Olt, oltás, oltalom

Olvasom, hogy a Dâmbovița mellett, Bukarestben tüntettek az oltásellenesek, tiltakozásul a beoltatlanokat érintő tervezett korlátozások miatt. Bukarestben azonban magas a beoltottság. Viszonylag magas, de mindenképpen jóval magasabb, mint Hargita megyében. Vagy a moldvai megyékben. Személyiségi jogaikra hivatkoznak a tüntetők, mondván, hogy diszkrimináció lenne, ha munkáltatójuk az oltás meglétéhez kötné további alkalmazásukat, vagy azt is diszkriminációnak tartanák, ha oltás hiányában nem látogathatnák a szórakozóhelyeket, színházakat, koncerttermeket, nem foglalhatnának helyet szállodában, nem vehetnének részt közösségi rendezvényeken.
Megértem érveiket és félelmeiket, de ők is meg kellene értsék, hogy a szabadságjogok nem egyirányúak: egy szabadság csak addig szabadság, amíg nem sérti, nem korlátozza másnak a szabadságát. Esetünkben: míg a beoltatlanok nem veszélyeztetik másoknak az egészséghez való jogát. Nem tudom megérteni viszont az oltásellenesek vehemenciáját, a bennük lakozó mérhetetlen indulatot, amellyel az oltáspártiakhoz viszonyulnak. Hallom, hogy faluhelyen – ahol aggasztóan alacsony mértékű a beoltottság – az oltásért folyamodók titokban tartják azt, hogy ők éltek az immunizálás lehetőségével, hogy tartva a megbetegedéstől, annak várható, lehetséges szövődményeitől beoltatták magukat, szégyellik a rokonoktól, szomszédoktól.
A megyében a megye északi részében magasabb a beoltottak aránya. Borszék viszi a prímet, Hévíz és a környékbeli – jelentős román lakossággal rendelkező – falvak a megyei átlag fölötti oltottsággal bír; az ugyancsak jelentős román lakosságú Csíkszereda is viszonylag jobban áll az oltottsági statisztikában, de a csíki falvak, s főként a Gyimesek elutasítóak az oltással kapcsolatban. Tehát az Olt mentén alacsonyabb a védekezési hajlam, mint a Maros és mellékvizei völgyében. Hogy ne beszéljünk etnikai, vallási vagy gazdasági jellegű határvonalakról a kérdéshez való viszonyulás tekintetében.
A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy aggasztó ez a hozzáállás, ugyanis rohamos mértékben elöregedő falvaink lakossága fokozottabb mértékben veszélyeztetett, nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy esetleges fertőzés komolyabb következményekkel járhat, a magas életkor, a vele járó betegségek sérülékenyebbé teszik ezt a korcsoportot. Nem tudom, mennyire igaz – merem hinni, hogy nem az – a sárga zónából hazalátogató vendégmunkások kitérővel, kitérőkkel érkeznek haza, a szigetországból előbb valamelyik nyugati államba vagy Magyarországra repülnek, onnan meg úgy jönnek haza, mintha csak Magyarországon jártak volna, kijátszva a karanténba vonulás kötelezettségét. De olyat is hallani, hogy a karanténba vonult hazalátogató idős szülei, nagyszülei társaságában töltötte a karantént, egy panzióban, megfertőzve idős hozzátartozóit a koronavírus delta-variánsával. Remélem, nem igaz ez a történet, nincs módomban ellenőrizni valóságtartalmát, de mindenképpen tanulságos, azt mutatja, hogy kijátszhatók a rendelkezések, a tiltások, az ember hajlamos megkeresni a kiskapukat, még akkor is ha ezáltal a saját érdekei ellen, hozzátartozói egészségének kárára cselekszik. Ez pedig nem más, mint felelőtlenség.
Az oltáskérdés is olyan, mint a medvekérdés: mindenkinek igaza van, de csak szerre. Igazuk van az oltáspártiaknak is, meg a kétségeiket, fenntartásaikat megfogalmazó oltáselleneseknek is. De meg kellene keresni azt a közös viszonyítási pontot, amelyhez a két csoport tagjai a saját igazságukat mérik. Lehetőleg indulatmentesen. S a szakmai kérdésekben – így az orvosi jellegűekben is – a döntést bízzuk a szakemberekre, ugyanis egy betegséget például nem demokratikus szavazással vagy utcai tüntetéssel gyógyítanak, hanem tudásra és tapasztalatra alapozott szakértelemmel.
Tüntetni pedig lehet, nemcsak a Dâmbovița mellett, hanem akár az Olt mentén is, de csak értelmes dolog mellett…

Sarány István

: