Hirdetés

Pártelnökből technokrata

HN-információ
Eseményben az elmúlt héten sem volt hiány, s azok között volt bizonyos értelemben meglepő is. Az egészségügyi alkalmazottak tiltakozására/követeléseire gondolunk, amelyekre ugyancsak meglepő és gyors módon válaszolt a kormány: mint ismeretes, nem egészen 48 óra leforgása alatt kedvező döntés született, és kedden délután a kormányfő bejelentette, hogy október 1-től 25%-kal emelkedik a közegészségügyi in­tézményrendszer minden egyes alkalmazottjának a bére. Továbbá a múlt hetet is végigkísérte az új Adótörvénykönyv, és azon belül az általános áfakulcs csökkentésének tekervényes és egymással szembemenő érvekkel teletűzdelt problematikája. [dropcap]A[/dropcap]z egészségügyi dolgozók béremeléséről, annak körülményeiről, illetve az abban közrejátszó tényezőkről lapunk hasábjain már beszámoltunk. Van viszont a történéseknek egy-két olyan mellékzöreje, valamint utórezgése, amelyekre érdemes egy pillantást vetni. A múlt kedden a kormány illetékesei és az egészségügyi érdekképviseletek képviselőinek egyeztetéseit követően olyan nyilatkozatok is elhangzottak, miszerint állítólag már jó két hónapja zajlanak a tárgyalások, sőt egy jogszabálytervezeten is „munkálkodtak”. Ha ez igaz, akkor azt a bizonyos jogszabályt miért nem fogadták el a soron következő, azaz az augusztus 19-i kormányülésen? És miért hangoztatta azt kedden a kormányfő, hogy majd az azt követő kormányülésen, azaz a holnaputánin kerül sor a vonatkozó sürgősségi kormányrendelet tervezetének a megvitatására, s azzal egyidejűleg az orvosok felelősségére vonatkozó törvénytervezet beterjesztésére? Erre a kormányrendeletre visszatért a szerdai kormányülésen is, azt hangoztatva, hogy az egészségügyben a megtakarítások fogják a béremelés idei anyagi fedezetét biztosítani, és nincs szükség másabb pénzekre. E tekintetben sem stimmel minden, ugyanis augusztus első napjaiban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnöke még azt állította, hogy korai lenne az egészségbiztosítási kártyák eddigi hatásmechanizmusát értékelni, mármint a költséghatékonyság vonatkozásában. Mellékzörejként érződött az a bizonyos törvénytervezet is, amelyről először a keddi egyeztetések után tett említést a kormányfő, és amelyről a jelek szerint nem egyeztettek, legalábbis erre lehet következtetni a szerdán napvilágot látott állásfoglalásokból is: az orvostársadalom megalázónak és méltatlannak tartja a hálapénz legalizálására vonatkozó majdani jogszabályt. Ami pedig az utórezgéseket illeti: még jóformán nyilvánosságra sem került a kormány és az egészségügyi érdekképviseletek közötti megegyezés, máris hallatták hangjukat másabb érdekképviseletek is. Az egyik nagy tanügyi szakszervezeti tömörülés elnöke például határozottan kijelentette, hogy amennyiben szeptember 1-ig nem helyezik kilátásba a tanügyiek béremelését, bekövetkezhet egy általános sztrájk. A rendőri szakszervezetek is nagyjából hasonló követeléseket fogalmaztak meg, és azt is hangoztatták, hogy az utóbbi időben csökkent a rendőrök jövedelme, ami ellen tiltakoznak (arról van szó, hogy nemrégiben lefaragtak a fegyveres testületeket megillető „kosztpénzből” azzal a megindokolással, hogy csökkent az élelmiszerek áfája). Konszenzus volt, aláírás nincs Az Adótörvénykönyvvel kapcsolatos két konzultációból végül is csak egy lett, ám annak megszervezését, ha nem is hangosan, de továbbra is magáénak vallja két