A Csíksomlyói Segítő Szent Szűz neve alatt egy új választott nép született, a Szűzanya népe – ezekkel a szavakkal köszöntötte a pünkösdszombati csíksomlyói fogadalmi búcsún részt vevő zarándokokat a felkért ünnepi szónok, Salamon József gyimesbükki plébános. Beszédében a hála és az emlékezés szavai után bátorságra buzdította hallgatóságát, kitért a hit és az elődök példája mozgósító erejére, illetve beszélt a mindennapjainkat meghatározó gondokról is.   Honn vagyunk – kezdte a pünkösdszombati csíksomlyói fogadalmi búcsún mondott szentbeszédét Salamon József gyimesbükki plébános, majd Lukács evangéliumából vett idézettel folytatta: „…a Magasságbeli ereje borít be árnyékával”. Mint mondta, a zarándokok a Segítő Szent Szűz iránti hálával és szeretettel érkezte Csíksomlyóra, „hogy Istenünkkel együtt örvendezzünk az ősi fogadalmi napunkon”. Prédikációja első részében az emlékezés és a hála hangján idézte fel a kegyhely múltját, azt, hogy 1444-ben IV. Jenő pápa a templom építéséhez nyújtandó segítségre biztatja a híveket, arra hivatkozva, hogy „igen sok nép jár Somlyóra, Szűz Máriát tisztelni.” Ugyanakkor felidézte a fogadalmi búcsú megtartásának körülményeit. Salamon József beszédének második nagy gondolati egysége a Szűzanya, a Szentlélek és a hívek közösségének kapcsolata volt. Mint mondta, Isten a tiszta hit igenjén keresztül be tudott, és ma is be tud lépni az életünkbe, az életünkön keresztül az otthonainkba és a világunkba. A következőkben a zarándoklat fontosságáról beszélt a szónok, mondván, hogy a keresztalják az Istenbe vetett győzelem erejét jelenítik meg és hirdetik. – Az ima és a szent kereszt, a lobogók, a csengők hangja, a szívből fakadó énekek élő liturgiát és lelki mozgó szentélyt hoztak és hoznak létre, melyet az élő Isten vezet, mint a pusztai vándorlásukban a népet – mondta. Felidézte, hogy a katolikus székelység számára a pünkösd egyet jelent a somlyói zarándoklattal, a vándormadáréhoz hasonló kényszert érez ahhoz, hogy Somlyóra mehessen. Mint mondta, ilyenkor a külföldön dolgozók is hazakívánkoznak. Beszélt a búcsús keresztek és lobogók fontosságáról, majd felidézte a Márton Áron püspök 1949-es gyimesi bérmaútját és a csíksomlyói búcsún való részvételét, azt, hogy a főpásztort fehér viseletbe öltözött gyimesi férfiak kísérték a kegyhelyre. – Együtt dobogott a nép és a főpásztor szíve. Felelősség, gondoskodás egymás iránt. Kezében ott volt a pásztorbot, és a hívő nép kezében is zarándokbot – mondta a szónok. Szentbeszédét a moldvai magyarokról megfogalmazott gondolataival folytatta: – Maradjunk a Csíksomlyói Segítő Szent Szűz közelében! – kérte a zarándokokat. – Moldvai testvéreink évszázados megmaradásukat hitükben, anyanyelvükben a családnak köszönhetik, a barátoknak, akik elvitték az örömhírt nekik, de legfőképpen annak köszönhető, hogy a Csíksomlyói Szűzanyával és a testvérekkel évente itt találkoztak – hangsúlyozta a búcsús szentmise ünnepi szónoka. A következőkben a jelenben való élés fontosságát hangsúlyozta, mondván, hogy „jelen pillanat tisztasága összeköt a gyökereiddel, a múltaddal, de ezekből merítve termőágakkal ajándékoz meg, melyek jó ízű termést is nyújtanak”. Salamon József arra biztatta hallgatóságát, ne pazarolja jót a sötétség szidalmazására. – Ha annyi időt szánnánk a jónak terjesztésére, mint a bűnbakok keresésére és a magunk igazának az igazolására, hatalmas előrehaladást tapasztalnánk – mondta. Cserkészet fontosságáról és a hagyományápolás szükségességéről, a  közösségépítésről beszélt a továbbiakban, gyimesi példát hozva fel a kölcsönös segítségnyújtásra. Beszéde befejező részében Salamon József kitért a közösség erejére és a közösségépítés fontosságára. A hagyományápolásról beszélve idézte Takács Gábor csíksomlyói ferences házfőnököt, aki 1931-ben az első Ezer székely leány ünnepén ezekkel a szavakkal fordult hallgatóságához: „Tudjátok meg, hogy ez a népviselet nem csak a szoknyából, a mellényből áll. Két fontos dísze–járuléka: mégpedig az imakönyv és a szent rózsafüzér hozzátartozik”. Végül a család egysége megőrzésének fontosságáról beszélt, és szólt az idősökről való gondoskodásról, az apa nélkül élő családok tragédiájáról. Árvává válik a moldvai magyarság leválasztottságában, emlékeztetett a szónok, hozzáfűzve, hogy mindennek dacára hitükben megmaradtak. Végezetül emlékeztette hallgatóságát, hogy a ma megvallott hittel, imával ismét csodát tud megélni. – Erőnk a lelkesedés – idézte zárszóként Márton Áron püspököt.

Sarány István, Beke-Bőjte Anna