Olvasom a napi hírek között, hogy „Európa ma olyan jelentős veszélyekkel szembesül, mint a szélsőségesség, a populizmus és az antiszemitizmus”. Ebben a kijelentésben nincs semmi rendkívüli. Legalábbis első ránézésre. Sőt, teljesen helyénvaló a holokauszt nemzetközi emléknapján ilyent mondani. Második blikkre azonban már jól látszik, hogy ezt nem más mondta, mint a mi szeretve tisztelt államfőnk, Klaus „Jó napot kívánok Pe-sze-de” Johannis.  Természetesen nem azt állítom, hogy egy államfő nem mondhat ilyet. Sőt! Egy államfő igencsak jól teszi, ha nyíltan és őszintén kiáll a gyűlöletkeltés ellen. Azt is mondta a mi derék államfőnk, hogy „akárcsak a holokauszt idején, most is gyorsan terjed a gyűlölet, így az igazságtalanság, a radikális intolerancia és hátrányos megkülönböztetés jeleit egyáltalán nem, vagy csak későn ismerjük fel”.  Telitalálat, elnök úr! Telitalálat! Milyen szépen és okosan fogalmazott. Ez igen, kérem szépen! Épp ilyennek képzeljük a hamisítatlan 21. századi államférfit, aki az erkölcs sziklaszilárdságával ragaszkodik a mi közös európai értékeinkhez, amelyben gyűlölködésnek, uszításnak nincs helye. Igazi jellem. Az ember fia már-már szinte meghatódik, amikor ilyeneket olvas az ország első emberétől. Sőt, szinte nélkül meghatódna, ha rövid lenne a memóriája. Különben önkéntelenül is eszünkbe jut, hogy a mi Johannisunk a tavalyi választási év hevében egyáltalán nem habozott a magyar közösség ellen hergelni a derék választópolgárokat. Annyira jól sikerült neki az uszítás, hogy hosszú idő után bekerült egy szélsőséges magyargyűlölő párt a parlamentbe. Ehhez ezúttal is gratulálunk!  Természetesen nem lehet teljesen az ő nyakába varrni a szélsőséges AUR sikerét, de azért megvan ebben az ő felelőssége is, nehéz lenne vitatni. Érdemes tehát kissé fenntartásokkal kezelni a hasonló, szépen hangzó államfői megnyilvánulásokat.   Egyáltalán nem az a baj, hogy Johannis európai államfőhöz méltóan nyilatkozott. Nem akadtunk volna fent rajta, ha mindig is elutasította volna a diszkriminációt és az öncélú gyűlöletkeltést. Ugyanakkor nem árt, ha jelezzük: nem vagyunk teljesen feledékenyek. Emlékszünk a közelmúltra nagyon is jól.  Nyilván örülünk, ha így halljuk nyilatkozni az államfőt, ahogy az új miniszterelnökünk bejegyzését is csak „lájkolni” tudjuk, mert azt írta, hogy: „Románia határozottan támogatja a diszkrimináció, a gyűlöletbeszéd és az antiszemitizmus visszaszorítását”. Hol kell aláírni ezt, drága miniszterelnök úr? No de ne legyünk rosszmájúak, mert a miniszterelnök az államfővel ellentétben nyilvánosan még nem uszított ellenünk. Hitelesebb is a kijelentés az ő tollából. Azért olyan jó lenne, ha kies hazánk vezető politikusai nemcsak rendkívüli alkalmakkor, megemlékezéseken adnának hangot a diszkrimináció és a gyűlöletbeszéd iránti ellenszenvüknek. Persze politikusokról van szó, így sokat elvárni tőlük eleve naivitás számba megy. Mondjuk, én már azzal is meg tudnék elégedni, ha a legközelebbi választási kampányban, vagy ha a politikai széljárás megfordul, a mi derék vezetőink nem jokerként kezelnék a „magyar kártyát”, és nem szavazatszerzési lehetőséget látnának a közösségünk elleni uszításban. Fő a következetesség! Kiss Előd-Gergely