Élettel telt meg hétvégén az ud­varhelyszéki Énlaka, ahol hasonló gondolkodású és értékrendű emberek gyűltek össze, hogy közösségben éljék át a tartalmas együttlét nyújtotta lelki feltöltődést a harmadik Regejáró Fesztiválon. [caption id="attachment_94396" align="aligncenter" width="1000"] Misztrál együttes, egymásra hangolódva. Közösségben gondolkodnak Fotók: Nagyálmos Ildikó[/caption] Legalább két hétig lesz miről beszélni, hiszen mégiscsak történt valami a faluban – mondja félig-meddig szellemeskedve Heinczinger Miklós „Mika”, a Misztrál együttes zenésze és énekese, amikor arról kérdezzük, miért éppen itt, Énlakán szervezik meg immár harmadik éve a Regejáró Fesztivált. Természetesen nem csupán azért gyűlnek össze évente, hogy róluk beszéljenek, hanem sokkal többről van itt szó, mélyebben gyökerezik az esemény alapgondolata és felépítése. Mika négy évvel ezelőtt Cso­mor­táni Gál László és Morvai Ferenc művészek révén jutott el Énlakára, ahol rögtön beleszeretett egy falusi parasztházba. – Igazából nem is a házba, hanem a csűrbe szerettem bele, hiszen Áprily Lajos Ködös évszak előtt című versének egy sorát juttatta eszembe: „a lelkedet csűr-szélességre tárd”. Leültem a ház lépcsőjére és sírva nevettem. A házat rövid időn belül megvásároltuk, és helyi mesterekkel elkezdtük a csűr felújítását. Tavaly sokat koncerteztünk Erdélyben és Székelyföldön a Misztrállal, és ilyenkor rendszerint itt a főhadiszállásunk, ide jövünk haza. Évente amúgy is háromszor-négyszer eljövünk le­kaszálni a kertet, rendbe tenni a ház környékét. Örömmel tapasztalom, hogy itt, a faluban megvan még a munka becsülete, bár ebből sajnos a parasztember itthon nem tud megélni. De a lehetőség benne rejlik a településben. Tudom, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, de mégis szeretnénk kihozni ezekből az adottságokból a legjobbat – mondja Mika. Újrateremteni a közösségi helyeket A fesztiválszervezést nem most kezdték a fiúk: tizennyolc éve rendszerint összegyűlnek a magyarországi Nagymaroson, a Duna-kanyarban, hogy együtt éljék meg a Regejáró Misztrál-fesztivál nyújtotta érzéseket. – Nagy családdá nőtte ki magát a Misztrál, tizennyolc év alatt házasságok és gyerekek születtek, akiket látunk felnőni – meséli Mika. Olyan programokat állítanak össze, amellyel minden korosztályt megszólítanak. Az előadók többnyire a barátok közül kerülnek ki, azokat hívják el, akiknek érdemes odafigyelni értékteremtő munkájára. – Ezek az előadók nem folynak a csapból és a médiából sem, és ha valaki meghallgatja őket, rájön arra, hogy miért is nem lehet őket hallani. Azért születnek ezek a dalok, hogy meghallgassák és tovább énekeljék azokat. Ezért voltak nagyon fontosak régen a fonók, a közösségi helyek, ahol együtt énekelt a falu népe. Valami ilyesmit szeretnénk csinálni Énlakán és Nagymaroson is: közösséget létrehozni, formálni és összekovácsolni – fogalmazott Mika. „Keressük a motivációt” Semsei Angelikát tizennyolc évvel ezelőtt vetette a sors Énlakára, amikor nyolcan elindul­tak Magyarországról egy teljesen más úticél irányába, és végül egy gyönyörű, nagy madarat követve – amely megjelent felettük az égen – eljutottak erre a világvégi csodálatos helyre, ahol a természet még őrzi ősi formáját. Minden évben többször el kellett jönnie a faluba, mígnem tizenkét éve úgy döntöttek: házat vásárolnak. Azóta huszonhét tábort szervezett, évente kétszer, akár háromszor is. – Az én nyelvem a tánc, és azon keresztül tanulunk magunkról és azokról a hagyományokról, régi, talán elfeledett tudásokról, amelyek segítenek megérteni saját működésünket. Az emberi lélek mélyen emlékezik ezekre a tudásokra és ezt tárjuk föl a mozgás segítségével. Ezek olyan természeti törvényszerűségek, ami alapján létrejönnek az irányok, a forgások, a kapcsolódások, a mozdulataink, amelyekről tanulva ráébredünk arra, hogyan éljünk harmóniában a természettel és önmagunkkal. Ez a harmónia bennünk boldogságot, elégedettséget teremt, más nézőpontokat hoz. Tudatosabbá válunk úgy, hogy megfigyeljük saját magunkat, a környezetünket, mozdulatainkat, hiszen a tánc sokkal több gondolati formát tud kifejezni, mint a szó. Ezért mélyebb tartalmakat, megérzéseket tudunk általa átélni és segít abban, hogy az értelmünket összekapcsolhassuk a lelki folyamatainkkal és aszerint tudjunk élni, ahogy gondolkodunk – részletezte Semsei Angelika. Kifejtette: művészekként azokat a motivációkat keresik, amelyek mozgatják a zenét vagy a táncost. Énlaka pedig éppen ezt a motivációt nyújtja – tette hozz. – A legfontosabb, hogy tisztelettel érkezzünk mindenhová és ne romboljuk szét a természetet. Ne sértsük meg ezeket a helyeket, hiszen rögtön megváltozik az aurája. Azzal támogatjuk az itt élő embereket, akik büszkék a helyre, ahol élnek, hogy nem akarjuk megváltoztatni a környezetüket – mondta a táncművész. [caption id="attachment_94397" align="aligncenter" width="1000"] Főként vendégek alkotják a közönséget. A helyiek is be-bekapcsolódnak[/caption] Összhangban a helyiekkel Az értékátadó fesztiválon össze­kapcsolódnak a közösségi értékek, kiváló alkalom, hogy az idősek találkozhassanak a fiatalokkal. Ilyenkor a helyiek főznek, szendvicseket, süteményeket készítenek, bekapcsolódnak a programokba. A vendégek szerint a helybélieket leginkább az elnéptelenedés bántja, az időseknek fáj az egyedüllét, a magány, nehezen viselik a hosszú teleket. – Próbálunk minél többször jönni, könyveket, újságokat hozunk, és reggelente nem otthon, hanem a szomszédban kávézunk, beszélgetünk, hiszen ezek az alkalmak plusz időt és örömöt adnak – véli Semsei Angelika. Nagyálmos Ildikó