Szent Iván éj

sarany_istvan_szerzofoto1Az év legrövidebb éjszakája június 21-én volt, ez az időpont a nyári napforduló. Hajdanán, a sorozatos naptárreformok előtt egybeesett ez a jeles nap Szent Iván napjával, az év legrövidebb éjszakája Szent Iván éjszakája volt. Ma már három nap van a két jeles nap között, de a Szent Iván éjjeléhez kötődő hiedelmek, szokások, vigasság megmaradt.
Az ünnep egyik fontos kelléke a tűz, Keresztelő Szent János ünnepén a magyar nyelvterület több néprajzi tájegységében örömtüzeket gyújtottak ezen a napon. Bod Péter írta le a 18. században az egyik ilyen, vidékünkön is honos szokást, amelyet a Néprajzi Lexikon ismertet: „ilyenkor a kutak és források vize körül füstöt támasztottak, hogy a sárkányok és kígyók mérgét elűzzék, továbbá üszögöket vittek a káposztáskertbe, hogy a hernyó a káposztát meg ne egye”.
Az irodalomban is remekmű örökíti meg ezt a csodás éjszakát: William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátéka generációk hosszú sorának nyújtott mesés kikapcsolódást.
Manapság kikoptak szokásaink közül a Szent Iván éjszakájához kötődőek, de új szokás honosodott meg néhány éve: a Múzeumok éjszakája. A román múzeumok májusban ünneplik a múzeumok éjszakáját, a magyar intézmények – s ezek többnyire a székelyföldiek – a Magyarországon meghonosodott szokásrend szerint ünneplik, Szent Iván éjjelén.
Hargita megyében idén minden múzeumunk kivette részét a közönségcsalogató programokból, megnyitva a termeket, az állandó és időszakos kiállításokat a nézők előtt, emellett pedig gyermekprogramokat, családoknak szánt rendezvényeket szerveztek, de olyan programok is voltak, amelyek nem föltétlenül kötődtek a múzeumhoz mint kiállítótérhez vagy tudományos műhelyhez, de mindenképpen alkalmasak voltak arra, hogy becsalogassák az embereket a ridegnek hitt falak közé, s megtapasztalhassák azt, hogy egy kiállítás nem egy kimerevített történelemóra, nem egy elvont művészettörténeti lecke, s nem egy népi kacatokat felvonultató skanzen.
A látogató örömmel tapasztalhatja, hogy múzeumaink ma már élő terek, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy a múlt ismeretében jobban megértsük a mát, hogy fejlesszük szépérzékünket, hogy gyönyörködtessük szemeinket, lelkünket. A román múzeumi szemlélet uniformizálta az intézmények kínálatát, kiemelt szerepet kapott a néprajz, a népi kultúra és az őstörténet. Furán hatott főként az erdélyi múzeumokban ezek látványa, lévén, hogy az intézmények többsége a magyar vagy a szász arisztokráciától elkobzott épületekben működött, működik, a kiállított anyag pedig jórészt csak dákorómai kontinuitásról és román népi jelenlétről tanúskodott, az úri és polgári kultúra mintha nem is létezett volna, főként ha az ráadásul nem kötődött a román nyelvhez és kultúrához.
Szerencsére múzeumi intézményeink kinőtték ezt a szemléletet, igyekeznek felzárkózni mind a kiállítások révén, mind a múzeumtechnika szempontjából, mind a tudományos kutatás révén az európai élvonalhoz. A holt terek élővé váltak.
Szent Iván éjszakájának rontást, gonoszt űző, fényt, világosságot hozó szerepet tulajdonítanak. Ezért felel meg ez a nap a múzeumok iránti érdeklődés felkeltésének, hogy ezáltal a gondolkodásból, a szemléletből is távozzon mindaz, ami rossz, teret nyerjen a fény, a megvilágosodás.

Sarány István