A juhászat stratégiai ágazatnak számít Romániában. Kormányzati szintről ennek rendje-módja szerint igyekeztek is támogatni az ágazatot az elmúlt években. Az állattartók kedvét meghozta a kellő gondoskodás, így mifelénk is egyre népesebbek lettek a juhseregek. Igaz, amire a támogatásokhoz simult az állattartók egy része, addigra kiderült, csak ideig-óráig tartott a segítségnyújtás. Ma a juhosgazdák egy része szabadulna az állománytól, de nincs kinek eladni a jószágokat. Vannak vidékek, ahol nem a támogatáspolitika befolyásolta a juhtartás fellendülését. Generációról generációra öröklődött a szakma. Mifelénk ilyen a Kászonok vidéke, ahol a családok 70-80 százaléka az állattartásból él. A kászoniak saját bőrükön tapasztalják, hogy nem nyakig tejföl az élet. Most éppen a szárazság az, amit nem tudnak befolyásolni. A helyiek azt mondják: jól traktálják, megvendégelik a bákói felvásárlókat, akik nyolc lejt adnak a sajtért és öt lejt a kiló ordáért. Még hálásak is, amiért elviszik a termékeiket. Hitetlenkedve hallgatom az árakról szóló tájékoztatást, ezért újra megismétlik... Minden kiló sajtból nem lehet túrót készíteni, a piacolást sem tudja mindenki felvállalni. Az állatoknak télen is enni kell, ahhoz pedig szénát kell készíteni – magyarázták. S ha nem lenne elég ennyi, azt is megtudhattam a gazdáktól, hogy a juhok mellé embert sem könnyű fogadni. Mesélik, hogy már decemberben elkezdik felkutatni az embereket. A „fejvadászáshoz” a szomszédos Kovászna megye nem elég nagy – ott sem lehet embert találni az esztenákra –, így sokszor a román vidékről hozzák a munkaerőt. Van, akinél az idén már tíz ember is megfordult. Volt eset, hogy a munkaerő bejelentés nélkül éjszaka távozott, magára hagyva az állatokat. A bácsok is tudják, a hegy tetején elszigetelten élni hónapokig, nem leányálom, de ma már a legényeknek sem kell az ilyen élet. A minap másféle panaszokat is hallhattam a juhosgazdáktól. Azokat nem az újságírónak panaszolták, mert tudták, azzal nem sokra mennének. Inkább a hatóságoknak mondták. Azoknak, akik hallották vagy hallhatták volna. Érdekképviselőkre van szükségük, hogy ne a nyájak felszámolásában találják meg a megoldást. Pásztor nélkül farkasoké a nyáj... Daczó Dénes