Székely falukép, porta, ház. Mit is jelentenek ezek a fogalmak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. századi ember igényeinek? Sorozatunkban olyan építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit. Szejkefürdőn, az Orbán Balázs sírjánál található szabadtéri székelykapu-múzeumban udvarhelyszéki kapuk tekinthetők meg, melyeket ma is gondoznak. Van olyan, ami a 20. században, néhány pedig a 21. század elején készült. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum tulajdonában levő kapuk a Borvízoldalban vannak, az Orbán Balázs sírja felé vezető úton – a síremlék előtt Orbán Balázs kapuja áll, amelyet 1888-ban állítottak. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója szerint emblematikus helyről van szó. Turistacsalogató látványosságként is lehet tekinteni ezekre, de akár mintaként is szolgálhatnak azok számára, akiknek fontos a hagyományos népi építészet. Jelenleg tizenhat kapu van a Borvízoldalban, és Miklós Zoltán elmondása szerint most készül a tizenhetedik. Kivirágoznak a szejkei kapuk A múzeum igazgatója úgy véli, hogy szinte mindegyik kapu a népi építészet remeke, hiszen több olyan is van, amelyet udvarhelyszéki falvakból mentettek meg. Mint mondta, köztudottan az udvarhelyszéki székelykapukat tartják a legékesebbeknek, hiszen háromféle színt – pirosat, zöldet és kéket – is használtak a díszítéshez, így nemcsak a relieffaragásnak, hanem a színezésnek is nagy szerepe van. Fontosnak tartják a kapuk gondozását, szakszerűen restaurálják őket, és nem csak statikailag javítanak rajtuk, hanem a korabeli díszítést, színezést is reprodukálják, illetve a zsindelyezésre is figyelnek. A múzeumigazgató elmondta, hogy a helyreállítási munkának köszönhetően sok kapu most nyeri vissza azt a színvilágot, amelyben kétszáz évvel ezelőtt pompázott, hiszen a restaurátor csak ott színez, ahol festéknyomokat talál. Ezáltal új életet kapnak a kapuk, korhű példái lesznek a hagyományos székely népi építészet egyik legfontosabb elemének, és a restaurálásnak köszönhetően a következő generációknak is példaként szolgálhatnak. Példaértékű mértékletesség Miklós Zoltán szerint a székelykapu jelképezi a népi építészet fejlődési folyamatát is. Úgy véli, a kapuk olyan forma- és mintakincset örökítettek át, amelyben benne van a népi lélek. – Ilyen tekintetben az arányosságra, mértékletességre hívnám fel a figyelmet, ami meghatározó volt a régi falusi társadalomban. A székelykapu nem volt se nagyobb, se kisebb, mint amekkorát meg tudott engedni magának a család. Társadalmi rangjelző szerepe is volt, hiszen azt szokták mondani, hogy mindenki akkora kaput állított, amekkora szénásszekeret tudott rakni – mondta a múzeumigazgató. Hozzátette, hogy a falusi közösségben tudták, hol a határ, hiszen aki megtehette volna, az sem állíttatott kirívóan nagy székelykaput. Más szóval, senki sem akarta megépíteni a világ legnagyobb kapuját, hanem úgy építkeztek, ahogy az a közösségen belül elfogadható volt. Miklós Zoltán szerint identitásjelző szimbólumként is szolgál a következő generációk számára, hiszen a monumentális kötött kapuk más kultúrákban is megfigyelhetők, de nem azzal a díszítési technikával, forma- és mintakinccsel, mint ami a székelykapukra jellemző. – Ezért mondom azt, hogy nem csak a nevében van benne, hogy székelykapu, hanem az is benne van, amit a kapufaragó mestereink, díszítőink a legmélyebb formájában átörökítettek, megőriztek – közölte. Rámutatott, hogy a szejkei székelykapu-múzeumban olyan fenyédi és ze­telaki mesterek munkáit lehet megcsodálni, akik valójában parasztmesterek voltak, egész életükben kapufaragással foglalkoztak, és mesteri szinten dolgoztak. Mint mondta, ez azért fontos és értékes, mert követendő példaként is tekinthetünk ezekre a régi kapukra. – Merjük őket másolni, mert ezek az értékek kiállták az idő próbáját – szögezte le végül.

(Folytatjuk) Péter Ágnes