Örömmel zenélni egy remek csapatban

Fotók: Salamon’s Jam Orchestra archívuma

Zenélni és énekelni szerető, tehetséges diákokból alakult meg öt évvel ezelőtt a Salamon’s Jam Orchestra, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium zenekara. A közel harminc tagból álló, de folyamatosan megújuló-változó csapatot Korpos Szabolcs, a gimnázium zenetanára fogja össze. A zenekar néhány tagjával a gyergyóújfalvi falunapokon, fellépés előtt beszélgettünk.

– A zenekar megálmodója, vezetője, koordinátora vagy. Mikor született meg az elképzelés, hogy szükség van erre a közösségre, az együtt zenélés örömére?

Korpos Szabolcs: Kilenc évvel ezelőtt kerültem tanárként a Salamon Ernő Gimnáziumba, ekkor megalapítottuk a gimnázium kórusát, de mellette mindig voltak olyan diákok, akik tudtak zongorázni, gitározni, és jelezték, hogy szívesen játszanának. Időközben basszusgitáros és dobos is került, néha zenélgettünk, kísértük a kórust az iskolai fellépéseken. 2017-ben egyik diákom, Elekes Péter összehívott néhány zenészt a karácsonyi műsorhoz. Ekkor jött az ötlet, hogy ha már ennyien összegyűltünk, tegyük rendszeressé a zenélést. Így alakult meg a Salamon’s Jam Orchestra, különvált a kórustól, és elkezdtük a közös munkát a zenészekkel meg néhány olyan diákkal, aki vállalta, hogy önállóan énekel.

– Hány tagja van most a zenekarnak?

K. Sz.: A létszám állandóan változó, a mostani koncerten huszonöt személy vesz részt, de közel harmincan vagyunk. Ez a csapat a 2018-as társasághoz képest teljesen új, hiszen ők elballagtak, bár a végzettek közül sokan visszajárnak játszani. Nyilvánvaló, hogy nem űzzük el őket csak azért, mert végeztek a középiskolában, de ilyenkor lezárul egy korszak, egyetemre mennek, és egyre nehezebb itt lenniük. Azokat, akik itthon vannak és ráérnek, mindig nagyon szívesen látjuk és visszavárjuk, de mindig azokra összpontosítunk, akik éppen diákok az iskolában.

– Hogyan lehet összefogni egy ilyen népes csapatot?

K. Sz.: Ez a munka legnehezebb része, igazi kihívás, hiszen mindenkinek más a jelleme, így máshogy kell viszonyulni hozzájuk, de az elmúlt időszakban igaz csapattá alakultak. Köszönhető ez az Egy popfesztivál musicalnek is, amelyet a Szín-kron színjátszó csoporttal, vezetőjükkel, Kolozsi Borsos Gábor színésszel valósítottunk meg – ebben részt vett a csapat nagy része. A sok együtt töltött időnek köszönhetően a próbák alatt összecsiszolódtak, így még hatékonyabban tudunk dolgozni. Megkönnyíti a dolgunkat, hogy itt mindenki örömből zenél, jókedvvel jövünk, igyekszünk megtartani a jó hangulatot.

– Amint már említetted, egy musical létrehozásában is részt vettetek: az idén bemutatott Egy popfesztivál több mint hatvan gyergyói-medencei fiatal közreműködésével valósulhatott meg, a fiatalok lázadásának mikéntjeit mutatja be a zene és a tánc nyelvén. Terveztek-e hasonló előadásokat?

K. Sz.: Igen, tervezünk, de a részleteket nem szeretném előzetesen elmondani. Ami biztos: jövő év elején szeretnénk bemutatni egy újabb musicalt, ugyancsak a Szín-kron csoporttal együttműködésben.

– A musicalben a hippimozgalom dalai szólalnak meg, de feldolgoztatok már Michael Jackson-, LGT- és P. Mobil-számokat is. Változatos a zenei paletta…

K. Sz.: Igen, az előző csapattal két tematikus koncertet tartottunk, az elsőn a huszadik századi magyar zenék, a másodikon pedig a külföldiek voltak a középpontban. A mai repertoárban pedig az LGT-től a Carson Comáig, a kortárs alternatív zenéig nagyon sok minden van. A diákok állították össze a repertoárt, az van benne, amit ők szívesen játszanak. Számomra az a fontos, hogy zeneileg megállják a helyüket a produkciók, és természetesen az, hogy örömmel játsszák.

– Hogyan lettél része a zenekarnak, és mi az, ami számodra fontos az itt töltött időben? – kérdezem a zenekar néhány fiataljától, akik egészséges izgalommal készülődnek a fellépésre.

Balázs Bence: Két évvel ezelőtt kezdtem zongorázni, és még azon a napon megkérdeztem Szabolcsot, hogy jöhetek-e a zenekarba. Ő gondolkodás nélkül igent mondott, a többiek pedig nagyon könnyen befogadtak.
Nagy Zsombor: Az életemnek már régóta része a zene. Amikor középiskolás lettem, már tudtam a zenekarról, de úgy éreztem, fejlődnöm kell még, és amikor úgy éreztem, felkészültem, akkor csatlakoztam hozzájuk.
Köllő Eszter: Világéletemben imádtam a zenét, régóta zongorázom, előtte pedig fuvoláztam, így nem volt kérdés, hogy kilencedik osztályban már jelentkeztem a zenekarba. Egy karácsonyi koncerten léptem fel először, akkor még csak én fuvoláztam, most már hárman vagyunk, és nagyon sajnáljuk, hogy jövőtől már ekkora intenzitással nem tudjuk folytatni, hiszen egyetemre megyünk. Nagyon a szívemhez nőtt a csapat, de a zene fontosságát is hangsúlyoznám, hiszen kikapcsol, feltölt, minden problémát, stresszhelyzetet lehet kezelni vele. Ugyanakkor ez a négy év rengeteg fejlődési lehetőséget adott zenei téren, és bár nem ilyen irányú szakot választottam egyetemi képzésként, biztosan tudom, hogy valamilyen formában továbbképzem magam, és a zene mindig is része marad az életemnek.

Boncina-Székely Szidónia

: an accessible web community