„És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, akiben a légió volt; és megfélemlének. Akik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal. És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.” (Márk 5:15–17) Emberi képzeletet és értelmet meghaladó, megdöbbentő csodatétel és hozzáállás. Talán röviden így lehetne összefoglalni az ördöngös gadarai (vagy megszállott) megtisztítását. Márk evangéliuma 5. részének 1–20. verseiben arról olvasunk, hogy Jézus átmegy a gadaraiak földjére, ahol elébe megy egy tisztátalan lelkektől megszállott ember, Károli régi szép ízes kifejezése szerint ördöngös, akit Jézus megtisztít. Az ördöngös rettegésben tartotta a környéket, a sírboltokban lakott, nem bírták láncokkal sem megkötözni, kiabált és kővel vagdalta magát. Önmagára és környezetére nézve egyaránt veszélyes volt. Amikor Jézus a gadaraiak földjére érkezik, nem tehet mást, mint odajárul és leborul Krisztus lába elé. Milyen megdöbbentő mozzanat: a tisztátalan lelkeknek is engedelmeskedniük kell Isten Fia előtt! Bár Légiónak nevezik magukat ezek a tisztátalan lelkek, mert sokan voltak – egy római légió kb. hatezer emberből állt, a disznókba átköltöző démonok kétezer állatot fullasztanak a tengerbe –, Jézus maga pedig egyedül, mégis engedniük kell. Pál apostol erről így ír: „…hogy Krisztus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké…” Csodálatos hatalom, amelyet Krisztus Urunk arra használ, hogy minket szeressen és megváltson. Az embernél erősebb démonok arra használják hatalmukat, hogy ártsanak és rabszolgaságba hajtsanak, Krisztus pedig arra használja hatalmát, hogy szeressen és megváltson! A másik megdöbbentő ebben a történetben az emberi hozzáállás. A környéket rettegésben tartó démoni megszállottságból megtisztított ember hírére odasereglett lakók két dologgal szembesülnek: megszűnt a veszély az időközben „eszénél levő” és felöltözött Jézust hallgató személy részéről és a tengerbe fulladt kétezer disznó okozta anyagi kárral. A megdöbbentő az, hogy ezek az emberek azonnal kérik Jézust, távozzon vidékükről. Hogyan létezik nem meglátni vagy csak másodlagos szinten kezelni ezt az isteni hatalmat? Végső soron – kik voltak a megszállottak? Hatalmas üzenethordozó történet a mai napunkra nézve. Isten jelenlévő hatalmát mennyire igyekszik a mai ember is semmibe venni. A kommunista materialista szemlélet igyekszik kiirtani az emberi gondolkodásból Isten jelenlétét: amit nem látok, nem tudok megmérni, behatárolt emberi logikával megérteni, felfogni, megmagyarázni, az nem is létezik. Ha pedig Isten nem létezik, akkor nincsen isteni értékrend és erkölcs sem. Akkor pedig mi marad? Az istentelenség, az élvezetek korlátlan hajhászása, az önzés, a másik ember semmibe vétele, az önmagunk megvalósítása. Ne csodálkozzunk azon, mekkora lett körülöttünk az istentelenség! A sok szivárványszínű mozgalom propagálása, az erőszak növekedése, az eddig természetesnek vélt erkölcsök lerombolása, a környezet felelőtlen és korlátlan tönkretétele, s amikor már nemcsak a földünk melegszik – mind-mind arról beszél, hogy kérni kezdtük: Krisztust távozzon vidékünkről! Minden pusztítás, romlás kezdete! A Szentírás bizonysága szerint Krisztus Urunk vissza fog jönni! Hogyan fogunk elé járulni és számot adni mindazzal, amit ránk bízott? Szemlesütve, acsarkodva, szitkozódva, perlekedve vagy pedig felemelt fővel, hogy ami rajtunk állt, megtettük?

Barát István református lelkész