Nem tudom, észrevették-e, hogy az utóbbi hetekben egyre nagyobb városainkban a nyüzsgés, egyre nő a zsongás, hihetetlenül nagy a jövés-menés még hétvégeken is, nem beszélve arról, ha teljében a településnapi programkavalkád vagy a vásárnapi forgatag. Nálunk még jó érzés, még feltűnő ez a hemzsegés, nem megszokott a pezsgés, hiszen rendszerint inkább iskolakezdéskor, iskolaidőben jellemző a tömeges, szüntelen mozgás, ami a nyüzsgés velejárója. A Czuczor–Fogarasi-féle 1862 és 1874 között megjelent hatkötetes magyar értelmező szótár valamelyest a szó eredetére is magyarázattal szolgál. Eszerint a nyüzsög ugyanis azt jelenti, hogy „nyüvek módjára izeg-mozog”. Rokon értelmű szavai pedig „hemzseg, izseg, pizseg”. Így tolonganak az itatónál az állatok, a kaptárok környékén a méhek, és így hullámoznak a nagyvárosi bevásárlóközpontokban az emberek, s már nemcsak karácsony előtt, hanem napirenden. A Czuczor–Fogarasi-féle szótár megjelenése óta átvitt értelmet is nyert a nyüzsög szó, így a mai magyar nyelv értelmező szótára szerint a csinos nők körül is süröghetnek/nyüzsöghetnek a férfiak, s ha valaki feltűnően ügyködik, sürgölődik valahol, azt is nevezhetjük nyüzsgésnek. Sőt, ha valamiből sok van egy helyen, arra is rámondjuk, vagyis úgy nyüzsöghet a sok helyesírási hiba egy diák-dolgozatban, mint a hangyák a hangyabolyban. De városainkra, falvainkra általában nem jellemző a nyüzsgés, sőt hétvégeken olyan kihalt a megyeszékhely, mintha mindenki elment volna hegyet mászni, s a falvakon pedig hétköznap délelőtt alig akad járókelő, akitől érdeklődhetne egy arra tévedt idegen. A székelyföldi nyüzsgés tehát szokatlan és tulajdonképpen viszonylagos. Ha mindig élénk lenne a forgalom, ha örökké nagy lenne a jövés-menés, ha minden évszakban annyi idegen rendszámú autó fordulna meg itt, mint nyaranta, vagy esetleg pünkösdi időben, ha jól öltözött, vidám, lebarnult fiatalok és fiatalos idősek tartanának spontán élménybeszámolókat mindennap a sétálóutcáinkban, akkor talán nem lenne feltűnő a nyüzsgés és nem kellene a pezsgésről is az jusson eszünkbe, hogy a látszat csalóka, és tulajdonképpen, a hétköznapokon, mi állandó, lakosok milyen kevesen vagyunk… Daczó Katalin