Mostanában felidézem az emlékeimet, hogy mi is történt az emberiséggel egy évvel ezelőtt. Megrázó volt mindenki számára, addig nem ismert élethelyzetekkel kellett szembesülnünk nap mint nap. Nem szeretek a múltban élni, és nem is teszem azt, viszont néha jó visszatekinteni, hogy mennyit változtunk ez idő alatt, akár pozitív vagy negatív szempontból. Nagyon sok táborra oszlottak az emberek, ki miben hisz, ki mit lát ebben az egészben, hogy miért kellett megtörténnie. Akik nem kapták el a betegséget, és egyik hozzátartozójukat sem veszítették el a vírus miatt, könnyebben és lazábban tudnak beszélni a témáról. Hálát adok, mert bár volt családtagom, aki elkapta és nagyon megszenvedett, senkit sem veszítettem el emiatt. Amondó vagyok, hogy bármi rossz történik velünk életünk során, annak a miértjét kell nézni, hogy mit akar nekünk ezáltal a jó Isten tanítani. Ha a vírus pozitív oldalát veszem, csak eszméletlen eredményeket láthattunk, ahogyan az egész világon a természet, az élővilág hogyan jutott ismét levegőhöz, és ez mekkora mértékű javulásokat hozott. Ha az emberi oldalát nézzük, akkor sok esetben el kellett volna indítania mindenkiben egy átértékelődést, hogy mit is kell igazán becsülnünk, mi az, ami fontosabb az anyagi javaknál. Kedvenc egyetemi tanárom hangoztatta, hogy a csendnek nagy ereje van. Nagyon sok ember menekül a csendtől, amikor csak saját magával marad egy szobában. Valóban rémisztő, viszont hatásos. Amíg nem ismerjük saját magunkat, és nem tudunk ítélkezni saját cselekedeteink fölött, addig mással szemben sem szabadna megtegyük. Az ehhez hasonló csendes percekben néha eszembe jut, hogy mennyi minden is történt tavaly. Próbálom magam vizsgálni, hogy milyen személyiségjegyeimen, viselkedésformámon tudtam változtatni. Hova fejlődtem, és hogy meg vagyok-e elégedve azzal az emberrel, aki vagyok. Úgy gondolom, hogy mielőtt bárki mást értékelnénk, minősítenénk, a legfontosabb, hogy megismerjük saját magunkat. Márai Sándor gondolatát idézve: „A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás”.

Szilágyi Dalma-Orsolya