A görög–római kor legtekintélyesebb romvárosa Agrigento, a római nevén Agrigentum, görögül Akragász. Egykor a település kétszázezer lakost számolt, a történelem viharai és az ismétlődő földrengések pusztították el épületeit. Mégis a Templomok-völgye az antik világ látványos csodája, sokfelé megfordultam, de ez a hatalmas romterület örökké emlékezetes marad. Órákig bolyongtunk a romok között, megcsodáltuk a nyugati görög világ legnagyobb templomát, a Zeuszról elnevezett szentélyt, s felmásztunk a dombra épített Juno Lacinia-templomhoz. Letekintve kis képzelőerővel láttuk magunk előtt az egykori metropoliszt. Kevés olyan város lopódzott annyira élesen a magyar diákok emlékezetébe, mint a sziget keleti partján fekvő Szirakúza. Itt élt Arkhimédész, a nagy görög matematikus és természettudós, kinek törvényét betéve tudta minden kis nebuló. Igazi polihisztor volt, egyik találmánya, az arkhimédészi csavar például az öntözést forradalmasította. Kr. e. 212-ben vesztette életét, mikor a római hadak, Marcellus vezetésével ostromolták a várost. Nem volt könnyű dolguk, a védműveket is a nagy tudós tervezte. Mikor végül a túlerő győzött, s a római katonák betörtek Arkhimédész otthonába is, akkor hangzottak el híres szavai: Noli tangere circulos meos! (Ne zavard köreimet!). Zavarták, a nagy gondolkodó itt lelte halálát, gyilkosait állítólag a bölcsebb vezérük megbüntette. A város központjában egy ódon hotelban találtunk magunknak helyet. Bármilyen kérdésünk volt, a háziasszony mindig hívta a ház köpcös, hátrafésült hajú urát, a „padrét”, aki rögtön intézkedett. Az Anapo-parti város szintén nagyon gazdag különböző korú műemlékekben. A görög színházból szintén páratlan kilátás nyílik a tengerre, a festői naplementét már nagyon sokan várják a teátrum lépcsőin. E köveket is a hajdani kőbányában, a Latomia del Paradisóban termelték ki, a kőfejtő ma már népszerű turisztikai célpont. Mindenki megcsodálja az egyik érdekes képződményt, amit Dionüszosz füle néven emlegetnek. Szállásunk felé tartva még megnéztük a híres Fonte Aretusát, a Pindarosz és Vergilius hősnőjéről elnevezett forrást. Milton Lycidas című versében is megörökíti a nimfát, így szól Tóth Árpád fordításában: „Oh, Arethusa, szent habod neszét, S halk Mincius, zenés sásod szavát Fölülmúlta e dús égi beszéd!” Szállásunkon a padrét jókedvben találtuk: megérkezett rég nem látott unokaöccse, akit hangos szavakkal, széles olasz gesztusokkal és csókkal köszöntött, s megcsipkedte arcát, ahogy azt a maffiafilmekben szokás.

Csermák Zoltán