Nem csak gyerekjáték

Csikós Farkas Kata három gyerek és megannyi baba édesanyja. Meggyőződése, hogy annak van a legnagyobb értéke, ami az édesanya kezével és szívével készül.  Dollydoll néven találhatók meg a babák és tükrözik mindazt, amit Kata fontosnak tart az életben.

Kata igyekszik nagymamája lelkületét vinni tovább a babakészítéssel, ugyanis nagymamája meghatározta a gyerekkorát és az értékrendet, amelyet tovább szeretne adni a gyerekeinek. Gyakorlatias dolgokat tanult tőle, hímezni is o tanította, vallásosan nevelte. Szociálpedagógus szeretett volna lenni, de másképp alakult az élete.

– Rögtön középiskola után egy öregotthonban kezdtem dolgozni, majd egy varrodába kerültem, ahol rájöttem, hogy szeretek varrni. Sok munkahelyem volt, de mindenhol tanultam valamit, amitol az lettem, aki most vagyok – mesélte Kata.

Nemrég feltette magának a kérdést: mit keres itt babakészítőként, amikor egészségügyi asszisztensként dolgozik és szociális munkás diplomája van? A válasz egyszerű: rájött, hogy ez az egyetlen része az életének, ahol önmaga lehet. Egyre több megrendelője van, az általa készített babák egyre népszerűbbek, viszont Kata nem mindig gondolta, hogy ez így lesz.

A babakészítés nem haszontalan
– Régen arra gondoltam, hogy a babakészítés haszontalan dolog, hogy az igazán hasznos és fontos dolgok a kórházban, a sürgősségen történnek. Most már tudom, hogy egyik munka sem fontosabb a másiknál, egyik sem haszontalan. Nincs kizárva, hogy valaki a baba által jut egy olyan fajta biztonságérzethez, amelyet máshol nem kaphat meg. Egy kislány hat évvel ezelőtt kapott tőlem egy babát, és mondták, hogy azóta sem hajlandó anélkül elaludni. Megtanultam, hogy nem szabad alábecsülnöm a babakészítő énemet,  mert arra is épp annyi szükség van, mint az asszisztensi énemre – magyarázta Kata.

Manapság rengeteg játéka van egy gyereknek, és a legtöbb olcsó, műanyag, törékeny játék. Kata szerint a gyerekek megérzik a minőségbeli különbséget a játékok között és különösen szeretik a természetes tapintású, puha játékokat.

– Fontosnak találom, hogy tudatosan megválogassuk, milyen tárgyakkal, játékokkal vesszük körül a gyerekeinket, és hogy a hangsúly inkább a minőségen, mintsem a mennyiségen legyen. Gyerekkoromban nem volt ilyen bőség játékok terén, mint ma, de mi kreatívan feltaláltuk magunkat: falevelekkel játszottunk boltosat, a fűzfalevél ért a legkevesebbet, mert abból volt a legtöbb, egy gyümölcsfalevél már valuta értékkel
bírt. Úgy gondolom, hogy ha gyerekeinkről van szó, akkor sem szabad beérni kevesebbel, nem szabad elintézni annyival, hogy jó lesz az, mert a gyerekek nem buták. Ok értékelik, ha egy jó minőségű játékkal megtiszteljük őket. Azt gondolom, hogy az emberi méltóságnak nincs kora, nincs szakmai végzettsége, sem borszíne, sem neme. Leginkább az emberi méltóságon keresztül tudjuk megszólítani egymást. A babáimnak is van méltóságuk – szögezte le.

Babáinak különleges kisugárzásuk van, ezt viszont csak akkor érzi az ember, ha kezébe vesz egyet és szembenéz a babával. Mint mondta, ösztönszerűen alakította ilyenre a babákat.

Készülnek a babák. Minoségi, személyre szabott játékok FOTÓK: LÁSZLÓ F. CSABA

A babák védjegye: nyílt tekintet, mosoly
– Igyekszem, hogy a babáim tükrözzék mindazt, amit én is fontosnak gondolok. Nem feltétlenül a külső a legfontosabb. Az én babáimnak a legfontosabb ismertetojele a nyílt tekintet, mert ok a szemükkel kommunikálnak. Ez teljesen ösztönösen alakult így. Egyébként Waldorf-ihletésű babák. A Waldorf-babák arca semmilyen érzelmet nem fejez ki, így a gyerek fantáziájára bízzák, hogy eldöntse, épp milyen kedve van a babának. Én viszont ragaszkodom a mosolyhoz, habár nem mindig sikerül, az én lelkiállapotomon is
múlik, hogy sikerül-e a mosoly vagy sem. Azért ragaszkodom a mosolyhoz, mert ritka, amikor úszintén rámosolyognak az emberre. Sokszor mondják nekem, hogy a babáim nagyon hasonlítanak a gyerekeimre, és ez sem véletlen. Ahhoz hasonlítanak, ami nekem a legfontosabb a világon – vallotta be.

Előfordul, hogy a megrendelők beavatják őt az életükbe, elmesélik, hogy miért éppen olyan babát kérnek, amilyent. Különleges tapasztalat ez, hiszen többről van szó, mint egyszerű vásárlásról.

– Egy nagyon kedves barátnőm gyerekeinek készítettem babákat, mert hatalmas veszteség érte a családot. Két kislány babát készítettem és egy fiúcska angyalkát, aki az elveszített babának az emlékét őrzi. A három baba mutatja, hogy ok valójában hárman testvérek, csak a kisfiú most már angyalként vigyáz a lányokra. Az utóbbi időben többen kértek angyalkát, nem mindenkinek ismerem az indíttatását, de úgy gondolom, hogy mindenkinek
hinnie kell egy angyal jelenlétében. Egy anyuka, aki tudja, hogyan segíthet a gyerekének, az ilyen megoldásokat talál ki. Meg aztán vannak magányos, idos emberek, akik vesznek maguknak egy biztonságos pletykapartnert, aki mindig ott van a kanapén, gyönyörködnek
benne és társaságként tekintenek rá. Nemcsak a gyerekek babáznak – mondta Kata.

Miközben készíti a babákat, elnevezi oket, mindegyikhez kötodik. Egy dolgot leszögezett: ezek nem akármilyen babák, mindegyik különleges, mindegyik más, mint a többi, hiába, hogy nagyjából hasonlók. Mint mondta, ezen nem kell csodálkozni, mi sem vagyunk
egyformák.

– Nagyon összenövök a babákkal, mindegyiknek nevet adok, amíg készülnek. Nagyon szeretem a gyerekeket, nekem is van három, de úgy érzem, hogy a babakészítés által korlátlan mennyiségben szülhetek.Van, aki úgy tekint a babákra, hogy csak egy baba.
Nekem nemcsak egy baba, hanem a baba, a játszótárs. Mindegyik a baba, és azt szeretném, ha más is így tekintene rájuk. A gyerekek biztonságosan játszhatnak
velük, de nem szoktam ajánlani, hogy huzigálják, mert elszakadhatnak. Éppen úgy oda kell fi gyelni rájuk, mint egy gyereklélekre, mert az is törékeny – osztotta meg érzéseit Csikós Farkas Kata.

Péter Ágnes