Szarvasmarha tenyésztése (19.): Néhány szó a fejőberendezésekről

Egyszerű fejőberendezés a pár tehenes istállóban. Odafigyelést igényel Fotók: Domján Levente

A fejőberendezések működésének megértése minden tejtermelőnek létfontosságú, hiszen a fejőkészülékek naponta ismétlődő helyes vagy helytelen használata a tehenek termelőkapacitását és egészségi állapotát is befolyásolják. Lássuk hát, mechanikai felépítése szerint hogyan is működik a fejőgép!

Korszerű fejőház FelcsíkonA fejőgépek fontosabb részei a fe­jő­készülék(ek), valamint a vákuumszolgáltató gépcsoport és annak vezetékei. A mai fejőgépeket az úgynevezett kétterű fejőkelyhek jellemzik, amelyek egyik része a tőgybimbóra illeszkedő kehelybe szerelt rugalmas fejőgumó, a másik fémből vagy műanyagból, esetleg ezek kombinációiból készült kehely.
A fejőkelyhekben két különböző teret alakítottak ki. Az első a fejőgumi belső tere, ahová a tőgybimbó kerül, a második pedig a fal közötti tér, melyet a fejőgumi külső fala és a kehely belső fala határol.
Mindkét térhez egy-egy kisebb átmérőjű gumitömlő csatlakozik. A belső tér általában a rövid tejtömlőn át a kollektorral kapcsolódik. A fal közötti térből vezető tömlő a pulzátorral van összekapcsolva. A fejőgumi belső tere a kétütemű fejőgépeknél állandóan vákuum alatt van. A háromütemű gépeknél itt egy rövid ideig atmoszférikus nyomás is van. A kollektor nélküli gépeken – ahol ezt a berendezést különféle szelepek helyettesítik – a gumitömlők csatlakozását más módon oldották meg. A vákuumot, azaz a légritkítást a vákuumszivattyú hozza létre, ami a légüstön és a csővezetékeken csatlakozik a fejősajtárhoz vagy a tejvezető csővezetékhez.
A pulzátor feladata, hogy a fejőkelyhek falközi terébe ütemesen váltakozva, percenként 40-60 alkalommal vákuumot, illetve légköri nyomást juttasson. Működését a vákuum és a légkör közötti nyomáskülönbség biztosítja. Mivel a fejőgumik belső terében állandó jelleggel vákuum van, a légköri nyomású levegő a fejőgumikat összepréseli. A fejőgumik nyitott állapotát szívási, a zártat szorítási ütemrésznek nevezzük.
Egy szorítási és egy szívási ütemrész együttesen alkot egy pulzálási ciklust. A pulzálási ciklusok percenkénti száma a pulzátor ütemszáma vagy frekvenciája. A szívási és szorítási időket százalékosan szokták kifejezni. A mai pulzátoroknál leggyakoribb az 50-60 százalékos szívási ütemrész. Az úgynevezett gyorsfejőgépek szívási ütemrészének száma elérheti a 70-75 százalékot. A 65 százaléknál magasabb szívási ütemrész már káros lehet, mivel a tejnek nincsen elég ideje arra, hogy átfolyjon a tőgymedencékből a bimbómedencébe, és a hosszú szívási szakaszban – a tőgybimbóban a nyálkahártya folyamatos szívása miatt – vérpangás is létrejöhet. Ez a tejben a szomatikus sejtszám növekedéséhez, majd később tőgygyulladáshoz vezethet. Az ütemszám szorosan összefügg a szívás-szorítási ütem hosszával. Azoknál a pulzátoroknál, amelyeknél a szívási ütem eléri a 60-65 százalékot, általában 60 ütemszám/perc, azoknál, amelyeknél a szívási ütemrész 50 százalék, ott 30–50 percenkénti ütemszámot alkalmaznak.
A pulzátorokba beépített nyílások zárása és nyitása elektronikus, illetve pneumatikus úton mehet végbe. Ennek megfelelően beszélünk elektronikus és pneumatikus vezérlésű pulzátorokról. Ezenkívül még ismeretesek a hidropulzátorok. Mivel a pulzátor a fejőberendezés egyik legfontosabb része, nagyon fontos, hogy a hőmérséklet, légnedvesség és egyéb tényezők változásainak ellenálljon. Ezért gyakran külön központilag szűrt levegővel üzemeltetik.

A megfelelő vákuumkapacitás biztosítása mellett a fejőberendezés vá­kuumszintjének szabályozása is a legfontosabb feladatok közé tartozik. Az úgynevezett szervoszabályozó rendszerek nagy pontossággal végzik ezt a feladatot. Ma már gyártanak olyan elektropulzátorokat is, amelyek kvarckristály-rezonanciájukkal szabályozzák a pulzátor ütemét. Egy ilyen elektropulzátor akár 20 pneumatikus pulzátort is képes elektronikus úton vezérelni.
Gyakran előfordul, hogy a tőgy­negyedek kapacitása nem azonos: például az első tőgynegyedeké 50-50, a hátulsóké 60-40. Szimmetrikus pulzátor mellett az elülső tőgynegyedek korábban kiürülnek, mint a hátulsók. Ilyenkor az első tőgynegyedeknél úgynevezett üres fejés vagy vakfejés van. Ezt egyrészt úgy küszöbölhetjük ki, hogy a hátsó tőgynegyedek több tejéhez nagyobb szívási arányú pulzálást alkalmazunk.
Egyes pulzokollektoroknál a pulzátort és a kollektort egy egységbe építették. Az ilyenkor megnövelt tejcsatlakozók lehetővé teszik, hogy ugyanaz a vákuum működtesse a pulzátort, amely a tőgy alatt van, ezért gyakorlatilag szükségtelen külön vákuumvezeték kiépítése és használata. Egyes megfigyelések szerint működése kedvezően hat az állat tőgyegészségi állapotára, a termelt tej szomatikus sejtszáma pedig alacsony.

Dr. Suba Kálmán
állattenyésztő mérnök, falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete

: