Hirdetés

Nehéz ügy

HN-információ
Miközben a közvélemény figyelmét a napokban leginkább az Országos Helyreállítási Terv és a közel 30 milliárd eurós kedvezményes uniós hitel elköltése – bocsánat: építő jellegű felhasználása – körül kialakult politikai marakodás kötötte le, a hét elején mellesleg egy másik sokakat érintő téma, a jelenlegi nyugdíjrendszer újragondolásának szükségessége is szóba került. Azé a nyugdíjrendszeré, aminek fenntarthatatlanságát, jelen formájában való finanszírozhatatlanságát mindenki tudja. Még a honatyáink is. Persze csak az, amelyik és akkor, amikor akarja. Ha úgy dönt, hogy nem akarja, kézfeltartással vagy gombnyomással könnyedén megszavazza azt, amivel az ingó, gyenge alapokon álló rendszert még inkább a fejetetejére állítja. Így lehetett például tavaly nyáron – a helyhatósági választások kampányhajrájában – 40 százalékos nyugdíjemelésről dönteni. Úgy is mondhatnám, hogy a témára érzékeny választópolgároknak 40 százalékos nyugdíjemelést hazudni. Mert az volt akkor a politikai érdek, arra ösztönzött a pillanatnyi szavazatmaximalizáló logika. Függetlenül attól, hogy ki érdemli meg és ki nem, ki a rászoruló és ki nem, ekkora mérvű emelésre pénz akkor sem volt, és azóta sem lett ilyen általános nagylelkűségre. És nagyon nagy valószínűséggel a jövőben sem lesz. Csak akkor – mint ahogy most is – ha a forrásteremtés valami másnak az elvétele, a megvonása árán történik. Például, az állami beruházásra fordítható összegek megnyirbálásán. Ezt nem nehéz átlátni. Mint ahogy azt sem, hogy nem lehet hónapról hónapra az 5 lejnyi bevételből 10 lejt költeni. A társadalom-biztosítási rendszer állami nyugdíjat jelentő egyes, azaz legfőbb pillére viszont – a társadalom elöregedése, az adót fizető munkavállalók- és az eltartottak arányának romlása miatt – pontosan így működik. Veszteséggel. Épp ezért a nyugdíjak folyósításához a hiányzó különbséget évről évre az állami költségvetésből fedezik. Ezt is mindenki tudja és látja. Az is, aki nem akarja. Nem csoda, hogy a választásokat letudva a könnyelmű ígérő a nagyarányú nyugdíjemelés kapcsán a hangsúlyt a „majd” szócskára nyomta. Meg – elterelés gyanánt – a különleges előnyöket élvezők speciális, különnyugdíjának megadóztatására. Mint olcsó populizmusra. Mintha attól az 1200 lejes havi járandóságból élő – helyesebben, abból megélni próbáló – özvegy Sárika néni és hozzá hasonló sok százezer kisnyugdíjas helyzete, életszínvonala fikarcnyit is javulna. Ígérni – láthattuk tavaly – bármit lehet. Most is. Mint ahogy a valóságban az Országos Helyreállítási Terv milliárdeurós beruházási terveinek kivitelezése, elszámolása, úgy a nyugdíjak emelése sem megy parlamenti varázscsapásra. Még az emelésre valóban rászoruló kisnyugdíjasoké sem. Ehhez előbb meg kellene teremteni a fedezetet. Mert a mostani állapot valóban tarthatatlan, nem csak hosszú, már közép távon is fedezhetetlen. Pénzre, bevételre több módon lehet szert tenni: egyrészt a foglalkoztatottságot növelni, a tb-járulék fizetési kötelezettséget mind többekre kiterjeszteni, ezzel együtt minél tovább a munka mezején, aktív állományban tartani. Magyarul: a nyugdíjkorhatárt fokozatosan fölfelé tolni. Népszerűtlenség a javából. A héten Kelemen Hunor kormányfő-helyettesi minőségében jelentette ki, hogy a kormány-koalícióban nincs szó ilyesmiről. Akkor miből lesz pénz a rendszerbe? Houdini kalapjából? A kettes és hármas pillért képező magánnyugdíj-pénztárak megfejéséből? Spórolni előbb az államnak sajátmagán és a nyugdíjrendszert fejő speciális jogosultjain kellene. Akik szintén az állami szektorhoz köthetők. Az is lehet, hogy az én generációmnak majd nem is fizetnek nyugdíjat. Lehet, jobban teszem, ha nem számítok rá. Na, mindegy… Kelemen Hunor a napokban olyan szép szavakat használt, amikor a készülő új nyugdíjtörvény társadalmi egyensúlyt és méltányosság teremtő szerepéről beszélt. Sajnos azt is hozzátette, hogy a reformokat hozó új nyugdíjtörvény 2023-nál hamarabb nem igen léphet érvénybe. De az is lehet – gondolom én –, hogy egy kicsit csúszik. Romániában elvétve történt még ilyesmi. Az biztos: a sok egymásnak feszülő érdek miatt az új nyugdíj-törvény kidolgozása nem lesz sétagalopp. 2024-ben viszont az országban ismét választások lesznek. Remélem, hogy ez az apróság ezúttal nem számít. Azaz sem a józan ész, sem a társadalom hosszú távú érdekein nem ferdít.

Domján Levente

 


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!