Nyelvek útvesztőjében a gyermekek

Gyerekek az óvoda udvarán. Nyelvi akadályok Fotó: Adorján Zsófia

Egyre többen döntenek úgy családalapítás után, hogy a külföldön vállalt munkát hátrahagyva hazaköltöznek. Így gyakori jelenség az óvodákban, általános iskolákban, hogy külföldről való hazatérés után a gyerek nehezen beszéli, töri a magyar nyelvet, ezáltal nehezen illeszkedik be az új közösségbe. Szakértőt kérdeztünk, hogyan könnyíthető az átmeneti időszak.

Egyre több helyen és egyre gyakrabban hallani, hogy óvodás csoportokban, kisiskolás osztályokban van legalább egy-két gyerek, aki nemrég költözött haza szüleivel külföldről, és problémái vannak a beilleszkedéssel, a magyar nyelv tökéletes elsajátításával. A szakértő szerint a gyerek életének első éveiben szívja magába a környezetében elhangzott szavakat. Nem elég, ha otthon magyarul beszélnek vele, rengeteget számít, hogy intézményekben, társai körében, akár az úton is milyen nyelvvel találkozik.
Koncz Mária Magdolna nevelési tanácsadó vallja, hogy az a szülő, aki a saját anyanyelvén beszél(get) születésétől kezdve a gyermekével, és nagyon sok minőségi időt töltenek együtt, már sokat segített gyermekének az anyanyelvi beszédészlelésén és beszédértésén.
– Az óvodai beilleszkedés ebben az esetben is határozottan a gyermek személyiségétől fog függeni. A környezetváltozás és az ezzel járó bizonytalanság- és feszültségérzésnek következményei lehetnek, pl. a szobatisztaság később alakul ki vagy visszaesik az abban való fejlődésben, az óvodai közösségben egyedül érzi magát, szorong stb. – de ezek a hatások ideális esetben idővel elmaradnak. Vegyük komolyan az óvodás jelzéseit, legfőbb feladatunk a megértés, odafigyelés, együttműködés – tájékoztat a szakértő.

Játékos módszerek előnyben

Emellett kitért arra is, hogy ha a magyar nyelv mint anyanyelv beszélésére való „felkészítési kötelezettséget” éreznénk, akkor rosszul állunk hozzá a feladathoz.
– A gyermekek érdeklődése, tanulni vágyása kiapadhatatlan – erre mindenképpen lehet építeni. Munkásságom során találkoztam már ezzel a jelenséggel, amikor külföldről hazatérő szülők nagyon különböző nyelvi fejlettségi szinttel rendelkező gyerekeket írattak be az óvodába. Előfordult, hogy az ösztönös fejlesztés nem volt elegendő és nagy lemaradás volt tapasztalható – ekkor mindenképpen célzottan, meghatározott terv és jól összeállított nyelvi anyag alapján kell foglalkozni a gyerekkel az anyanyelvi struktúra megszilárdítása érdekében; a szülőkkel konzultálva és együttműködve az óvónők, fejlesztők, logopédusok, óvodai tanácsadók tehetik ezt meg – fogalmazott.
Továbbá, ebben a helyzetben levő szülőknek azt tanácsolja, legyenek azonosak önmagukkal, beszéljenek természetes módon a gyermekkel azon a nyelven, amelyen gondolkoznak, ne kelljen megszólalásuk előtt fejben fordítgatniuk. A kétnyelvű környezetben a kezdet kezdetétől mondókázzon, dúdoljon, beszéljen, beszélgessen, meséljen, mesét olvasson mindkét szülő a saját anyanyelvén, mert a gyermek határozottan személyhez köti a kétféle beszédmódot és „lélegzetvétel nélkül” vált át egyik nyelvről a másikra – függetlenül attól, hogy éppen hol lakik. Az új nyelvi közegben bámulatosan gyorsan sajátítja el a környezetükben beszélt nyelvet, és ez a maga során a beilleszkedéshez is nagyban segíti őt. A gyermekek rugalmasak, és az ideig-óráig tartó hátrány előnyükre tud válni akkor, ha otthon megvan a megfelelő érzelmi stabilitás, a szülő kongruens magatartásában az egyértelműség.

Fotó: Adorján Zsófia

Mit mond az óvónő?

Albert Tünde több mint 30 éve óvodapedagógus, pályafutása során többször találkozott a jelenséggel. Úgy véli, a gyerekek, főleg óvodás-, kisiskolás korban a megfelelő módszerekkel nagyon könnyen formálhatók. Nem kell tehernek, szorongásnak élje meg a kisgyerek a környezetváltást. Az óvónő a játékra esküszik mint a fejlesztés eszköze.
– Hosszú óvodapedagógusi tapasztalatom az, hogy a játék a kisgyerek életében beszédfejlesztő-indító hatású. A játék beszédre, kommunikációra készteti a gyermeket. A kisgyermek eleinte minden játéktevékenységét szavakkal is kíséri, elmeséli, hogy mi is történik az adott szituációban. Gazdagodik a szókincse, gyakorolja a hanglejtést, a hangsúlyt, a beszéd ritmusát, próbálgathatja dallamát. A szociális készsége is a játék alatt fejlődik. A közös játékon alapuló mozgásnak olyan közösségteremtő ereje van, ami a nevelés több területén is érezteti pozitív hatását, például egy idegen nyelv elsajátításánál. A mozgásos játékok során a gyermekek átélhetik, hogy bárki lehet eredményes és a közösség hasznos tagja – fogalmazott a pedagógus.
Hozzátette, minden gyerekben megvan a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, csak annak kibontakozását kell elősegíteni. A legfontosabb a játékosság, hogy azáltal legyen élmény a nyelvtanulás. Élményalapú pedagógia, amit interaktív eszközökkel is támogathatunk egészen kiskortól.
– Jót tehet, ha gyakran elviszik bevásárolni, kisüzletbe, pékségbe, piacra, hogy hallja a szülőt magyarul beszélni. Főleg, ha addig megszokta a köztereken, intézményekben a gyerek, hogy idegen nyelven beszélnek. Érdemes a boltban buzdítani őt arra, hogy magyarul mondja meg az eladónak, mit szeretne. Magyar nyelvű kifestőket, mesekönyveket kell vásárolni. Javasolt a gyereket játszótérre és játszóházba vinni, ott kezdeményezzen a szülő beszélgetést a többi gyermek anyukájával magyarul, amit majd a kisgyerek meglát és eltanul – tanácsolja az óvónő.
Kifejtette: kisgyerek esetében mindig egyszerű nyelvtani szerkezeteket kell használni, amikor hozzá szólunk. Egy gyermeknek nem kell körmondatokban fogalmaznia, így biztos nyelvtanilag helyes lesz. A passzív szerkezetet és a többi specialitást pedig majd az óvodában észrevétlenül magába fogja szívni.

Adorján Zsófia

: an accessible web community