Nő a polgármesteri székben: Réti Zsófia

Fotó: László F. Csaba

Rengeteg sztereotípia él a köztudatban a nők társadalmi szerepvállalásáról. Előfordul, hogy baráti társaságok is késhegyre menő vitát képesek folytatni arról, mi a nők dolga. Nehéz igazságot tenni, inkább meg se kíséreljük. A hölgyválasz eredetileg olyan táncot jelentett, amikor a nők kérik fel táncra a férfiakat. Képletes értelemben ugyan, de ennek ad helyet a Hargita Népe új sorozata. Hölgyválasz rovatunkban vezető tisztséget betöltő Hargita megyei nők mondják el, ők hogyan látják a világot és a benne betöltött szerepüket. Réti Zsófia kétgyermekes édesanya és Csíkszentgyörgy község polgármestere. A község vezetőjeként nap mint nap bizonyítja, hogy itt az ideje lebontani a nőkkel szembeni előítéleteket.

‒ Jelenleg Csíkszentgyörgy község polgármestereként dolgozik, de ezelőtt vezető szerepe volt a Hargita Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóságnál is. Fiatalabb korában is vállalt hasonló szerepeket? Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy ilyen jellegű munkát akar végezni?

‒ Azt mondanám, hogy így hozta a sors. Sohasem szerettem volna tudatosan vezető pozícióban lenni, inkább csapatember vagyok, csapatban szeretek dolgozni. Amikor felkérést kaptam, hogy vizsgázzak a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság vezetői tisztségére, épp munkahelyváltáson gondolkodtam. Mivel a vidékfejlesztés volt az egyetemen az a szakirány, amit nagyon szerettem, ezért 2003-ban a szakvizsgadolgozatomat Vidékfejlesztési lehetőségek Alcsík kistérségben címmel írtam, ahol a vezetőtanárom dr. Fehér István volt. Azt gondolom, hogy ő Magyarország egyik szaktekintélye ezen a területen, ezért kihívásként tekintettem az új feladatra, hisz két, számomra fontos területet foglalt magában, a vidékfejlesztést és a közösségfejlesztést. Ugyanakkor a Gátkötők ifjúsági szervezet alelnökeként a közösségszervezésbe is betekintést nyerhettem és megtapasztaltam a saját bőrömön a közösség megtartó erejét, azt, hogy közös munkával több és jobb eredményt lehet elérni, és nem utolsósorban azt, hogy ahol ketten vagy hárman az én nevemben imádkoznak, én ott vagyok köztük. A nehéz döntéseimet mindig a Jóisten kezébe is helyezem, így érzem a belső erőt és biztonságot a mindennapi munkában, az életben is. Így történt ez akkor is, amikor elindultam a választásokon, hisz nagyon fontos, hogy gyerekeink milyen környezetben, közösségben nőnek fel, milyen kapcsolatok alakulnak ki közöttük, milyen közösségi élményekkel lépnek be a nagybetűs életbe. Ugyanakkor a községben szeretném leélni az életemet a családommal együtt, és úgy éreztem, hogy a tudásomat, tapasztalatomat a közösség szolgálatában is kell hasznosítanom.

‒ Polgármesterként érezte valaha azt, hogy másképp tekintenek Önre, mert nő? Úgy is kérdezhetném, hogy munkája során botlott sztereotipikus előítéletekbe?

‒ Szakmailag, úgy gondolom, megfelelő munkát tudok végezni, ezért a sztereotipikus megjegyzéseket nem veszem szívre. Elfogadom, hogy társadalmunkban ez sajnos még mindig megvan, hogy a nőnek a fakanál melletti helyet szánták, holott ha megvizsgálnánk sok család működésében a nő szerepét, lehet, hogy meglepődnénk. Azt gondolom, hogy ha szakmailag felkészülten végzem a napi teendőimet, kevesebb lesz a sztereotípia a női vezetőkkel szemben.

‒ Milyen előnye és milyen hátránya van annak, hogy nőként Ön felel a község dolgaiért? Családja van, kisgyermekei és férje – jut elegendő ideje rájuk?

