjuk a mindenszentek napját. Mivel ekkor világítunk, ez nekünk a halottak napja. Kijön a plébános úr is a temetőbe, s közös imát mond a halottakért. Az is érdekes szokás volt, mikor még kislány voltam, hogy este szinte mindenki visszament a temetőbe, mert a világítás délután volt akkoriban, s annak végeztével hazaszállingóztak az emberek. Este csodálatos volt a temető: gyertyafénybe borult, s a sírok mellett ott álltak a hozzátartozók.

A gyermekek szaladgáltak és takarmánytököt fúrtak ki, szemet-szájat vágtak rá s a belsejébe égő gyertyát állítottak, ezzel szaladgáltak s ijesztgették a népet, ez volt a gyermekek nagy mulatsága akkoriban. Manapság csak kevesen térnek vissza estére a temetőbe, mert ritka az az év, amikor enyhe idő van november elején…

– Én meg úgy tudom, hogy mindenszentek estéjén az aprószentek kiülnek a felhők szélére – veszi át a szót a tanító bácsi – no, honnan tudjuk meg, hogy hány közülük a fiú s hány a kislány? 

– Hm, hát erre a választ is tessék megmondani egyúttal…

– Megmondom: mindegyikük kislány, mert a fiúkat a gonosz Heródes mind leölette…

Eddig az alcsíki emlékezés.  

A halottak napján való gyertyagyújtásnak szimbolikus jelentése is volt – tartották eleink. Segít az eltávozottak lelkének a megtisztulásban. Régi hagyományaink szerint a cselédfogadás, a bíróválasztás napja is volt ez a mai. Tilos volt a földmunka, a krumpli elvermelése, a káposzta elsózása, de a varrás, a mosás is. Sok szó esik manapság az angolszász hatásra, nálunkfelé is elterjedt halloween ünnepről is, amely eredetileg egy ősi kelta ünnepség része volt és október 31-én, vagyis a mindenszentek előtti napon tartották. A kelták úgy hitték, a Nap istene ezen a napon a Sötétség istenének fogságába kerül, és az előző évben elhunytak lelkei erre az estére visszatérnek a földre. Az emberek ijesztő jelmezekbe, állatbőrökbe öltöztek, hogy a gonosz szellemeket elriasszák a házuk tájáról, miközben, ugyanebből a célból, nagy lármával, hatalmas mulatságokat is tartottak. De eközben a papjaik a hegytetőkre vonultak, ott tüzet gyújtottak, ekörül imádkoztak egész éjjel, majd hajnalban mindenkinek adtak a szent tűz parazsából, amely a hagyomány szerint áldást, megtisztulást hozott. Ám a jelenleg divatozó, újkori haloween már csak a vidám összejövetelekről szól.

Ne feledjük azonban, hogy a mai nap tartalma elsősorban a szeretteinkre való megemlékezés. Gondoljunk ma rájuk. És higgyünk abban, hogy nekik is fontos ez a bensőséges megemlékezés.