Pál Emőke : „Érzelmi mélyrepülés volt ez”

Fotó: Pál Emőke archívumából

A színház és film világában egyaránt otthonosan mozgó, gyergyóremetei származású Pál Emőke neve egyre ismertebbé válik nemcsak a szakma, hanem a nézők számára is. A Magasságok és mélységek című, Csoma Sándor által rendezett nagyjátékfilmben a néhai hegymászó, Erőss Zsolt özvegyét alakítja, emellett számos színházi projektben is részt vesz szabadúszó színésznőként, útkeresőként, örök kíváncsisággal. Vele beszélgettünk a szakma magasságairól és mélységeiről, a színészet és a hegymászás adta adrenalinról.

– Milyen meghatározó élmények vezettek a színészet felé?

– Gyergyóremetei vagyok, szüleim, nagyszüleim és az összes felmenőm itt élt. A településen nagy hagyománya volt a versmondásnak, szavalásnak, ezeken a tevékenységeken szívesen részt vettem, emellett minden létező szakkörre, foglalkozásra beiratkoztam, állandóan színpadon voltam. Amikor a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumba kerültem, az ottani diákszínjátszó-csoport lett az az új közösség, amely megtartott, enyhítette a honvágyamat. Beleszerettem a színjátszásba, és innen egyenes út vezetett a kolozsvári egyetemre, színész szakra.

– A színház és televízió szak után színészpedagógiai képzést is végeztél, majd Londonban folytattad a tanulmányaidat.

– Bolognai rendszer szerint tanultunk akkor, a harmadév elvégzése után elmentem Kézdivásárhelyre, de nem találtam ott a helyem, és akkor született meg bennem a döntés, hogy el akarok innen menni, nagyon messzire. Mélyponton voltam, és Londonig repültem, hiszen szerettem volna fejleszteni magam, új módszereket, technikákat tanulni. A londoni iskola egy mozgásközpontú, kreatív színészképzés volt, jól kiegészítette azt a tudást, amit Kolozsváron kaptam. Ezzel párhuzamosan elvégeztem a mesterképzést, majd a doktori képzésre is beiratkoztam, amelyet a világjárvány után fejeztem be.

Fotó: Pál Emőke archívumából

– Színházi szerepeid között külföldiek is vannak – az nem fordult meg a fejedben, hogy máshol boldogulj színészként?

– Nagyon szerettem volna Londonban maradni. A képzés, amin részt vettem, kétéves lett volna, de nem tudtam elvégezni, anyagi okok miatt. Szerettem az ottani mentalitást, ahogy az alkotóhoz, a színészhez viszonyulnak, ott egy demokratikusabb, emberközelibb légkörben dolgozhattam, ami számomra nagyon felszabadító volt, és meghatározta a későbbi éveket. Másként kezdtem utána gondolkodni arról is, hogy milyen lehetőségeim vannak színészként, muszáj-e leszerződnöm egy társulathoz, és eldöntöttem, hogy nem fogok. Szívesen mennék külföldre is dolgozni, de az utóbbi időben itthon is rengeteg lehetőséget kaptam.

– Mihez kezdtél a londoni éveid után?

– Egyik kolozsvári tanárom beajánlott Kincses Réka rendezőnek, aki akkor Marosvásárhelyen keresett színészeket egy előadásához, majd Kolozsváron is adódott lehetőség. Később felkeresett a Váróterem Projekt vezetője, Imecs Magdó Levente, hogy lenne-e kedvem csatlakozni, így kezdtem el független terekben, független társulatokkal együtt dolgozni.

– Hogyan jöttek a filmes szerepek?

– Valamiért nem találtam magam alkalmasnak filmes szerepekhez, amíg el nem mentem a Filmtett által szervezett műhelymunkákra, ahol kisjátékfilmek készültek. 2013-tól több ilyenen vettem részt, ott kaptam sok pozitív visszajelzést. Amikor a szabadúszás mellett döntöttem, ez is a szemem előtt lebegett, mert hogyha leszerződtem volna egy társulathoz, nem biztos, hogy elengednek forgatni, és én nem akartam elvágni magam ettől a lehetőségtől. Összegyűlt egypár kisjátékfilmes anyagom az évek alatt, első filmes szerepem tehát egy Florin Șerban által rendezett román nagyjátékfilmben volt, a második a Balánbányán játszódó Valan – az angyalok völgye, a harmadik a Magasságok és mélységek. Az Erőss Zsolt özvegyéről, Sterczer Hildáról szóló film rendezője, Csoma Sándor engem egy olyan kisjátékfilmben látott, amely a Filmtett-táborban készült, onnan jegyezte meg az arcomat, és megkeresett, még mielőtt megírta volna a forgatókönyvet, vagy pénzt nyert volna erre a projektre.

Fotó: Pál Emőke archívumából

– Mesélj az előkészületekről és a forgatásról! Milyen kihívások elé állított ez a szerep?

– Többszintű felkészülés volt, a fizikai szinttel nem vagyok teljesen elégedett… Kellett izmosodni, fogyni, hiszen Sterczer Hilda maga is hegymászó, terápiás mászással is foglalkozik, volt már három nyolcezres csúcson. Ez olyan fizikai erőt és teherbírást jelent, amivel én nem rendelkezem, de megpróbáltam megközelíteni. Volt edzőm, falmászó terembe jártam, sziklát másztam és via ferratán jártam a Gyilkos-tónál, tehát próbáltam megtapasztalni, hogy milyen érzés. Amúgy fantasztikus, rengeteg adrenalinnal jár, pont, mint a színészet. Emellett próbáltam megismerni a hegymászók világát, néztem dokumentumfilmeket, Zsolt és Hilda történetével is ismerkedtem, a 2013-as eseményeket pontról pontra felidéztem interjúk, beszélgetések által, tehát volt egy intellektuális része is a felkészülésnek. Emellett volt a forgatókönyv anyaga, amely rávilágított, milyen érzelmi íven megy keresztül a főszereplő, ezt forgatás előtt nehéz volt átéreznem, inkább közben épült, alakult. A forgatások tempója fizikailag és szellemileg is fárasztó, aludni is nehezen tudtam ebben az időszakban, így a jelenetek józan megítélése is kihívás volt. Sokkal rosszabbnak láttam az alakításomat, mert benne voltam a gyász feldolgozásának folyamataiban, érzelmi mélyrepülés volt ez, ahol a hitelességre való törekvés nagyon munkált bennem.

Fotó: Pál Emőke archívumából

– Mikor láthatja az erdélyi közönség az alkotást?

– Először fesztiválokra juttatják be, majd következnek a magyarországi vetítések, szeptember 22-től. Romániában is látható lesz még idén, remélem, hogy közönségtalálkozókkal egybekötve.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve, színházi vagy filmes vonalon tervezel továbbhaladni?

– A filmszerep után színházi szerepre vágyom, és fordítva… Mindkettőt nagyon szeretem, most van egy kolozsvári román független társulat, a Reactor, amellyel dolgozom egy musicalen, amely a művészeti képzéseken belül zajló abúzusról és hatalommal való visszaélésről szól. Jelenleg Kolozsváron élek, itt szeretnék dolgozni, nyitott vagyok a filmes és színházi projektekre egyaránt.

Boncina-Székely Szidónia

: an accessible web community