Schengen vagy nem?

Kiss Előd-Gergely
Becsült olvasási idő: 4 perc

Schengen vagy nem Schengen: ez itt a kérdés. Legalábbis ezen a héten ez lesz a legérdekesebb közéleti kérdés, amelyre választ kapunk. Az uniós tagországok belügyminiszterei ugyanis ezen a héten találkoznak és döntenek arról, hogy Bulgária, Horvátország és Románia csatlakozhat-e a schengeni övezethez. Azaz egy olyan egyszerű, közérthető kérdésről, amely egyszere befolyásolja az Európai Unió jövőjét és a mi hétköznapi életünket is. 
Természetesen ennél a pontnál jogosan vethetik közbe, hogy ez a kérdés egyáltalán nem biztos, hogy egyszerű, és az sem, hogy közérthető. Elvégre olyan régóta van napirenden a téma, és a mai napig olyan futurisztikusnak tűnik, hogy Románia tagja lehet a schengeni övezetnek, hogy sokan már elveszthették a fonalat, hogy miről is szól ez. Megkísérlem dióhéjban összefoglalni a lényeget.
Kezdjük az elejéről. Schengen egy kis falu, község, mintegy 4800 fős lakossággal (2018-as népszámlálási adat). Azaz többen laknak ott, mint Madéfalván, de kevesebben, mint Csíkszentdomokoson. Mégis erről a kis településről nevezték el az európai uniós polgárok szabad mozgását lehetővé tevő egyezményt. Ennek az az oka, hogy 1985. június 14-én Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és Németország itt írta alá azt a szerződést, amelyben megállapodtak, hogy fokozatosan lebontják a határellenőrzést közös határaikon. Az Európai Unió jogrendjébe 1997. október elején aláírt és 1999. május elsején hatályba lépett amszterdami szerződés emelte be. 
A hétköznapok embere ebből annyit vesz észre, hogy a schengeni övezethez tartozó tagállamokban nincs határellenőrzés. Azaz, ha Pesten az ember elalszik egy nemzetközi vonaton, előfordulhat vele, hogy Bécsben, Pozsonyban vagy Prágában ébred fel.
Amióta Románia is az EU tagja, megszokhattuk, hogy kicsivel gördülékenyebben jutunk át a román–magyar határon. Mondjuk, vonattal ez most is egyórás veszteglést jelent. Lipcsébe menet élhettem át, milyen érzés az, ha nem ellenőriznek a határoknál. Gyakorlatilag csak a mobilszolgáltató sms-eiből tudtam meg, hogy épp melyik ország területén tartózkodom, ezenkívül – autópályán haladva – szinte észrevehetetlen a határátlépés. Elképesztő szabadságérzetet nyújt. 
Most képzeljük el, hogy ugyanez megtörténhet már Magyarországra menet is. Legalább egy órával hamarabb érhetünk Budapestre. Ugye, milyen jó lenne?!
No, erről döntenek várhatóan a hét folyamán az EU-s országok belügyminiszterei. Izgalmas lesz, mert jelen állás szerint Ausztria ellenzi mindhárom tagjelölt ország csatlakozását, Hollandia pedig most már csak Bulgária csatlakozását. Ez azért fontos, mert a csatlakozásunk jóváhagyásához a schengeni övezet tagállamainak teljes konszenzusára van szükség. Azaz, ha csak egy ország is megvétózza, már buktunk.
A diplomáciai játék sokszereplős, így itt arra nincs terünk, hogy részletesen foglalkozzunk az esélylatolgatással. Legfeljebb szurkolhatunk a kedvező döntésnek. Talán itt lenne az ideje, hogy a nyugat-európai országok egyértelműen bizonyítsák: a közös Európa eszménye nem csak egy politikai termék. 

Hirdetés

Kövessen a Facebookon!