Nem szeretem a maszkot

Tudom, a saját és környezetem védelmében kötelező az arcmaszk viselése immár jó ideje az ország egész területén. Noha sokan azt mondhatják, már a tavaszi időszakban hozzá kellett volna szokni ennek viseléséhez, nekem folyamatosan gondjaim vannak vele. És nemcsak nekem, hanem úgy nagy általánosságban véve az emberek többségének, főleg a szemüvegeseknek.

Tavasszal sem szerettem, most sem nyerte el tetszésemet az arcmaszkviselés. Persze tudom, hogy védenem kell magamat a fránya vírusok ellen, de akkor sem szeretem. Egyrészt bármennyire hangoztatják, hogy a légzésben nem gátol, engem a levegővételben zavar. De nem az a legfőbb ok, amiért nemhogy nem kedvelem, hanem kifejezetten utálom: az általam orron-szájon át kifújt levegőtől párásodik a szemüvegem. Éppen ezért, ha bolyongok az utcán, orromat szabaddá teszem, ha meg bemegyek egy boltba, akkor megigazítom a megfelelő állapotba, és gyorsan lekapom az okulárét, hogy lássak is valamit.

Nem olyan régen a kora esti órákban sétáltam hazafelé, rajtam kívül egy árva lélek sem volt az utcán, szembejött velem két rendőr. Az egyik rám nézett, majd erélyesen megszólalt az állam nyelvén: „Maszkot fel!” Ránézek az egyenruhásra, gondolom magamban, még az ötéves tervben sem volt benne, mikor én butéliáért sorban álltam a nyolcvanas évek végén, mégis lekezelő hangnemben röffent rám. Mondom neki, sefú, értem én a célzást, de a „jó estét kívánok, ne haragudjon, kedves uram, a maszkot húzza fel az orrára” nem szebben hangzott volna egy rendőrakadémiát végzett, elvileg intelligens embertől? Egyenruhás női kollégája hangosan elnevette magát, én pedig megállás nélkül folytattam komótos lépteimet.

Másik esetem, amikor a rendőr – szintén az esti órákban, amikor rajtam s rajtuk kívül az adott utcában ember nem tartózkodott – rám szólt, hogy a maszkot fel kell húzni az orra is, rákérdeztem, hogy ez csak rám, vagy őnagyságára is érvényes, mivel hozzám hasonlóan az orra alatt hordta maszkját. Ő is továbbállt anélkül, hogy bármi mást szólt volna.

Nem szeretem, de viselem. Mi több, ha tömegben vagyok, akkor az előírásoknak megfelelően hordom az arcmaszkot. De amikor lehetőségem van rá és nincs ember a közelemben, akkor az orromat szabaddá teszem. Mert párás szemüveggel félő, hogy egy véletlenül elém ugró villanyoszlopot nem tudnék megfelelően kikerülni.


Kopacz Gyula