párt, a liberális párt és az Oprea „vezényelte” UNPR. Annak amolyan előjátékának bizonyulhatott az a váratlan találkozó, amelyet előzetesen nem jelentettek be, és amelyet nem tudni, hogy ki is kezdeményezett. A Cotroceni- palotában szerdán reggel lezajlott Klaus Johannis államelnök és Victor Ponta kormányfő közti találkozóról van szó. Azt most már biztosan tudni, hogy a kormányfő közölte az államelnökkel, hogy a kormánykoalíció úgymond hajlik a kompromisszumra, azaz egyetért(ene) az általános áfakulcs 20%-ra történő megemelésével. A szerdai kormányülésen is azt próbálta igen burkoltan sugalmazni, hogy ő tulajdonképpen megegyezett az államfővel, legalábbis az áfakulcs mérsékelése tekintetében. A szóban forgó találkozónak üzenetértéke lehetett a másnapi konzultációkon részt vevő felek számára: a parlamenti pártok nem tekinthetnek el attól, hogy a kormányfő és az államelnök már előzetesen „szót értett”. Victor Ponta ugyanakkor a szerdai kormányülésen tett egy olyan megjegyzést is, miszerint az Adótörvénykönyvnek a másabb illetékekre és adókra vonatkozó előírásait „megvitathatják a politikusok”. Hát azokról sem igen vitatkoztak a csütörtöki technikai konzultációkon részt vevő parlamenti pártok képviselői. Bizonyos értelemben volt egy „felhang”: a Tăriceanu vezette párt (vagy inkább csoportosulás?), az ALDE képviselője ugyan részt vett a konzultáción, de tiltakozása jeleként „mélyen hallgatott”. Igen, mert a szenátus elnöke, Călin Popescu Tăriceanu szerdán határozottan kijelentette, hogy az újratárgyalás során az eredeti formában kell megszavazni az Adótörvénykönyvre vonatkozó törvényt, úgy, ahogy az Erdészeti-törvénykönyv esetében is történt. Továbbá azt is hangoztatta, hogy az Adótörvénykönyv sorsát nem a Cotroceni-palotában kell eldönteni… A konzultáció során megszövegezett egyezményt viszont az ALDE képviselője nem írta alá, de azon nem látható a kormánypártot szenátori minőségben képviselő Eugen Teodorovici pénzügyminiszter kézjegye sem. Aki egyébként megelégedésének adott hangot az egyezmény kapcsán. A dolgok ilyenszerű alakulása okán nem kizárt, hogy a kormánykoalícióban feszültséget fog előidézni az ALDE „kiállása”. És máris van visszhangja az aláírások hiányának: csütörtökön este a liberális párt első alelnöke, Ludovic Orban azt nyilatkozta, hogy a konzultáción elfogadott okirat az aláírások hiányában érvénytelen. Ludovic Orban szerint, ha azt két fél nem írta alá, akkor még sok minden bekövetkezhet. Pártja egyébként megpróbálta elsimítani ezt a kényes ügyet, Ionuț Stroe szóvivő azt közölve, hogy Orban személyes véleményéről van szó, hisz a konzultáció során konszenzus alakult ki. „Mi, technokraták”… Szerdán megtudhattunk valami olyant, amelyről eddig nem lehetett tudomásunk. Az aznapi kormányülésen elhangzottakból ugyanis az derült ki, hogy a kormányfő metamorfózison ment át, s ő ma már tulajdonképpen egy technokrata. „(…) én, mint technokrata Teodorovici úr mellett” – így Victor Ponta. Majd folytatta: „remélem, hogy a vezető politikusok, a parlament a jövő héten szem előtt tartja a mi, technokraták meglátásunkat, hogy legyen Adótörvénykönyvük, hogy legyen gazdasági stabilitás…”. Azt eddig is tudtuk, hogy Teodorovici a maga nemében technokrata is, annak okán, hogy gazdasági, pénzügyi területeken is tevékenykedett, sőt pénzügyminisztériumi államtitkár is volt annak idején, valamint számvevőszéki igazgató, tanulmányait pedig a