borús égbolt
enyhe eső
Ne szedd, védd!
Május az egyik legszebb hónapja az évnek, kizöldül a fű, a megkopott táj új életre kel, virágba borulnak a fák, és szinte nincs maradása ilyenkor az embernek a lakásban, szíve-lelke kivonzza a megújuló természetbe. Egy védett, különleges növény is ilyenkor virágzik, a nárcisz, amely szépségével és illatával elkápráztatja az embereket. A csillagos nárcisz az egyetlen őshonos és védett nárciszfaj vidékünkön, amely hegyi kaszálórétek, láprétek, üde erdei tisztások faja. A vadon élő kis virág réteket borít ilyenkor fehérbe, ameddig csak a szem ellát. Tiszteletére számos helyen fesztiválokat, ünnepségeket tartanak, de rendezvények nélkül is rengetegen keresik fel a nárciszmezőket. Rendszerint mi is minden évben elmegyünk megcsodálni a virágokat, ami mindig szívet melengető látvány számomra, megerősít abban, hogy milyen gyönyörű is a természet, és milyen szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk. A történetben eddig nincs is hiba, a gond ott kezdődik, hogy nálunk egyelőre csak kevesen ismerik és főleg tartják magukat a ,,mindent a szemnek, semmit a kéznek” mondáshoz. Elkeserítő látvány, ahogy szinte szó szerint letarolják a virágokat az emberek, annak ellenére is, hogy mindenki tudja, védett növényről van szó. Elborzaszt a látvány, amikor csokornak már alig nevezhető, ölnyi virágokkal térnek vissza autóikhoz a ,,kedves látogatók”, mert hát úgy is sok van, szedhetünk nyugodtan – magyarázatokkal nyugtázva az elvégzett pusztítást. Itt is megmutatkozik az emberi kapzsiság… Miért nem elég a pár szál virág a vázába, ha már mindenképp szedni akar valaki? Van egy rossz hírem, kedves virágdézsmálók, az ölnyi virág is pont annyi idő alatt hervad el, mint a kis csokor. Nem beszélve arról, hogy fel sem merül az emberekben, hogy amíg ők a legszebb szálakat vadásszák, hány meg hány virágot taposnak össze, tépnek ki gyökerestől, s mielőtt még teljes pompájában ragyoghatna, kíméletlenül letarolják a virágmezőt. Aztán meg csodálkozunk, hogy évről évre zsugorodik a terület, csökken a nárciszrét. Vajon mi lehet az oka? Ideje lenne komolyan venni a védett szó fogalmát, és megérteni végre azt, hogy rajtunk múlik! Nem lenne szerencsés, ha a jégkorszakok maradványnövényének tartott faj a mi felelőtlen viselkedésünk nyomán tűnne el.
Hadnagy Éva
