Para Pista
– Mivel foglalkozik az új pasid? – Szobafestő. – És konyhát miért nem vállal?
– Mivel foglalkozik az új pasid? – Szobafestő. – És konyhát miért nem vállal?
A közlemény szerint a tűzszerészeket a 112-es segélyhívó számon értesítette az illető. A helyszínen megállapították, hogy egy 77 milliméteres robbanólövedékről és két 7,62 milliméter kaliberű gyalogsági töltényről van szó, amelyek valószínűleg a második világháborúból származnak. A lőszert elszállították.
A közleményben emlékeztetnek: a világháborús lőszerek veszélyesek és felrobbanhatnak, ezért a lakosságnak törvény által előírt kötelessége, hogy jelentse a hatóságoknak a 112-es segélyhívó számon, ha ilyet talál. A régi lőszerekhez tilos hozzáérni, a gyerekeket tájékoztatni kell azok veszélyességéről – áll a közleményben.
[x]
– „Együtt győzni fogunk!” – ezzel a mottóval vág neki az RMDSZ az idei választási szuperévnek. Mire utal valójában ezzel?
– Tömören és nagyon pontosan arra, hogy közösségi céljainkat, sikereinket csakis együtt tudjuk elérni, a politikai képviselet és a magyarok közösen.
– Mindannyian tapasztaljuk, hogy Brüsszel messze van, és az elmúlt öt év sem igazán a közeledésről, a bizalom visszaállításáról szólt – különösen itt, a végeken. Az emberek csüggedtek, feszültek, hogyan csapódhat ez le június 9-én?
– Sorsdöntő év a mostani, mi azt is mondjuk, hogy történelmi időkben kell történelmi választásokon részt vennie közösségünknek. Történelmi időket élünk, és ezt tapasztalják az emberek. Az elmúlt évek során elég sok csalódással kellett számolniuk az erdélyi magyaroknak. A koronavírus-járvány, az ezt követő gazdasági válság, a háború, majd az ezt követő energiaválság és infláció mind kihatással voltak az emberek biztonságérzetére. Mi, az RMDSZ is azt mondjuk, hogy a dolgoknak nem így kellene menni, és változásra van szükség. Június 9-én, aki az RMDSZ-re szavaz, arra szavaz, hogy legyen változás Európában. Az aláírásgyűjtés alkalmával többször is alkalmunk volt elbeszélgetni választóinkkal. A tapasztalat az, hogy az emberek, bár nagyon kritikusak az EU-val szemben, nem a szavazástól való távolmaradás, vagy Romániának az EU-ból való kilépése mellett foglalnak állást, és ez egy nagyon jó hír!
[x]
– Mennyire sikerült az elmúlt években hallatni hangunkat a brüsszeli politikai színtéren?
– Ki szembesítette volna Klaus Iohannist az Európai Parlamentben a „Jó napot, pészédé!”-történettel, ha nincsenek ott az erdélyi magyarok a strasbourgi plenárison? Vincze Loránt EP-képviselő volt az, aki számon kérte a plénumban Iohannis magyarokat sértő megnyilvánulását. Az elnök persze csak mosolygott, de ez jó alkalom volt arra, hogy az EP is tudomást szerezzen arról, milyen, amikor a hivatalban lévő „européer” államfő, a következményekkel nem számolva, kijátssza a magyar kártyát, ha politikai érdekei éppen úgy kívánják.
Ami a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomagot illeti, Winkler Gyulának és Vincze Lorántnak sikerült az ügy mellé partnereket találni, és a több mint 700 fős Európai Parlamentet meggyőzni arról, hogy a kezdeményezést elfogadja. Ez komoly fegyvertény! Az más kérdés, hogy az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság nem lépett tovább a jogalkotás útján. De nem mondunk le a kisebbségek jogainak európai szintű rendezéséről, a következő öt évben is folytatjuk a munkát!