bukaresti Gazdaságtudományi Akadémián folytatta, illetve fejezte be 1990-ben. Victor Ponta viszont eddig, legalábbis 2009-től errefelé, inkább a politikai szerepvállalására, a szociáldemokrata párt pártelnöki tisztségére „hagyatkozott”, csak néhanapján kérkedett ügyészi múltjával, és azt is csak halkan tette, mert bűnüldözőként nemigen dicsekedhetett „nagy fogásokkal”. Közben ügyvéd is volt, de ebből a tevékenységből bajai is származtak, hisz hónapokkal ezelőtt bekerült a DNA látókörébe bizonyos „ügyletei” okán. Viszonylag régi történésről van szó, még 2007 augusztusában ügyvédi irodája szakmai együttműködési megállapodást kötött a Șova és Társai ügyvédi irodával, ám a DNA feltételezése, illetve vádirata szerint ennek az együttműködésnek „velejárója” volt bizonyos bűncselekmények elkövetése mindkét fél részéről. Nem részleteznénk ezt az ügyet, csak arra utalnánk, hogy Victor Pontával szemben még júniusban megkezdődött a kivizsgálás, azt viszont hátráltatta törökországi műtétje és lábadozása, majd augusztus elején az ügyében eljáró ügyész szabadságolt. Ám augusztus 19-én beidézték, és közölték vele, hogy adócsalásban való bűnrészességgel vádolják, és annak révén 51 321,80 lejes kárt okozott, ezért egy, az ő tulajdonában lévő lakosztályt zár alá helyeztek, azaz lefoglaltak. Victor Ponta utólag egy sajtónyilatkozatában azt állította, hogy az időközben elkészült szakértői jelentés az adócsalás tényét nem támasztja alá, ő annak idején bevallott és befizetett mindennemű adókötelezettséget. Hozzáfűzte azt is, hogy bűnrészességről még akkor sem lehet szó, ha az a bizonyos adócsalás a Dan Șova (aki egyébként pártjának szenátora és hozzá igen közel álló politikus, kormányának egykori tagja) rovására írható, mert ha ez így igaz, akkor nem történt egyéb, minthogy ő fizette ki az adót Dan Șova helyett. Hát ez a magyarázkodás kicsit nyakatekert, mert több mint bizonyos, hogy ő nem fizetett Dan Șova helyett adót, mert akkor a befizetési nyugtán nem a Ponta, hanem a Șova név kellett volna szerepeljen. Annak idején a be nem fizetett adók kapcsán azt is hangoztatta, hogy a DNA feltételezései nem állják meg a helyüket, mert ő dokumentumokkal tudja igazolni, hogy mind a jövedelmi adót, mind pedig az áfát befizette. Nos, egy jogásztól, illetve most már gazdasági-pénzügyi technokratától joggal várnánk el, hogy tisztában legyen a fogalmakkal, mert ügyvédi, jogszolgálati tevékenységre vonatkozó összegekre nem alkalmaznak áfát. (Ha pedig igen, akkor csak rendkívüli esetekben.) A szerdai ügyészségi beidézését követően utalt arra is, hogy ő tulajdonképpen 2000 lejjel többet fizetett be az adóhatóságnak, mint amennyit kellett volna, ugyanis utólag ezt állapította meg az igazságügyi számviteli szakértői jelentés. Hát ez is meglepő, mert ha egy „technokrata” nem tudja kiszámítani, hogy neki miért és mennyit kell befizetni adó- és illetékként, akkor hogyan lehet képes átlátni például az áfakulcs csökkentésének hatásmechanizmusát? A technokraták egyébként a maguk nemében precízek is szoktak lenni, és nemigen működik esetükben az olyanfajta nagyvonalúság, amelyet hangoztatott az újdonsült technokrata kormányfő: nem tart igényt arra az állítólag pluszban befizetett 2000 lejre, meghagyja az államnak. A technokratáknál az másképp szokott lenni: ami jár, az jár, pontosabban amire én vagyok jogosult, az nekem jár, ami pedig az államot illeti, az annak jár. Ami pedig a Victor