‒ Az előző munkahelyeimen megtanultam, hogy a munkát elvégezni úgy sem lehet teljesen, ha estig dolgozunk, csak abbahagyni. Ezért, amikor délutánonként, hétvégén nincsen gyűlés vagy rendezvény, akkor 4 órakor igyekszem haza a családomhoz, hisz szükségük van egészséges édesanyára, feleségre, és nekem is nagy szükségem van a velük együtt töltött időre. A szeretetük által tudok töltődni és a mindennapi kihívásokhoz is ebből merítek erőt.
A kollégákat is arra szorgalmazom, hogy a munkaidőt maximálisan használjuk ki, de ugyanolyan fontos, hogy mindenki pihenőszabadságra is elmenjen. Hiszem, hogyha otthon, a családi életben is rendben vannak a dolgaink, hatékonyabban tudunk dolgozni a község fejlődése érdekében és a község lakosságáért is. Ehhez szükségünk van a családdal töltött minőségi időre.
Azt gondolom, nőként szociálisan érzékenyebb vagyok, fontosnak tartom azokat a fejlesztéseket, programokat, melyek a családokra, idősekre vonatkoznak. A tavaly indult községünkben az első napközis csoport, idén a másodikat is sikerül beindítanunk. Mindkét csoport a csíkbánkfalvi Márton Ferenc Általános Iskola keretében működik. Hála istennek, sok gyermek van a községben, épp ezért a bölcsődeépítő programot is megpályáztuk. Remélem, hogy hamarosan az is megépül, és a kisgyerekes családoknak nagy segítség lesz, a fiatalok gyermekvállalási kedve is nőni fog.
Az idősgondozás is olyan szociális téma, amelyet eléggé elhanyagoltak, hisz évekig nem működött ez a szolgáltatás. Ezért fontos volt számomra, hogy megszerezzük a szükséges dokumentumokat. 2022 januártól a házi beteggondozást az önkormányzat működteti. Ugyanakkor sikeresen pályáztunk az idősek nappali foglalkoztatójára is, melynek keretében az Orbán László Közösségi Házban szakemberek segítségével különböző foglalkozásokat tudunk indítani, hogy szebbé, könnyebbé tegyük idősebb embertársaink mindennapjait.

‒ Milyen szempontokat tart szem előtt, amikor olyan döntést kell hoznia, ami az egész közösséget érinti? Mit gondol, milyen az egészséges légkör a polgármesteri hivatalban?

‒ Legelőször a lelkiismeretemre hallgatok a közösséget érintő kérdésekben is. Azt szoktam mondani, józan paraszti ésszel próbálok gondolkodni és döntést hozni. Minden más szempontot ezek után veszek figyelembe. Eddig ez be is vált. A polgármesteri hivatalban akkor van egészséges légkör, ha mindenki tisztességesen végzi a rá bízott feladatokat, és meglátja, ha valakinek segítségre van szüksége. Mindenkitől elvárom, hogy szakmailag is felkészült legyen, ebben próbálunk különböző képzésekkel segíteni, ezért ha szükséges, tapasztalatcseréket szervezünk, közösen tanulunk, hogy a község lakóit minél szakszerűbben tudjuk segíteni és kiszolgálni. Azt is gyakran elmondom a kollégáknak, hogy ez több mint egy munkahely, ahová bejövünk, várjuk hogy elteljen a nap, hogy fizetést kapjunk. Felelősséggel és elszámolással tartozunk a közösség felé, ezért ennek tudatában is végezzük a feladatainkat. Szerencsés vagyok, hisz jó munkaközösséget örököltem, melyet bővítettünk néhány szakterületen, és elmondhatom, hogy jó hangulatban dolgozunk a mindennapokban, még akkor is, ha olykor megerőltetően sok feladat van, akkor is próbáljuk jó szívvel, szeretettel végezni. Fontosnak tartom azt is, hogy a kollégák minél jobban ismerjék meg a községet, épp ezért terepmunkát is rendszeresen végzünk, és csapatépítő programokat is szervezünk.

‒ Vezetőként érzi hiányát olyan tulajdonságnak, ami ‒ sztereotipikusan ‒ a férfiakban megvan?

‒ Talán vehetném lazábban a feladatokat, mert sokszor úgyis megoldódnak. A férfi kollegák többsége, úgy látom, sokkal lazábban tudja megoldani a feladatokat, de ugyanolyan szakszerűséggel.

‒ Hogyan viszonyulnak Önhöz a község lakói? Nagyon sokan vannak, akik örömmel fogadták, de van-e olyan, aki nem nézi jó szemmel, hogy egy nő vezeti a községet?

‒ A község lakóival kölcsönös tisztelettel viszonyulunk egymáshoz. Úgy érzem, jó a kapcsolatom mindenkivel, próbálom minél jobban megismerni az embereket, a problémákat, és arra törekszem, hogy racionális döntések szülessenek. Azt gondolom, hogy csak így végezhetem tiszta lelkiismerettel a munkámat és támaszthatom alá a döntéseimet. Mindenkit arra biztatok, hogy legyen őszinte, mert akkor egyszerűbben megtaláljuk a megoldást a problémákra. Még nem készítettünk felmérést, hogy van-e, aki nem nézi jó szemmel, hogy nő vezeti a községet. Remélem, hogy sikerül leépíteni a sztereotípiákból, ha nőként szakmailag megfelelően és lelkiismeretesen végzem a mindennapi feladatokat.

Péter Ágnes

: an accessible web community