Rangadó rang nélkül

Azzal talán mind egyetértünk, akik a magyar futballt követjük, hogy az anyaországi labdarúgás nem lenne teljes a Ferencváros és az Újpest rivalizálása nélkül. Amióta rúgják a bőrt magyar földön, a történelem bármelyik korszakában, nevezzék bárhogyan ezt a két csapatot, a két gárda nemes ellenfele volt egymásnak. Voltak mindkét csapat életében hullámvölgyek és sikeresebb korszakok, ám olyan reménytelen, kilátástalan helyzetben talán még egyik sem volt, mint napjainkban az Újpest. A lila-fehérek úgy vágtak neki a két gárda 236. (!) bajnoki mérkőzésének, hogy a bajnokságban három döntetlen mellett kétszer veszítettek. Persze, ment a fogadkozás a meccs előtt, hogy a Fradi ellen mindig más játszani és megtévesztő lehet az utolsó hely. Nos, a mérkőzést látva kijelenthetjük, nem, egyáltalán nem megtévesztő a lilák utolsó helyezése. És valóban „más volt” a Ferencváros elleni meccs, mint a korábbiak, ugyanis a zöldek ellentmondást nem tűrően húzták be a „derbit”. Az idézőjel nem véletlen, hiszen nem beszélhettünk valódi derbiről, ahhoz ugyanis két csapat kell, és ebből most csak egy volt a pályán. Mondhatjuk, hogy a zöldeknek minden bement, a liláknak meg semmi, de hogy is mondják ezt: jó csapatnak szerencséje is van. A szerencsénél nyilván többről van szó, hiszen a Fradinál évek óta tudatosan építkeznek, és amíg Újpesten a címerháborúval voltak elfoglalva, addig a IX. kerületben a negyedik európai csoportkörre készülnek.
Ha mélyen a lelkükbe néznek a zöld-fehér hívek, azért valljuk be, keserűség is vegyül az örömbe. Minden épeszű, józan futballszurkoló beláthatja, hogy egy meghatározó Újpestre szüksége van a magyar labdarúgásnak. Az a csapat, ahol annyi (világ)klasszis futballista kápráztatta el a nézőket, mást, többet érdemel. Méghozzá sokkal többet.
Bevallom, legjobban a szurkolókat sajnáltam a 0–6 után. A lila-fehér hívek híresek elszántságukról, lelkesedésükről, és ugyan foghíjas volt vasárnap a lelátó, a hangulatra nem lehetett panasz. A körítés pazar volt, a lelátó izzott (néha szó szerint is). A 30. születésnapjukat ünneplő újpesti szervezett szurkolói csoportok a lefújás után levettették a játékosokkal a mezeket. Ők ennyit tehettek. Az üzenetet megfogalmazták és átadták: ez a teljesítmény nem méltó a lila-fehér dresszekhez.

Farkas Endre

: an accessible web community