Mint arról korábban beszámoltunk, a székelyudvarhelyi Városi Sportklub (VSK) kézilabdacsapata április 19-én, a másodosztály felsőházi rájátszásának odavágóján 35-27-re megverte a Fogaras csapatát, ezzel bebiztosította helyét az első osztályban, jövőre a Bölények Ligájában indulhat a csapat. A feljutás ellenére ugyanakkor bizonytalan volt, hogy a klub el tud-e indulni az első osztályban, mert nem lehetett tudni, hogy megkapja-e az ehhez szükséges anyagi támogatást az önkormányzattól.

A városi közgyűlés által csütörtökön jóváhagyott költségvetés-kiigazítási tervezet szerint a Sportklub számára a városi rendezvényszervezési osztálytól 370 ezer lejt, a zöldövezetek rendezésére fordítandó büdzséből pedig 630 ezer lejt csoportosítottak át. Ez az összeg már elég ahhoz, hogy a Székelyudvarhelyi VSK vállalni tudja az első osztályú szereplést.

[x]

Az egész országra kiterjedő, jelentős csapadékra és a szél élénkülésére figyelmeztető előrejelzést adott ki csütörtökön az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM). Hargita megyében helyenként jégeső is előfordulhat, a hegyek között havas esőre és havazásra is lehet számítani a Hargita megyei katasztrófavédelmi felügyelőség tájékoztatása szerint. Az ANM előrejelzése szerint csütörtök délelőttől péntek reggel 6 óráig esni fog az eső az ország déli, középső és keleti részében. Futó záporokra, a délkeleti régiókban zivatarokra és heves szélre, helyenként jégesőre kell számítani. A lehulló csapadék mennyisége helyenként elérheti a 15-25 millimétert is. 

[x]

Danguly Ervin öt pontban foglalta össze legfontosabb infrastrukturális terveit: rendezné a földek tulajdonjogi helyzetét, elkezdené a vízhálózat kiépítését, illetve bővítené, korszerűsítené a község útjait, továbbá járdaépítés és a gázhálózat kiépítése szerepel még tervei között.

– Amióta polgármester vagyok az első választási ciklusban sikerült a fejlődés útjára állítani a települést, a másodikban haladni, túllépni a nehézségeken. Szeretném folytatni a munkát, közösséget kovácsolni, emberközpontúvá formálni a települést – fogalmazott Danguly Ervin. Hangsúlyozta: ez alkalommal is az EMSZ támogatja újraválasztását, a párt nem indított polgármesterjelöltet, csak tanácsosi listát.

[x]

– A jelöltlista nagyon jó szakemberekből áll, így Hargita Megye Tanácsa továbbra sem szavazógépként fog működni, hanem a különböző szakmák, térségek, társadalmi rétegek érdekei mentén – fogalmazott a leadást követően Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke hozzáfűzte: bízik abban, hogy az eddigi választásokhoz hasonlóan, most is sikerülni fog a választók bizalmának elnyerése.

[x]

 
– Legfontosabb dolog, hogy az európai parlamenti választáson jóval az öt százalék fölé kerüljön az RMDSZ, ehhez összehangolt csapatmunkára van szükség, ennek kell alávetni a személyes ambíciókat és érdekeket, hiszen a magyarság érdeke azt kívánja, hogy Hargita megyében továbbra is a legjobban szerepeljen az RMDSZ – nyilatkozta Borboly.

Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, tanácselnökjelölt megköszönte az aláírók támogatását. A leadott dokumentációval kapcsolatban elmondta, a listán szereplő nevek közel fele új,

a teljes lista támogatására több mint tízezer aláírást gyűjtöttek össze.

Kiemelte: a listán egy roma nemzetiségű személy is szerepel András Loránd személyében.

