Nehézségek

A nehézségek szükségszerűek az életben. Minél többet átélünk, mondják a szakértők, annál érettebbek és tapasztaltabbak leszünk általuk. Vajon tényleg igaz, vajon tényleg döntéseink hordozzák elsősorban azt, hogy a továbbiakban milyen tapasztalatokkal gazdagodunk? Nos, nem egyszerű a feltett kérdésekre megfelelő válaszokat találni.
Politikailag számos ígéret elhangzik, főleg kampányidőszakban. Ez lesz, az lesz, infrastrukturális, illetve közösségi tekintetben egyaránt, aztán a kampányok szépen lassan lejárnak, a népek elmennek csendben voksolni, és megszavazzák a sok esetben önjelölt és mindent is beígérő elöljárókat. Aztán kb. másfél évig megy a munka. Jobb esetben… Csakhogy lassan jöhet a lakossági számonkérés. „Nocsak, uram, ön ezt meg ezt vállalta, hol tart a projekt?” ‒ kérdezik. Aztán sok esetben jön a jól bevált, mindenre alkalmazható válasz: az állam malmai lassan őrölnek, a bürokrácia labirintusában elvesztek, nincs rá pénz, nem nyert a pályázat. És hopplá, lássunk csodát, amiről a kampányidőszakban élesen és egyértelműen kijelentések születtek, azok hirtelen a reményvesztett ügyek polcára kerültek. Odakerültek, és mindenki moshatja kezét, mert ilyen a rendszer, egyszerűen nincs mit tenni, ezt el kell fogadni, ezzel együtt kell élni. Mi megpróbáltuk, nem jött össze.
Csakhogy a rendszer mozgatói, kérdem én, vajon nem személyek? Ha az empirikus ismereteinkre hagyatkozunk, sajnos ráébredünk, hogy nem. Személyek, akik elnévtelenedtek és munkájukba nemegyszer beleszürkülve végzik rutinszerű feladataikat. Nap nap után, hétről hétre, évről évre, hogy ne mondjuk, mandátumról mandátumra. Felelőst meg minek keresni, mi értelme lenne? A magyar nyelvben jól bevált szenvedő és passzív alak mindent megold, akárcsak a rendszer személytelensége és a bürokrácia útvesztői. Tetik, tatik. Megtettetik, megadatik. Napóleon szavaival élve – igaz, a háború kapcsán mondta, de szinte mindenre ráhúzható –, három dologra van szükség: pénzre, pénzre és harmadszor is csak pénzre. De a humanizmus híveként az emberi tényezőt sem hanyagolnám el a dolgok sikerre vitelében.

Vlaicu Lajos

: an accessible web community