Nem falják forrón a kását

A Pipacsok mutatja az irányt. Régi és új tagok | Fotó: László Csaba

Rengeteg örömmel és élménnyel járt együtt az a fáradságos munka, melyet a Pipacsok tagjai harmincöt év alatt elvégeztek. A néptánc műfaját képviselő csoport irányt mutatott, számos figyelemre méltó produkciót alkotott, valamint tehetséges táncost, oktatót nevelt. Az utóbbi harmincöt évet gálaműsorral ünneplik Székelykeresztúron holnap.

Bármennyire erőt és türelmet próbáló munka, a néptánc és a hagyományőrzés nagyon sok vidámsággal és elégedettséggel jár együtt. Legalábbis így vélekedik az elmúlt évekről László Csaba, a Pipacsok alapítója, illetve vezetője, akit a székelyföldi táncházmozgalom úttörői között tartanak számon. Kezdeményezésének köszönhetően, megalapozta több hivatásos táncegyüttes létrejöttét Erdélyben. A Pipacsok idei évfordulóján a csoportból kibontakozott táncegyüttesek mindegyikét ünnepelhetjük.

Táncos múlt

Ennyi év távlatából már csak megközelítőleg lehetne meghatározni, hogy pontosan mikor és hogyan kezdődött a Pipacsok tevékenysége. Számos maradandó élmény és produkció képe élénken él a tagok emlékezetében, és legalább egy olyan előadást tudnak említeni, amely mára összefonódott a néptánccsoport nevével.
– Egyetlen dolog óvja meg a csoport értékét, mégpedig a múltbéli eredmények, mert amit a Pipacsok hagy maga után, az örök érvényű – mondta el lapunknak az együttes alapítója.
A néptánc folytonosságát abban látja, hogy még a 21. században is rengeteg embert izgat a néptánc, és sokan érdeklődnek a tevékenységeik iránt.
– A néptánc azért jó, mert a közössége nem egy globális méretű jelenség része, hanem a régió sajátos szellemiségében találja meg magának az otthonát. A régió hagyományai identitástudatot adnak, a néptánc pedig megmutatja, hogy ki hova tartozik születésétől fogva – részletezte a néptáncoktató.
Múltját tekintve a Pipacsok a keresztúri Orbán Balázs Gimnáziumtól indult útjára. László Csaba az akkori igazgatóval, Sebestyén Józseffel karöltve hozta létre a tánccsoportot. A tanév kezdetével a táncoktatás is elindult az intézményben. Mint mondta, már az első pillanattól kezdve rendkívül tehetséges fiatalokkal dolgoztak együtt, néhány hónap alatt változatos műsort állítottak össze. A tanulók nagy része a jelenlegi tánctanárok és népdalénekesek voltak – Mátéfi Csaba, Mátéfi Zita, Bartha Anna Ildikó, Fülöp Domokos, Demeter Erika. A kezdeti felálláshoz képest a tánccsoport összetétele ma jóval színesebb; diákokból, egyetemistákból, a településen újra letelepedett tagokból áll. Az alkalmi tagokon kívül jelenleg tíz aktív pár alkotja a csoportot. A Pipacsok mindig úgy működött, akár egy táncműhely, hisz a tagok saját maguknak dolgozták ki az előadásokat, zenészek és énekesek közreműködésében. Koreográfust ritkán hívtak, a kivételek között szerepel Kovács Norbert, nemzetközi hírű koreográfus és Bóka Gábor rendező.
– Az utóbbi közreműködésnek köszönhető Udvarhelyszék egyik legizgalmasabb előadása, a Székely Dorottya című – vélekedett a csoport vezetője.
Mérföldkövet jelentett a Heveder, a Csalóka és az Üsztürü zenekarral végzett közös munka. Alapvetően a régió néptáncai a legkedvesebbek a csoport tagjai számára, így a produkciókban a tiszta, autentikus folklór fedezhető fel. Gyakran szerepel a repertoárban a sóvidéki, a siklódi, a kis-küküllőmenti tánc, illetve az apróbb tájegységek táncai.
A legtöbbet játszott előadásuk az Együttélés című műsor, amelyet a szombati gálán újra láthat a közönség. Az alapító ennyi év elteltével is méltón büszke az előadásra, a táncosok pedig akkor is el tudják járni a koreográfiát, ha épp az éjszaka közepén, álmukból ébresztik fel őket. Az Együttélés népszerűsége a könnyed tánclépéseknek, a pörgős zenei aláfestésnek, valamint az aktuális témának köszönhető. A régi időkben született a Katonák című előadás, mely szintén hasonló hírnévnek örvend. Továbbá kiemelkedik az Emésztő virtus című táncjáték és a Paraszt dekameron című táncszínházi előadás, melynek felvételét a Duna TV sugározta.

