Nehezített terep

A gyalogátjárónál kerekes székben ülő, csinos fi atal nőt pillantok meg. Csak egy másodpercnyi időre áll meg, ezalatt villámgyorsan szemrevételezi a terepet, és megállapítja, hogy ő itt nem fog boldogulni. Továbbmegy. Nem követem, pedig kíváncsi lennék, mekkora kerülőt kell tennie a kisvárosban, amíg akad egy olyan átjáró, ahol a mozgáskorlátozottakra gondolva le- és feljárórészt is kialakítottak. 

Mindennapjainkban sok bosszúsággal találkozunk ügyes-bajos dolgaink intézésekor: nagy a sor a pénztárnál, nem kapunk parkolóhelyet a bank előtt, előttünk veszik meg a kedvenc kenyerünket a boltban. Talán soha nem jut eszünkbe, hogy beleképzeljük magunkat egy olyan személy helyébe, aki kerekes székben közlekedve csak oda tud bejutni, ahol kialakították az ehhez szükséges akadálymentesített bejáratot. Feltéve, hogyha eljut autóval a helyszínre, és parkolóhelyet is talál – mert egyáltalán nem ritka az sem, hogy egészséges személyek foglalják el a mozgáskorlátozottak számára fenntartott helyeket. A sort folytathatnák: nehezített a közintézményekbe, tömbházakba, vendéglátóegységekbe való bejutás, ezáltal a mindennapi élet extrabosszúságokkal terhelt. Természetesen van törvény, amely előírja, hogy minden kereskedelmi egységnek, intézménynek, hivatalnak biztosítania kell az akadálymentesített bejáratot, a mozgáskorlátozottak számára is gördülékeny ügyintézést, a valóságban ez elég sok kívánnivalót hagy maga után. Hiszen ha ki is van alakítva a hatóságok által kért mozgássérült-feljáró, nagyon sok esetben használhatatlan, csak azért van, hogy a tulajdonos elkerülje a büntetést. És ameddig ez a vezérelve cselekedeteinknek, addig nem jut időnk, energiánk, hogy beleképzeljük magunkat mások élethelyzeteibe. Nem tudunk – és talán nem is akarunk – a másik fejével gondolkodni, mert azt hisszük, bőven elég a saját bajunk, ami hatalmasabb, fontosabb mindenki másénál. S hogyha még felülről jövő kezdeményezést sem látunk a hibák orvoslására, azt gondoljuk, miért pont mi kellene változtatnunk a viselkedésünkön, hozzáállásunkon… 

Pedig minden városlakó megérdemelné, hogy akadálymentesen eljusson oda, ahová szeretne!  

Boncina-Székely Szidónia