– Magas román részvételt, és ezzel együtt a rendszerellenes, egyben szélsőségesen nacionalista pártok támogatottságának a növekedését jelzik előre a romániai felmérések (is). Ez mind az önkormányzati, mind az EP-választásokon nagy kockázatot jelent az erdélyi magyar képviselet számára…
– Nincs olyan opció, hogy ne legyünk ott az Európai Parlamentben, mert ha az RMDSZ nincs ott, nem lesz senki, aki rólunk, romániai magyarokról beszéljen. Nem lesz senki, aki azt akarná, amit mi akarunk, hogy legyen erős hangja a romániai magyaroknak, legyen több pénz településeink fejlesztésére, iskoláink és kórházaink korszerűsítésére, gazdáink és vállalkozóink támogatására. A mi több mint egymilliós közösségünk képviselőinek ott a helyük az európai döntéshozásban!
Ami pedig az önkormányzati választást illeti: minden ellenszél és magyarellenes megnyilvánulás ellenére az
RMDSZ által vezetett önkormányzatok jól dolgoztak az elmúlt években. Kormányzati támogatással olyan fejlesztéseket tudtunk elindítani, mint az elmúlt három évtizedben sosem. Június 9-e másik tétje az, hogy megőrizzük ezeket az eredményeket, és a munkát ne bízzuk azokra, akiknek nem fontos a mi közösségünk. Ezt is csak együtt, a magyarokkal közösen tudjuk elérni!
– Romániának 33 mandátum jár az EP-ben. A román pártok EP-listáit nézve elég érdekes csapat verődik majd össze: Mihai Tudose volt PSD-s miniszterelnök, aki a székely zászlót kitűző polgármestereket a zászlórúdon látta volna, a liberális alelnök Rareș Bogdan sovén kijelentéseitől is gyakran hangos a sajtó, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) listavezetője pedig senki más, mint Dan Tanasă, a magyar nemzeti szimbólumok esküdt ellensége…
– Nem tudom, hogy melyik párt mennyi mandátumot szerez majd meg, de azt biztosra veszem, hogy az AUR és Șoșoacă asszony pártja is ott lesz az EP-ben, és nem is kevés képviselővel. Ellenük csak mi fogunk tudni harcolni, ezért is mondom azt, hogy nincs mese: az RMDSZ-nek ott kell lenni minden olyan intézményben, ahol a magyarokat meg kell védeni!
A húsvéti ünnepkör része húsvétvasárnapjának reggelén a határkerülés. A középkori szokások szerint a falu földterületének végpontjait kijelölték, és védelmükről gondoskodtak. A határkerülés alkalmával a határjeleket megerősítették, a termékenységért és a csapások elkerülése érdekében megszentelték a termőföldeket.
Gyergyóban a 90-es évek elején élesztették újjá a század első évtizedeiben még élő hagyományt, és húsvétvasárnap reggelén lovon, szekéren mennek ki a lakosok a határföldek találkozásánál lévő kereszthez.
A Szent István-plébánia egyháztanácsosa, Bajkó Tibor elmondta, a húsvéti ünnepkör gyergyói jellegzetes eseménye már-már látványosságszámba megy. Most is lesz szentmise a hármashatárnál, áldásban részesülnek a lovasok.
[x]
– Nemcsak azok mehetnek, akik lovas kocsival, szekérrel vagy lóval rendelkeznek
– emelte ki Bajkó –, hiszen egyre többen autókkal, kerékpárokkal vesznek részt az eseményen.
Len Emil Balázs, a Szent Miklós-plébánia egyháztanácsosa arra hívta fel a figyelmet, a résztvevőknek vigyázniuk kell egymásra és lovaikra, és azt kérte, az ünnephez méltó magatartást tanúsítson minden határkerülő.
A húsvétvasárnapi határkerülésre Gyergyószentmiklóson kívül Tekerőpatakról, Újfaluból, Kilyénfalváról, Csomafalváról, Alfaluból, illetve idén először Szárhegyről is érkeznek majd résztvevők.
A határkerülők a Bucsin negyedi Szent István-templomhoz 12 órára, a főtéri Szent Miklós-templomhoz pedig 12.é45-re tervezik az érkezést.
A megszokott ünnepi miséket a határkerülők érkezése előtt tartják.
Székelylengyelfalva határában északi, keleti és déli irányban keresztek jelzik a falu területeinek kiterjedését, ezeket minden húsvétvasárnap reggel felkeresi a határkerülők csoportja.
A falubelieket kérdezve megtudtuk, hogy a keresztekhez több különös anekdota is társul, ezek részint azok újraállításához vagy költöztetéséhez köthetők.
