Simon Mária Tímea: senki sem születik vezetőnek

Fotó: Hodgyai István

Rengeteg sztereotípia él a köztudatban a nők társadalmi szerepvállalásáról. Előfordul, hogy baráti társaságok is késhegyre menő vitát képesek folytatni arról, mi a nők dolga. Nehéz igazságot tenni, inkább meg se kíséreljük. A hölgyválasz eredetileg olyan táncot jelentett, amelyben a nők kérik fel táncra a férfiakat. Képletes értelemben ugyan, de ennek ad helyet a Hargita Népe sorozata. Hölgyválasz rovatunkban vezető tisztséget betöltő Hargita megyei nők mondják el, ők hogyan látják a világot és a benne betöltött szerepüket. Simon Mária Tímea öt évig állt az udvarhelyi polgármesteri hivatal rendezvényszervezői irodájának élén. A Művelődési Ház igazgatójaként szélesebb mozgástérrel rendelkezik, és nagyobb rálátással bír a város művelődési életére.

– Hogyan lettél a Művelődési Ház igazgatónője, mi vezetett odáig, hogy most egy egész intézmény működéséért felelj?

– 2021 tavaszán jelentkeztem a meghirdetett versenyvizsgára, ahol a bizottság az én menedzsmenttervemet értékelte legjobbnak, így a székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatói székét tavaly júliustól foglalhattam el. A rám háruló feladat nem könnyű, hiszen az intézmény vezetése mellett a művelődési ház épületének az adminisztrációjáért is én felelek. A városi rendezvények nagy részének a megszervezése szintén az én irányításom alatt zajlik. A versenyvizsgát megelőzően a polgármesteri hivatal rendezvényszervező irodáját vezettem, de voltam egyetemi tanársegéd és újságíró is. A vezetői szerepkör sokkal összetettebb, minthogy valaki igazgat egy intézményt, éppen ezért igyekszem ezt az oldalamat folyamatosan erősíteni, fejleszteni. Nagyon kevesen vannak, akik született vezetőnek mondhatják magukat, sokkal több olyan embert ismerek, aki kemény és kitartó munkával érte el, hogy jó vezető legyen, legyen szó akár egy cég vagy egy intézmény irányításáról. A Művelődési Házban a teendők kettős természetűek. Egyrészt vannak az adminisztratív, az épület fenntartásával járó feladatok, illetve vannak a kreatív feladatok, amelyek az egyes programok tartalommal való megtöltését jelentik. Én sokkal inkább kreatív embernek tartom magam, s ezeket a feladatokat jobban szeretem, de a vezetői tisztséghez hozzátartozik a munka kevésbé izgalmas része is. Foglalkozom pénzügyi és adminisztratív problémák megoldásával. Ami a kreatív részét illeti, azokat egész napos feladatoknak nevezném, hiszen fejben akkor sem hagyom abba az azokkal való foglalkozást, amikor már otthon vagyok a családommal. De nem sajnálom az erre szánt időt, mert hiszem, hogy az ember elsősorban kulturális lény, és a kultúránk által tudunk jobb emberré válni, valóban minőségi életet élni.

– Találkoztál valaha a vezetői pozíció olyan árnyoldalával, amely kimondottan abból fakadt, hogy nő vagy?

– A székelyudvarhelyi önkormányzat által fenntartott többi kulturális intézmény vezetője mind férfi, akik mindannyian idősebbek nálam. Amikor rám néznek az emberek, akkor egy alacsony, szoknyás nőt látnak, akinek fiatalos, szinte már kislányos a kinézete. Akik nem ismernek, első látásra nem is feltételeznék rólam, hogy egy intézmény igazgatója vagyok. Nem is szeretek kérkedni a vezetői pozíciómmal. Nem nevezném ezt kimondottan árnyoldalnak, de itt Székelyföldön azért még él a köztudatban, hogy egy rendes igazgató általában magas, komor férfi. Előfordul, hogy kevésbé vesznek komolyan, mint a férfi kollégáimat, de ez inkább szól a kislányos kinézetemnek.

– Mi okoz még nehézséget az intézmény élén?

– A vezetői pozíció személyes nehézségének is nevezném azt, hogy mivel elsősorban a kreatív munka az, ami feltölt és erőt ad a folytatáshoz, sok időt fordítok erre. Vezetőként jobban kellene az arányokra figyelnem, az időbeosztásomra pedig tudatosabban ügyelnem, de ezek azok a készségek, amelyeken még javítanom kell. A jó vezetőnek a jó menedzseri készségek mellett szüksége van a lelkére azért, hogy az intézménynek szintén legyen lelke, ami megkülönbözteti őt a többitől. További nehézség megtanulni nemet mondani. Az elmúlt időszakban mondták már nekem, hogy többször kellene nemet mondanom, és az elmúlt egy év tapasztalata után én is azt látom, hogy valóban meg kell húzni a határokat bizonyos témákban. Érzelmileg nem szabad közel engedni magunkhoz a problémákat. Ugyanakkor azok a készségek, amelyek a jó vezető ismérvei, tudatos tanulással elsajátíthatók. Szerencsére már számos technikai segítség is adott a jó munkaszervezéshez. A munkámat például azzal kezdtem, hogy online iktatóprogramot, dokumentummenedzsmenthez használt felhő alapú dokumentummegosztó rendszert vezettem be, hogy könnyebb és átláthatóbb legyen a közös munka.

– A közvetlen munkatársaid szinte mindannyian nők. Tudatosan alakítottat így, mert előny, ha több nővel dolgozol együtt?

