Szabály

forro_eros_gyongyver_szinesHiszek a szabályok fontosságában. Abban, hogy ha vannak általánosan ismert szabályok, megkönnyítik az életünket, társas kapcsolatainkat, különböző élethelyzetekben való boldogulásunkat. Ha van szabály, akkor mindenki tudja, hogy mihez tartsa magát. Tudja, adott helyzetekben mire számíthat, mit tehet és mit nem. Gyermekpszichológusok mondogatják gyakran, hogy mennyire fontosak a gyermekek számára a szabályok, azok következetes betartatása. Hozzájárul a biztonságérzetükhöz, ha tudják, hogy amit ma szabad, azt holnap is lehet, de ami ma tilos, az holnap is az lesz. Persze, ritka az a gyermek, aki nem próbálja feszegetni a határokat, de ő maga a legcsalódottabb, ha az általa kötelező érvényűnek tartott szabályt a mellette lévő felnőtt egyszer csak felrúgja.
Mi, felnőttek sem működünk sokkal másképp. És talán éppen annyiszor, ha nem többször, próbáljuk a szabályokat áthágni, mint a gyermekek. És nem kell azonnal olyan nagy horderejű dolgokra gondolni, mint mondjuk a bűnözés – mert a törvények is társadalmi szabályok, ugyebár, így a törvényszegés is tulajdonképpen szabályszegés –, sokkal kisebb szinten is űzzük nap mint nap.
Kedves ismerősöm fekszik a kórházban. Bevallom, nem ismertem pontosan a szabályt, hogy mikor is lehet látogatni, így, a hivatalos látogatási idő kezdete előtt negyed órával már a kórház előcsarnokában voltam. Sokadmagammal, akikről azt hittem, szintúgy nem ismerték a szabályt, mint én. Várakozás közben az ember óhatatlanul hallja a kisebb társaságok beszélgetéseit, így a félhangos méltatlankodásokra, zúgolódásokra nem volt, ahogy nem felfigyelni.
Szabály ellen lázadni lehet, sőt, néha kell is, de többnyire értelmetlen. Ám, amint kiderült, a zúgolódást az eredményezte, hogy a látogatási idő kezdetének szabálya csak néha szabály a kórházban. Attól függően, hogy éppen ki teljesít szolgálatot az ajtónál. Mert van, aki már kettőkor felengedi a látogatókat, van, aki csak hétvégén tesz kivételt, míg megint más ragaszkodik a három órás kezdéshez egészen addig, míg ismerőst nem lát. Akkor nyitja az ajtót, és a kivételezettet felengedi. A zúgolódók tehát ilyesmiért méltatlankodtak. Mert ha a tegnap felengedtek, ma miért nem? Ha őt felengedik, engem miért nem? Na, és kire haragudtak? Arra, aki kivételesen betartatni próbálta a létező szabályt.

 Forró-Erős Gyöngyi

 

: an accessible web community