– Régebb nem épp így voltak a keresztek kitéve a határra. Volt, amelyiket máshova állították vissza, mert akasztotta valakinek a kaszáját. Az is megtörtént, hogy egy betyár az egyik keresztről letörte a korpusz egyik karját, nem is betegeskedett utána sokat
– meséli egy idős falubeli, aki szerint a rongálót nem sokkal tettének elkövetése után eltemették.
[x]
Egy másik helybéli szerint az egyik határon régebb „folyvást elkajszult a kereszt”.
– Cigánykeresztje, ahol most az egyik kereszt is áll, Bakanyúzó pataka felett van. A patak a nevét onnan kapta, hogy egy német katona megrontott egy ártatlan falusi leányt, annak a társai összefogtak, s ott egy fűzfán megnyúzták a csábítót. Nehezen bírja a bűnököt a kereszt
– hívta fel a figyelmet beszélgetőtársunk.
Mint megtudtuk, a faluban eddig felállított összes keresztnek megvan a maga tréfás vagy éppen tragikus története: van, amelyiknek hiába ültettek virágot a tövébe, sosem hajtott újra, de olyan is akad, amin „Krisztus megizzadt, ha jött az esős idő”.
A falubeliek úgy tartják, régebb többen jártak határkerülésekre, igazi ünnep volt mindenki számára. Jelenleg a településnek nincsen saját lelkipásztora – a székelyszenttamási plébános szolgál Lengyelfalván is –, így a falubeliek szerint állandó egyházi jelenlét sincs, ami „összehúzná a közösséget”.
A székelylengyelfalvi határkerülés minden évben eledelszenteléssel kezdődik: a templom előtti téren vagy a templomkertben gyülekeznek az ételszentelésre, határkerülésre várók. Kosarukat a határszemlére is magukkal viszik. Rendszerint a kosárba – mivel ekkorra a böjti időszak véget ér – főtt sonka, töltött bárány, újhagyma, de még a padláson vagy füstölőben áttelelt „disznóköltségből” is kerül, házibor és egy kis üveg házipálinka kíséretében. A nagyszombaton megszentelt vízből is ekkor szoktak osztani a közösség tagjainak.
A húsvétvasárnapi eledelt főként a kora reggel megszentelt ételek teszik ki, a határkerülés során is ebből fogyasztanak a falubeliek. Fontos megjegyezni, hogy a népszokás szerint a szentelt eledelből származó maradékokat „tilos elgazolni, vagy a moslék közé keverni”, el kell égetni azokat. Az eledelszentelést követően főleg traktorokon és lovas fogatokon járják körbe a határt, a határkerülés a helyi templomnál ér véget, ugyanis a húsvétvasárnapi szentmise a határkerülők fogadásával kezdődik.
Idén húsvétvasárnap reggel fél nyolckor lesz eledelszentelés Székelylengyelfalván, a minden évben megszervezett határkerülés ezúttal sem marad el.
A húsvéti feltámadás történetének első pillanatai a temetőben zajlanak, a sírkamránál, amikor az asszonyok kora hajnalban elindultak, hogy leróják kegyeletüket és bebalzsamozzák a megfeszített Jézus testét. A sírkamrát azonban üresen találták, Jézus feltámadt, az örök élet győzedelmeskedett a halál felett. 2021-ben született meg a gondolat Bardócz Csaba bikafalvi református lelkészben, hogy a hajdani asszonyok példáját követve a hívekkel közösen, húsvét hajnalán kimenjenek a temetőbe és részesei legyenek a feltámadástörténetnek.
– Úgy kezdjük az ünnepet, ahogy a hajdani asszonyok: korán kelünk, kimegyünk a temetőbe, miközben még sötét van, közösen éljük át a hajnal hasadását, a madarak énekét, és ettől teljesen más lesz az ünnep hangulata
– vázolta a történéseket a lelkipásztor, megjegyezve, szimbolikája van annak, hogy sötétben mennek a temetőbe, és világosban térnek haza, a félelmet legyőzi a hit, a halált az örök élet.