– Nagyon különleges munkaközösség vagyunk. Egyetlen férfi kollégánk van, rajta kívül kilencen vagyunk nők. Nem tudatosan alakítottam így, az előző igazgató idejében is hasonló volt a felállás. Talán annyi változott, hogy ezt igyekszem előnyünkre fordítani, van is egyfajta „girl power” életérzés a csapatban.

– Melyek azok a főbb területek egy kulturális környezetben, amelyeket a nők jobban kezelnek, mint a férfiak?

– Általánosítani nem tudnék, ha csak a magam példájából indulok ki, akkor talán azt mondanám, hogy merészebben nyúlok az érzékenyebb témákhoz. Nem ragaszkodom a már bejáratott forgatókönyvekhez, sémákhoz. Most hirtelen két, az én szívemnek nagyon kedves programunk jutott eszembe. Egyik az autizmus világnapja apropóján, a Lila Pont Egyesülettel közösen szervezett programsorozat, aminek a Művelődési Ház adott otthont. Több mint száz iskolás gazdagodhatott teljesen új, addig nem tapasztalt élményekkel. Ugyanígy említhetném a roma költő, Rafi Lajos verseiből összeállított diákelőadást is. Merészebben nyúlok a nemzeti ünnepeinkhez. Az idei Pilvax villanások a város kávéházaiban zajlottak, a hazafiság, a szabadságvágy és a forradalom jegyében. Merészebben hívok koncertezni a népszerűségi körön kívül eső zenekarokat. Az irány sokkal inkább a személyes világlátásomból fakad, nem feltétlenül abból, hogy nő vagyok.

– Számít, ha egy női vezető csinos?

– Érdekes, mert egy férfi vezetőről szóló cikk esetében ilyen kérdés nem merülne fel. Őszintén, nagyon szeretném, hogy ne számítson, s ne a külsőségek kerüljenek első helyre akár az én, akár más női vezető megítélésénél. Viszont tisztában vagyok azzal, hogy még mindig olyan társadalomban élünk, ahol alaposan megnézik az emberek azt, hogy ki hogyan néz ki. Így az én esetemben is sokszor elhangzik, hogy milyen szép ruhákat viselek. A bókokból igyekszem előnyt kovácsolni. Amikor megdicsérik a ruhámat, mindig beszélni kezdek a soron következő rendezvényünkről, hisz nem egy szép ruha vagyok, hanem sokkal inkább az a befektetett munka, amivel a Művelődési Házat mint intézményt új megvilágításba akarom helyezni.

– Visszakanyarodnék a pályafutásodhoz. Vannak támogatóid, mentoraid a karrierépítésed útján?

– A családom az első számú támogatóm, habár annak nem örülnek, hogy egy kulturális intézményt vezetni egész napos munkával jár. A lányom gyakran hangot is ad annak, hogy túl sokat dolgozom. Az elmúlt év ilyen szempontból is nehéz volt, hiszen új helyzetbe kerültem, sokszor vittem haza a munkát. Az elmúlt időszak tapasztalatai megtanítottak arra, hogy az otthon és a munka között meg kell találni az egyensúlyt. Véleményem szerint ez nem kimondottan a női vezetők esetében fontos szabály.

– Álltál már a választás előtt: karrier vagy család?

– Ez ismét egy olyan kérdés, amit a férfiakkal készült interjúkban nem sokszor olvasunk, de a nőknél töretlenül tartja magát a kötelező kérdések között. A nőknél egymás ellentéteként nézünk a karrierre és a családra: vagy karrier, vagy család. Mintha a kettő kizárná egymást. Én szeretnék egy olyan világban élni, ahol ez nem egy vagy-vagy kérdés, hanem és-és felállás. Találkoztam már azokkal a hangzatos „tanítómesékkel”, hogy a női kiteljesedés csak anyaként, a család összetartójaként valósulhat meg, ami nem fér össze egy sikeres szakmai pályafutással. Egy férfi legyen erős, ügyes és okos, aki majd megmenti a várost, sőt az egész világot. Egy nő pedig vigyázzon a tűzhelyre, holott ő is lehet ügyes és okos, tulajdonságai alapján akár ő is megmenthetné a világot, de legtöbbször el sem jut odáig, hogy megmutathassa a képességeit, mert rá más szerepet osztott a társadalom.

– Az igazgatónő a családban is vezetői szerepet tölt be?

– Otthon viccesen elhangzik néha, hogy nem a Művelődési Házban vagyok, ne adjak utasításokat. Ez egy közös családi csipkelődés. Én sokkal inkább azt vallom, hogy a problémákat közösen kell megoldani, mert ahhoz, hogy jól működő család legyünk, mindenkire szükség van.

– Mit tanácsolnál azoknak a fiatal lányoknak, akiket a vezetői pálya ambicionál?

– Az elmúlt időszak eseményei nem egy boldog, békés jövőt vetítenek előre, és ebbe beletartozik a nők jogainak a csorbítása. Gondolok itt egyes országok abortusz-törvényeire vagy arra, hogy a nők milyen arányban férhetnek hozzá egyes szakmákhoz. A mi generációnk még sokszor üti bele a fejét az üvegplafonba. Elsősorban nem a jövő lányainak üzennék, hanem a saját korosztályomnak, akiknek még kicsi vagy kiskamasz gyerekei vannak. Igyekezzünk úgy nevelni a lányainkat, hogy amikor felnőttként úgy döntenek majd, hogy igazgatónak, vezetőnek állnak, az ne kuriózumnak számítson, hanem teljesen normális döntésnek. Ne legyen többé téma, ha valaki nőként vezetőnek áll. Ez teljes mértékben rajtunk múlik.

Miklós Dalma

: an accessible web community