Porosodó könyveink

A minap hármas könyvbemutatón voltam. Regény, interjúkötet és vers is volt középpontban. A három új és ropogós alkotás nagyjából harminc embert mozgatott meg. Mosolygós nyugdíjasokat, néhány negyvenes magyartanárt, özvegy néniket és bácsikat, kiknek jelenlétük, bár nem kevésbé értékes, de túlságosan beszédes az üres generációk székeire nézve.
Pár héttel korábban egy budapesti irodalomtörténész arról beszélt Kolozsváron nekünk, egyetemistáknak, hogy a kortárs – és nem csak kortárs – irodalom csordulásig megtelt betegségtünetekkel. A 20. század végi posztmodern talán valóban elhozta a Roland Barthes által megjósolt „szerző halálát”, s vele együtt a művek folyamatos kínlódását is. Néhány évvel korábban egy szépíró arról mesélt a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum csilláros nagytermében, hogy nehéz kiigazodni a minket körülvevő és bennünk élő olvasói igényen: a könyv alig fogy, míg mások Karinthy és Kosztolányi hamis dedikációiból dorbézolnak.
Most akkor haldoklik a könyvipar, vagy sem? Sok mindentől függ egy könyv sikere – gondolom én: szerzői képességtől, a kiadó politikájától, a médiától vagy az éppen uralkodó trendektől. Petőfi Sándor óta tudjuk: a költő lehet sztár és celeb, napjainkban már akár Instagram-influenszer. De lehet egyszerre író és a főzés mestere, mint Dragomán György, vagy „jóéjtpuszikat” küldő Lackfi János is. Látszólag a szerepek jelentősen átalakultak a hagyományos író-olvasó találkozókon és kocsmában, cigarettázva lencsevégre kapott szerzőalakokhoz viszonyítva.
Végtében lehet, hogy nem is baj. Sok mindentől függ egy dal, fotó, festmény vagy szöveg recepciója, legyen szó bármilyen alkotásról. Idén sok szép indítványozás született Erdély-szerte az olvasás népszerűsítésére: a hagyományos könyvvásárok mellett új városok is beléptek az irodalmat és művészeteket propagáló közösségek sorába. Egy évre való olvasnivalót kínáltak a magyar közönségnek. A kérdés az, hogy gyűlünk-e még össze olvasásra, vagy kuporodunk-e szombat reggel a kanapéra egy jó könyvvel ma még? Vagy a polcainkon álló példányainkat méltatlanul bár, de porosodva adjuk át a gyermekeinknek.

Demeter Adél-Hajnalka

: an accessible web community