– Nem kell szégyenkeznünk, hiszen az elmúlt években a megyei csapat kézzelfogható eredményeket ért el a megye lakossága számára, és a továbbiakban is az emberek érdekében fogunk dolgozni, hogy még jobb körülményeket tudjunk biztosítani nekik – fogalmazott Bíró. Mint részletezte, a megyei infrastruktúra, az egészségügy, oktatás, turizmus, kultúra területén ért el a megyei önkormányzat kiemelkedő eredményeket.

A feketegyöngy-vásárlás azért vált különlegessé, mert nem egyszerűen ráböktem a kiválasztottra. Nagy szemű feketegyöngy nyakéket nem engedhettem meg magamnak. Ellentétben az egyik útitárs házaspárral, akik a menyüknek vásároltak ilyet ajándékba. Én nagyon örültem, hogy ebben az üzletben apró szemű gyöngyökből készített ékszerek voltak nagy választékban. Egy hosszú gyöngysort szerettem volna, de ilyen nem volt. Nekiálltam keresni két azonos árnyalatú rövidet, gondolván, hogy majd itthon egymás meghosszabbításába akasztva viselem őket. Az ott tüsténkedő, ezúttal nem túl kedves eladóhölgyek nem igazán segítettek, ám rajtuk kívül volt ott egy férfiú is, aki, mikor megértette, mit szeretnék, azonnal megoldotta a helyzetet. Mindenkit mozgósított a megfelelő eszközökért, többek között egy tál igazgyöngyért, és egy elkezdett gyöngysort ott előttem fűzött tovább boszorkányos gyorsasággal, míg a megfelelő méretű lett. Két végére gyakorlottan szerelte rá az ezüst kapcsot, és ideje meg figyelme volt közben arra is, hogy azonos színű, könnycsepp formájú gyönggyel készített fülbevalót is kerestessen nekem. A végső ár az eredetileg kiszámítottból levont, általuk falajánlott kedvezmény és egy pici alkudozás eredményeképp alakult ki. Nagyon örülök azóta is a szerzeményemnek.

[x]

Mint annak is, hogy ott megkóstolhattam a híres pho (ejtsd fő, vagy még inkább: fă) levest. Némelyek szerint ez a nemzeti eledelük, minden kifőzdében és természetesen vendéglőben megtalálható. Állítólag világszerte nagy népszerűségnek örvend. Otthon azonban nem annyira fontos, mint kívülről látszik. Talán az első húsz kedvenc között van. Az pedig azért nem olyan nagy szám! Az alapja marhahúslé – hangsúly a lén, mert nem mindig ezzel a hússal tálalják –, amelyben csili- és halszósz, szerecsendió, csillagánizs, gyömbér, kínai fahéj, édeskömény, kardamom, hagyma, fokhagyma, koriander illatozik, tetején rendszerint ezek friss zöldje, csírák, ropogós zöldségek. Persze mindegyik nagyon diszkréten és harmonikusan érződik. Ebbe kerül a rizstészta, tetejére pedig mindenki ízlése – és a lehetőségek – szerint nagyon vékonyra szeletelt marhahúst vagy tépdelt csirkehúst, máskor tengergyümölcsét tesz. Én ez utóbbival kértem, és méretes garnélákkal hozták. Finom volt. Bármikor szívesen fogyasztom, de nem első számú kedvenc. Nem is második.
Utunkon a szomorú esőt, amely kisebb-nagyobb kihagyásokkal, hol erősebben, hol csak szemerkélve elkísért, még egy látványosság igyekezett feledtetni. Danang közelében a Han folyó felett a 666 méter hosszú Sárkány-hidat építették 2009–2013 között, az építményt amerikai mérnöki bravúrnak tartják, díjazták is őket érte. A hosszan elnyúló sárkány valóban látványos, még úgy is, hogy nem láthattuk a hétvégi programját. Olyankor ugyanis este 9-kor lezárják a forgalmat, és a sárkány előbb tüzet, majd vizet okád magasra a szájából. Mi így is elégedettek voltunk, hogy egyáltalán láthattuk…
Késő délután érkeztünk Huéba, a császári Vietnám utolsó fővárosába. Elfoglaltuk a szállásunkat, majd kisautókkal vittek vacsorázni: nagy járművekkel tilos behajtani a(z állítólag) szépen restaurált óvárosba. A vacsora ezúttal is egy városi étteremben volt. Így biztosították, hogy mindig a helyi különlegességeket fogyaszthassuk, mert – elmondásuk szerint – a szállodai vendéglők hajlamosak a nemzetközi konyhát előnyben részesíteni, úgy gondolván, hogy ezzel járnak a vendégeik kedvébe. A választás helyes volt, mert igen különleges fogásokban volt részünk.

