Praktikus nemeztárgyak

Fotó: Gáll Kinga archívumából

A gyapjú az egyik leginkább elfeledett alapanyagunk, annak ellenére, hogy a feldolgozásával kapcsolatos tudás még nagyanyáink birtokában volt. Míg őseink lakástextíliákat, ruházatuk jó részét saját maguk készítették ebből a rendkívül sokoldalú alapanyagból, ma értékesíteni sem lehet az országban. A gyapjúmegmunkálásról a gyergyószárhegyi Gáll Kinga nemezelővel beszélgettünk.

Kingával egy gyergyószentmiklósi kézművesvásárban találkoztunk: szembetűnő, színes és motívumgazdag alkotásai hívták fel magukra a figyelmet.
– A kézművesség gyermekkorom óta érdekel és foglalkoztat, ennek ellenére a nemezelés technikájával csak hat évvel ezelőtt találkoztam. Ahogy a gyermekeim nőttek, többféle kézművestechnikát kipróbáltunk, többek között a nemezelést is. A gyermekek fél óra után megunták, én pedig beleszerettem – mondja mosolyogva Kinga, miközben kiszolgálja és minden tudnivalóval ellátja a vásárlókat.
A gyergyószárhegyi kézműves fő termékei a nemezpapucsok, amelyek nemcsak szépek, hanem rendkívül hasznosak is. Javítják a lábfej vérkeringését, megszüntetik a bőrkeményedéseket, és akár négy-öt évig is használhatók; hogyha elszakadnak, a készítőjük orvosolni tudja a problémát.

Összetett folyamat

A papucsok mellett számos használati tárgy is kikerül Kinga kezei közül: táskák, játékok, mellények, székpárnák készülnek a szárhegyi műhelyben.
– Négy évvel ezelőtt jöttem el a munkahelyemről, azóta fő foglalkozásom a nemezelés, emellett vendégfogadással is foglalkozik a család. Az ideérkezők közül leginkább a román anyanyelvű családok mutatnak érdeklődést a nemeztárgyak iránt, szinte kivétel nélkül vásárolnak belőlük – tudjuk meg Kingától, aki a gyapjú feldolgozásának minden folyamatát végigjárja egy-egy termék elkészítéséhez.
A gyapjú válogatása után a Gyergyóremetéhez tartozó Eszenyőbe viszi azt a gyapjúmosatóba, majd otthon, a kiüresített szénáshídban szárítja. Ezután ismét szelektálás, tépés következik, hogy eltávolítsa a szemetet belőle, és elvihesse fésültetni Gyergyószentmiklósra. Amit színesen szeretne felhasználni, azt előbb megfesti, majd ezután következhet a fésültetés.
Ezután következik az alkotói munka, a tárgyak elkészítése – bár a kézműves azt vallja, a teljes folyamat minden lépését örömmel végzi.
– Amikor nemezelek, társul hozzá egy megmagyarázhatatlan érzés, talán azért, mert időtálló, minőségi és rendkívül sokoldalú az alapanyag. Fontos számomra, hogy használati tárgyak készüljenek, újabban mellényeket is rendelnek, amelyeken már megjelennek a népi motívumok – tudjuk meg Kingától, aki arra is keresi a választ, miért távolodtunk el ettől az anyagtól az évek folyamán.

Fotó: Gáll Kinga archívumából

Visszahozni a köztudatba a gyapjú értékét

– A hatvanévesek korosztálya nem szereti és valószínűleg nem is fogja megszeretni, hiszen gyermekkorában sokat kellett segítenie a szülőknek, mosnia a patakban a gyapjút. Az idősebbek viszont értékelik, keresik, és a fiatalabb generációban is van egy vékony réteg, aki kézműves, időtálló tárgyakat keres, ők vásárolnak nemezkészítményeket. A tapintása szerethető, finom, ami újabb ok arra, hogy ismét divatba hozzuk, megismertessük az emberekkel a gyapjút mi, kézművesek – jegyezte meg.

Fotó: Gáll Kinga archívumából

Technikák ötvözése a tárgyakon

Kinga a vizes és a tűnemezelés technikáját több esetben is ötvözi: a tűnemezeléshez szükséges, finom szálú merinógyapjút külföldről vásárolja, és például a gyermekeknek készülő labdáknál alkalmazza a két technika ötvözését.
– A labda alapja helyi gyapjúból készül, tűnemezeléssel teszem rá a mintát, majd vizes nemezzel rágyúrom azt, hogy megmaradjon. Most kísérletezem egy új termékkel, a selyemre nemezelt sálakkal, ugyanakkor dolgozom a régi technológiával, a rozmaringöltéssel is, de ez nagyon időigényes és már-már megfizethetetlen – avat be a műhelytitkokba Kinga, elárulva azt is, hogy növényi festéssel is próbálkozik az utóbbi időben a kertjében megtalálható növényeket felhasználva.
A gyapjú beszerzése nem jelent gondot, hiszen a faluban több helyről visznek hozzá, a kérdés inkább az, mit lehet kezdeni a kézműveskedéshez használhatatlan gyapjúval. A közelmúltban erre is született megoldás.
– A fóliaházban hasznosítom a felesleget: bizonyos mélységbe, a termőföld alá helyezem, ahol mulcsként funkcionál. Gyorsan lebomlik, olyan vitaminokkal és ásványokkal táplálja a talajt, hogy az bőségesen meghálálja – avat be a takarékoskodás titkaiba a szárhegyi kézműves.

 

Fotó: Gáll Kinga archívumából

Gáll Kinga a gyapjú megszerettetését, népszerűsítését nemcsak termékei által éri el, több éve ugyanis óvodákba, iskolákba jár kézműves-foglalkozásokat tartani, nyaranként pedig egyhetes táborban tanítja az érdeklődőknek a nemezelés művészetét. Bár azt állítja, nem művészi képesség, csupán türelem és fizikai erő kell hozzá, az ősi technika- és motívumkincs használata többet ad készítőjének és viselőjének is egy egyszerű tárgynál.

Boncina-Székely Szidónia

: an accessible web community