Immár szabadon lehet oltást kapni, nem kell heteket, hónapokat várni a vakcinára. Természetesen a Covid–19 elleni oltásról van szó, ugyanis az egészségügyi minisztérium honlapja szerint az országban 8 (azaz nyolc) kötelező védőoltás van, a koronavírus elleni oltás nem kötelező. A szabadon kapható oltásról szóló hír örömmel tölt el mindenkit. Örömmel tölti el a víruselleneseket és a vírustagadókat, ugyanis az oltási kampány kifulladásával és az oltási kedv lanyhulásával igazolni vélik az immár egy éve hangoztatott álláspontjukat, miszerint az oltás fölösleges. Maradjunk ennyiben, hogy fölösleges, holott sokak gyakran és hangosan hangoztatott véleménye szerint káros. Örömmel tölti el a kételkedőket és a bizonytalankodókat is, mert megkönnyíti döntésüket: egyrészt megszűnt a mentő körülmény, a kifogás miszerint nem lehet, vagy csak nehezen, hosszú várakozás árán lehet hozzáférni az oltáshoz, így végleges döntést hozhatnak: vagy jelentkeznek oltásra (mert hozzáférhető és nem kell rá várni, ráadásul nem a többek által visszautasított fajtóból való), vagy eldöntik, hogy nem élnek a lehetőséggel – még akkor is, ha nincsenek érveik mellette vagy ellene. Végül örömmel tölti el azokat, akik már rég várnak az oltási lehetőségre, vagy azért, mert nem voltak egyik kedvezményezett, elsőbbséget élvező lakossági kategóriában sem, vagy a lakóhelyükön csak a bizonytalan időpontot kínáló várólistára iratkozhattak fel. Jómagam csíkszeredai lakosként Gyergyószentmiklóson kaptam időpontot, már meg is kaptam az oltás mindkét adagját. Kolozsváron élő gyermekeim Baróton kaptak időpontot az első oltásra, most lehetőségük van arra, hogy az emlékeztető oltást lakóhelyük közelében kaphassák meg. Baróton is, Gyergyószentmiklóson is azt tapasztaltam, hogy nemcsak helyiek és környékbeliek, hanem Baróton például számos brassói, Gyergyószentmiklóson pedig Maros és Neamț megyei vakcinaturista fordult meg az oltópontnál, legalábbis ottjártunkkor. Volt köztük idős ember is, de főleg fiatalokkal találkoztam. Akarva-akaratlanul összehasonlítja az ember a hazai állapotokat a magyarországiakkal, s bezzegelünk hol az itthoni, hol az otthoni állapotok kapcsán: bezzeg nálunk eleinte könnyebben lehetett hozzájutni az oltáshoz – jöttek is hazulról haza szép számban az ott élő nyugdíjasok és nemcsak; bezzeg nálunk kevesebb a betegség következtében elhunytak aránya; illetve bezzeg adaát már minden harmadik embert beoltottak. Ezzel szemben a megye tisztifőorvosa szerint ez az arány alig éri el a magyarországi felét. Most először csodálkozom azon, hogy a magyar médiákból mindent kritikátlanul átvevő átlagos hazai médiafogyasztó az oltástémára nem reagált hasonlóképpen. Jómagam bizonyára régimódi vagyok, mert hiszek az orvosomnak. Számomra az orvos–beteg viszony elsősorban bizalmi kérdés: megbízom benne, az ő tudásában és tapasztalatában. Tehát nem úgy megyek hozzá panaszommal, hogy panaszom helyett közlöm vele a dr. google által felállított diagnózist és azt is megmondom, hogy ezt milyen orvossággal kell kezelni, hanem rábízom magam, mert ő a szakember. S ha ő azt javasolja, hogy oltassam be magam, megteszem. Tehát aki hasonlóképpen gondolkodik, most könnyen oltáshoz juthat. Örömére, no meg annak reményében, hogy ezzel is hozzájárul a járvány visszaszorításához, a korábbi életünkhöz való fokozatos visszatéréshez.

Sarány István