Hirdetés

Nekik egy sincs?

HN-információ
Lapunkban olvastam minap, hogy a Román Vasúti Társaságnál (CFR) összesen 578 ezer lejre büntetett a fogyasztóvédelem. Lesz miből fizessenek? Hiszen úgy tűnik, nem állnak valami jól anyagilag szegénykék. (A szállítóeszközeik állapotáról most nem szólok.) A tudósítás végén azt olvashatjuk, hogy a legsúlyosabb helyzet az állomásokon van négy déli megyében. Ezt olvasván büszkeség önté el keblemet, hogy lám, a mi megyénkben e jeles vasúti társaság nem is dolgozik olyan rosszul, hiszen vannak nálunk nyomorúságosabb helyzetűek, lecsúszottabbak is. De nem vigasztalt, inkább még jobban megsajnáltam a havaselvieket, hiszen e szerint, náluk egy állomáson sincs ha kissé romos is, de használható épület, több a szemét és nagyobb az elhanyagoltság a szintén e társaság tulajdonát képező területeken. Náluk még nagyobb a gaz, a kosz, a peron mozaikja is még gödrösebbre törött, még alacsonyabbak a fel- és leszállóhelyek, mint nálunk, ahol a „fogyasztó”, az utas gerincsérv és vállrándulás, bokatörés, térdficam nélkül csak akkor utazhat, ha rendkívülien szerencsés, vagy ha viszi magával a sámlit, a kicsi széket… Mert ezek szerint, a déliekkel ellentétben, nálunk legalább a megyeközpontban – és legyen na, Tusnádon – „királyi” az állapot fel- és leszállásnál. (Már Gyergyószentmiklóshoz viszonyítva!) Jó tehát az arány, hiszen a megye négy városi vasútállomása közül kettő e tekintetben mégiscsak elkerülheti a fogyasztóvédők árgus tekintetét. Mert a másik kettő semmi esetre sem! Az egyik pedig szülővárosom: Gyergyószentmiklós. Szégyen és gyalázat az állomás és környékének az állapota. Jó két évtizede ismétlem unos-untalan, de fölöslegesebben, mint Cato szenátor az egyre hajtogatott „Karthágót pedig le kell rombolni” kezdetű, múlhatatlan emlékű felhívásait. A városállamot, amint tudjuk, végül lerombolták. A valamikor – György Sándor állomásfőnök nyugalomba vonulásáig – takaros, padokkal, ivóvízkúttal, virágágyásokkal, szépen karbantartott cserjékkel díszelgő park, takarosan rendben tartott állomáskörnyék, tiszta, csillogóra pucolt ablakú váróterem már nincs. „Hova csúszol a múltak iszapján?” – kérdezhetjük Radnótival a megye többi állomása esetében is, hiszen a rend és a tisztaság, a késő vonatokra való várakozás bosszúságát csökkentő barátságos váróterem már a múlté!

Bajna György



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!