Ponta egykori államfőjelölt technokratává válását illeti, utalhatunk arra is, hogy még nem is olyan régen azt állította az egykori pénzügyminisztereiről, Anca Petrescuról, illetve Darius Vâlcovról, hogy azoktól igen sokat tanult. Petrescu jelenleg úgy tudni, a kormányfői kancellária keretében tanácsadó és névtelenségbe burkolózott, holott évekkel ezelőtt külföldi látványos karrierjét emlegették. Vâlcovról egyesek ma is azt tartják, hogy a maga nemében és bizonyos értelemben egy „zseni”, de végül is a tehetségét másként kamatoztatta, és most házi őrizetben várakozik a bírói ítéletre. Messze áll tőlünk azt feltételezni, hogy ez utóbbi vonatkozásban is tanult tőle valamit Victor Ponta, bár ő is bekerült a DNA látókörébe… Máris „beleírna”… A technokrata kormányfő a múlt héten azt is hangsúlyozta, hogy az új Adótörvénykönyvre már csak azért is szükség van, mert a jelenlegi (a 2003/571-es törvény) olyannyira fércmunkának bizonyult, hogy utólag az igen gyakran toldozásra-foldozásra szorult. Egy dolgot azonban figyelmen kívül hagyott, azt, hogy a Ponta-kormányok által eszközölt módosításokat utólag még gyakrabban szorultak kiigazításra/helyreigazításra, sőt átírásra is. A borravalóval kapcsolatos hírhedt idei jogszabályozás például alig három hónap alatt háromszor. Most stabilitásról, átlátható és könnyen értelmezhető szövegről beszél. Igen ám, de pénteken, ellátogatva a tengerpartra, nem nyaralni, hanem hivatalos ügyben találkozott a Romániai Turisztikai Patronátusok Föderációjának (FPTR) képviselőivel, s azoknak egy felvetésére meglepő ígéretet tett: szeptemberre elkészül a turisztikai szektorban alkalmazandó „sajátos adó” bevezetésére vonatkozó törvénytervezet, ami reményei szerint még az idén elfogadásra kerül, és 2016. január 1-től hatályossá válik. Tulajdonképpen átalányadóról lenne szó, csak annak „számítási képlete” egyelőre még számára sem ismeretes, de a közpénzügyi miniszter is csak hebegett valamit. Lévén, hogy egy adónemről beszélünk, és az adórendszert eleve fel kell ölelnie az Adótörvénykönyvnek, akkor joggal állítható, hogy a még meg sem jelent törvénybe is már „oltványt” szándékszik beültetni a kormányfő. Nesze neked, stabilitás! Rekordok Technokrata kormányfőként igen kemény menetet szándékszik diktálni, legalábbis a jelek szerint, Victor Ponta a kormánynak. Erre enged következtetni az, hogy a múlt heti kormányülésen 3 törvénytervezetet, 9 kormányrendeletet, 58 kormányhatározatot és 6 memorandumot fogadtak el. De értesültünk egy másabb rekordról is: a DNA közleménye szerint a Dâmbovița megyei Moreni városi munkaképesség-megállapítási bizottság egyik tagja, Maria Băleanu szociális asszisztens 1993 és 2007 között 3030 személyen „segített”, hozzájárulva rokkantsági fokuk téves, azaz valótlan megállapításához, s annak nyomán jogszerűtlen nyugdíjazásukhoz. Ezek szerint ugyanennyi esetben követte el a közösségi érdekek elleni szolgálati visszaélés bűncselekményét, amihez még társul 106 bizonyított megvesztegetési bűncselekmény is, amelyek révén több mint 41 000 lej értékű haszonra tett szert. Továbbá „áldásos ténykedése” nyomán a nyugdíjpénztárnál több mint 50 millió lej értékű kár keletkezett, ennyire rúg az általa „megsegített” nyugdíjasoknak jogtalanul kifizetett nyugdíjak együttes összege. A megvádolt asszisztensnőt augusztus 19-én állították a bíróság elé. Hecser Zoltán


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!