Ünnepel a táncszakma. Legendás harmincöt év | Fotó: László Csaba

Sokrétű táncszakma

Harmincöt évvel ezelőtt a csapatépítés volt az első lépés a Pipacsok történetében. Óriási ambícióval és lendülettel láttak neki a munkának, ráadásul a gimnázium megfelelő intézményes és anyagi keretet biztosított a növekedéshez. Mára ez eltűnt, s szabad verbuválással toborozzák a tagokat. A Pipacsok útját sok változás kísérte, az alapító által támasztott elvárások azonban állandók maradtak. Szerette volna az együttest elöljárónak, a maga nemében útmutatónak tudni. Mindennek tetejébe a közönség elvárásainak is meg kellett felelni.
– Bár érdeklődve szemlélték a Pipacsok tevékenységét, csak a nagyobb táncos rendezvényekkel sikerült fenntartani a kiváló kapcsolatot a helyiekkel – részletezte az alapító.
A népszerű rendezvények között említi a székelykeresztúri néptáncfesztivált és a felsősófalvi tánctábort, amely Erdély egyik legnagyobb tánctábora. Az állandóság mellett változások is voltak, hiszen lépést kellett tartani az idő múlásával. Az alapító elmondta: már nem ugranak bele minden produkció kellős közepébe, már nem élnek meggondolatlanul minden adódó lehetőséggel. Nem falják forrón a kását, inkább higgadtan cselekednek. Régen nagyon sokat utazott a csoport – megfordultak Olaszországban, Svájcban, Kínában, illetve Amerikában is. Most azonban nem az a fontos, hogy minden fellépést elvállaljanak, hanem minőségit alkossanak saját kis körükben.

Újraélni a népi kultúrát

A kezdeti időszak nehéz pillanatait az alkotás öröme követte, majd a megérkezés egy olyan, a népi kultúra által átitatott világba, ahol a néptánc mindennek a kezdete és a vége egyben. Amióta elkezdtek táncolni, mindig Keresztúr volt a Pipacsok központja, a táncosok számára tulajdonképpen a próbaterem a második otthon. A jelenség mozgalommá nőtte ki magát – Keresztúron három, de a környéken még több tánccsoport van, amely a Pipacsok iskolája után fejlődött. A keresztúri mozgalom sok más települést inspirált, nem kellett sokáig várni, a Pipacsok gyökereiből további néptánccsoportok tűzték ki célul az ifjúság belenevelését a néptáncba. László Csaba a Pipacsokból kivált együttesek jelentőségét a táncos utánpótlás oktatásában látja.
Az Udvarhely Néptáncműhely több mint két évtizede jött létre, hogy őrizze, valamint hitelesen továbbadja a magyar népzenét és néptánchagyományt. Az alapgárdát a Pipacsok adta, de jelen pillanatban is több régi, Keresztúrról elszármazott tag táncol Udvarhelyen. Távolabbi vizekre evezve, László Csaba a Nagyváradon töltött tizenöt év alatt szorgalmazta a Nagyváradi Néptáncegyüttes megalapítását. Mint mondta, ő adta meg az akkori irányt az együttesnek.
– A kezdetekhez képest más áramlatokkal evezett tovább a tánccsoport, mert kizárólag a néptánc nem elégítette ki az igényeket. Erős fordulatot vett a kortárs tánc felé, sőt egy adott időszakban teljesen mellőzte a néptáncot – tudtuk meg az alapítótól.
Hozzátette: részéről és más szakemberektől is nyomás érkezett a váradi együttesre, hiszen nem lehet egyetlen nézőpont mentén egy néptáncosokból álló csoportot valami mássá átalakítani. A nyomásnak köszönhetően nemrég a váradi csoport visszatért a néptánchoz, s két tagozatot működtetnek az intézményen belül – kortárs és néptáncos.
Említésre méltó a keresztúri Mákvirágok, amely szombaton épp a Pipacsokkal egy időben ünnepli évfordulóját, a huszadikat. A néptáncgála du. 5 órakor kezdődik a keresztúri Molnár István Múzeum udvarán, rossz idő esetén a Művelődési Házba várják a közönséget. A Pipacsok tánca után előadják az Együttélés című produkciót, majd a Mákvirágok felcsíki és mezőségi tánca tekinthető meg. A rendezvényen a vajdasági Csalóka zenekar, Erdélyből pedig a Kedves zenekar és zenész barátaik muzsikálnak. Az eseményre a belépés ingyenes.

Fotó: László Csaba

Harmincöt év – sok vagy kevés?

Kérdésünkre az alapító gondolkodás nélkül vágta rá, hogy a Pipacsok életében harmincöt év nagyon soknak számít. Már a húsz is sok lenne; de ha a Pipacsok nem létezne, akkor semmi más nem lenne, tette hozzá nevetve. Harmincöt év olyan nyomot hagyott a néptáncos rendezvényekben, amelyet nehéz lenne kitörölni. A pipacsos nyomok megmaradnak, s bízik abban, hogy irányt mutatnak azoknak, akik hasonlóan fontosnak tartják a néphagyományok átörökítését a következő generáció számára.
Miklós Dalma

: an accessible web community