[x]
A lelkész elmondta, az első rendhagyó húsvéti ünnep bejelentésekor a hívek kétkedve fogadták az ötletet, de különlegessége miatt sokan csatlakoztak, és évről évre nő azok száma, akik részt vesznek a feltámadás hajnali ünnepén. Az esemény egy előre leszögezett forgatókönyv szerint zajlik, a Győzelmet vettél ó, Feltámadott… kezdetű éneket trombitaszó kíséretével éneklik, majd Lukács evangéliuma szerint felolvassák a bibliai történetet, végül a napfelkelte után az Örvendezz, Örvendezz minden nép… kezdetű egyházi ének zárja az eseményt.
– Nagyon sokan eljönnek, elszármazottak és a környező településekről is érkeznek, sőt olyan személyek is megfordulnak rendszerint a temetői feltámadásköszöntőn, akik az egyházi ünneplésben másként nem vennének részt
– fogalmazott.
Mindezek mellett a templomi ünnepi istentisztelet és az ilyenkor szokásos úrvacsoraosztás sem marad el az egyházközségben.
A leányoknak-legényeknek régen is volt saját közösségük, akikkel együtt jártak a táncmulatságokba vagy a fonóba – ehhez hasonló köteléket jelent most a csíkszentkirályi fiataloknak a Vadrózsa Néptáncegyüttes tagjának lenni. A táncpróbákon és előadásokon kívül arra is időt fordítanak, hogy húsvétkor hagyomány szerint locsolják meg a lányokat, karácsonykor pedig aprószentekelni járnak egymáshoz.
A húsvéthétfőt megelőző héten a táncosok megbeszélik, milyen útvonalon járják be a falut, és azt is, hogy kik azok a lányok, akik vállalják a hagyományos locsolást. A népviseletbe öltözött fiúkat zenészek kísérik, jövetelükre mindenhol összesereglik az utca népe, a kíváncsiskodók a kertre csimpaszkodva figyelik, mi történik a lányos háznál.
– Természetesen senkit nem erőltetünk arra, hogy vállalja a hideg vizes locsolást. De az évek során úgy tűnik, legalább egyszer minden lány szeretné átélni a locsolásnak ezt a formáját, és az ezzel járó izgalmat, készülődést
– mondta Kelemen Szilveszter, a néptánccsoport vezetője.
[x]
A fiúk zöld ággal és szegfűvel feldíszített vödörrel érkeznek, hogy a felcsíki csárdás után verssel kérjenek engedélyt a locsolásra:
„Eljött a szép húsvét reggele, feltámadásunk ünnepe. / Ünneplőruhákba öltöztek a fák, pattognak a rügyek s virít a virág. / A harang zúgása hirdet ünnepet, egy kismadár dalol a zöld rétek felett. / Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, / Akit azzal meglocsolok, megáldja az isten. / A hideg, friss víztől megnőnek a lányok, / A kosárba gyűljenek a piros tojások.”
Vagy:
„Itt a húsvét, eljött végre, a szép lányok örömére. / Mert a lányok szép virágok, illatos víz illik rájuk. / Kit húsvétkor nem locsolnak, hervadt virág lesz már holnap. / Ne fuss el hát, szép virágom, locsolásért csók jár, három!”
Ha az engedélyt megkapták, a lány előlép a családja köréből, a fiúk kézen fogják és az udvar közepére kísérik, majd egy veder vízzel meglocsolják. A vedret mindig az előző lánynál töltik meg, s mivel volt már olyan, hogy a háziak meleg vizet töltöttek bele a hideg helyett, ezért a fiúk mindig ellenőrzik.
A húsvéthétfői locsolást minden helyszínen kínálkodás és zárótánc követi, a háziak diós, mákos tekerccsel, zsíros kenyérrel, borral, pálinkával készülnek az alkalomra, meg az elmaradhatatlan piros tojással, amit a legények radináskosárba gyűjtenek.
Kelemen Szilveszter szerint a húsvéti népszokás közös megélése esemény nemcsak a tánccsoport tagjai számára, hanem a szülőknek, nagyszülőknek is, akik ilyenkor ugyanúgy bevonódnak a készülődésbe, táncba és vendégfogadásba, mint a fiatalok.
– Fontos alkalom ez, amikor a tánctermen kívül, egymás otthonaiban találkozunk, és szinte az egész napot együtt töltjük, mert bizony amíg végigjárjuk a lányokat, gyakran megesteledünk.
A közös élménynek köszönhetően a fiatalok között életre szóló barátságok kötődnek, figyelnek egymásra
– nem véletlenül él máig a közösségben a kalákázás szokása is.