Különleges és egzotikus képzeletjátékra invitál Cristoph Ransmayr osztrák író ebben a regényben. A tizennyolcadik században járunk, a helyszín pedig Kína. Ebben a térben és időben oly távolra helyezett miliőben találkozik a korabeli nyugat technikai beállítottságát képviselő londoni órakészítő, Alistair Cox, illetve a kínai császárság teljhatalmú ura, az időtlen rendet megtestesítő Qiánlóng császár. A különleges órák iránt szenvedélyesen érdeklődő uralkodó udvarába hívatja a mesterségében legjobbnak számító Coxot, és eleinte olyan órákat kér tőle, amelyek a különböző élethelyzetekben levő emberek szubjektív idejét mutatják. Az órák funkciója már itt átalakul, nem az a dolguk, hogy mérjék az időt, hanem hogy érzékeltessék, megragadhatóvá tegyék azt. Ezek után következik az igazi megrendelés, amit viszont nem is kell magyarázni Coxnak, mert kiderül, hogy a technikai kérdésekre fogékony Coxot és a filozófiai kérdésekre fogékony császárt ugyanaz a probléma foglalkoztatja: a perpetuum mobile, az öröklétet mérő óra. A nyugati órásmesternek a mulandóság és veszteség legyőzését jelképező szerkezet, a mindenható és halhatatlanként számontartott császárnak pont e halhatatlan mindenhatóság megfoghatóvá tétele lenne ez az óra. A lehetetlen ostromlása, fausti feladat. 

[x]

A szerkezet végül meg is valósul, meg nem is, bravúros kibúvót talál Ransmayr, így hőseinknek nem kell azonnal elkárhozniuk. A történet nem sikertörténet, de nem is egy kudarc története. Inkább egy kérdés felvázolása és körbetáncolása. Játék. És mindez gyönyörű díszlet között történik. A tájak, a flamingók, a nagy fal magasztossága, a császári udvar pompája és könyörtelensége túldíszített, ugyanakkor stilizált festményként jelenik meg a szemünk előtt. Ransmayr prózája egyszerre tudja nagyon plasztikussá és lebegővé tenni a látványt. A cizellált külső mögött ketyegő regényszerkezetnek fontos elemei a nyelvek és kultúrák között tolmácsoló Kiang alakja, az óraműként működő hatalmi szerkezet fennhatósága alól kicsúszó dolgok, a keleti és nyugati hatalomgyakorlás különbségei, a pillanat, ami elég jelentőségteljes ahhoz, hogy fontosabbá váljon az örökkévalóságnál, és egyéb olyan motívumok, amik önmagukban is komoly gondolati kitérőre késztetik az olvasót. Ráadásul mind Qiánlóng császár, mind Cox mester létező személy volt, noha a szövegben erősen fikcionalizált alakjukkal találkozunk. A valódi Coxnak például James volt a neve, nem Alistair, de hihetetlen mechanikus szerkezeteinek egy része ma is létezik. A regény is hasonlít ezekhez, egy olajozottan működő és gyönyörű gondolati szerkezet, luxustermék, elbűvölő szalonfilozófia. Igazi csecsebecse.

Christoph Ransmayr: Cox vagy az idő múlása, Kalligram, 2018.