Hirdetés

Napjainkban is áll az „ép testben ép lélek” mondás


Gáll Erzsébet Emőke, a Korondi Szakközépiskola testnevelő tanára fiatalos és állandó mozgásban van. A sport egész életét meghatározza, nemcsak oktatja, korábban egész magas szinteken űzte, a mai napig sportol, mindemellett imád utazni, kirándulni. Mindezt nem érzi megterhelőnek, hiszen szívvel-lélekkel végez minden sporttal kapcsolatos tevékenységet. 

– Beszélne a kezdetekről? Mikor kezdett el sportolni?

– Gyergyóalfaluban nevelkedtem, Gáll Károly és dr. Gáll Erzsébet harmadik gyermekeként születtem. Általános iskolai tanulmányaimat szülőfalumban végeztem, majd Gyergyószentmiklóson jártam a középiskolát, ahol elektroműszerész szakmát tanultam. Középiskolai tanulmányaim befejeztével bébiszitterként Németországban töltöttem egy évet. Nagyon sok tapasztalattal gyarapodva tértem haza, azzal az elhatározással, hogy első lépésként továbbtanulok. Mindig is imádtam sportolni, kisgyerekkoromban minden helyileg megszervezett versenyen részt vettem csapatban és egyénileg egyaránt. Többször dobogós helyen sikerült végeznem, s talán ez sarkallt mindig az újabb kihívások keresésére, mint például a gyorskorcsolya, ügyességi korcsolya, atlétikaversenyek és a sakk kipróbálására. Később ezek a sportágak felcserélődtek a kosárlabdára, illetve a labdarúgásra.

– Kétségkívül az ön életében ez a periódus sportokban gazdagnak nevezhető. Mennyire volt megterhelő ez az időszak, hogyan sikerült az idejével gazdálkodnia?

– Azt tartja a mondás is, hogy az ember arra szakít időt, amire szeretne, és ha szívesen csinálja, amit csinál, akkor csak röpül az idő. Körülbelül ezzel én is így vagyok valahogy. Szüleinknek köszönhetően amíg sulisok voltunk, nem volt egyéb dolgunk iskolai időszakban, minthogy tanuljunk, és az idő többi részében pedig élvezhettük a gyermekkorunkat. Jelen pillanatban is, mivel még nincs családom, sokkal több időm van egyéb tevékenységre, mint esetleg másnak.

– Mikor döntött a testnevelő tanári pályáról?

– A cél nem a tanári pálya volt, véletlenszerűen, a sors alakította úgy, hogy a többi évfolyamtársammal együtt felvettem én is a pedagógia modult, mellette pedig kosárlabda- és síszakot végeztem. Így az egyetem befejeztével lehetőségem nyílt testnevelő tanárnak versenyvizsgázni, és 2006-ban a Korondi Szakközépiskolában szereztem címzetes állást.

– Van-e olyan vezérfonal, amely szerint az eddigiekben alakítani próbálta az életét?

– Úgy gondolom, hogy amit akartam, azt elértem az eddigi életemben, remélve, hogy a jövőm is legalább ennyire sikeres lesz. A labdarúgáson belül szerettem volna még fejlődni, de sajnos egy sérülés miatt erről le kellett mondjak. A céljaimat kiegészíti az utazás, mivel szeretnék minél több helyre, országba eljutni, megismerni más országok kultúráját és hagyományait.

 – Sportolt esetleg teljesítményszerűen? Mikor, mely csapatokban és mennyi időt töltött performance sporttal? 

– Középiskolai tanulmányaim alatt teljesítményszerűen játszottam a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium B divíziós kosárlabdacsapatában négy évig, ezzel párhuzamosan három évig tagja voltam a Gépgyártó Szakközépiskola röplabdacsapatának is. Testnevelő tanárként is folytattam a sportot, a Szentegyházi Vasas Femina labdarúgócsapatában öt évig, mondhatom majdnem minden poszton, még kapusként is játszottam. Sajnos térdszalag- és meniszkuszszakadás miatt abba kellett hagynom az aktív sportolói karrieremet. Hosszú ideig nem játszottam sehol, majd újra próbálkoztam, de ezúttal egy teljesen más sportágban, a kézilabdában, játszottam a parajdi Sóvirágok és a Szováta SE csapatában.

– Minek köszönhetőek a sportokon belüli váltások? Gond nélkül ment az átállás egyik sportról a másikra?

– Szerintem az időszak segített be a váltásokban, az időjárásnak megfelelően alkalmazkodtunk. Na meg a jó kis szomszédság. Ugyanis a szomszédságban nagyon sok gyerek volt, akikkel nem volt nehéz nagyon hamar a különböző sportágak magunkra szabott szabályait letisztázni. Szinte minden sportágat kipróbáltunk, ezért később már tudtam, hogy mi az, amit szívesebben űznék.

– Beszélne a testnevelői pályáról? Milyen a kapcsolata a gyerekekkel, kollégákkal?

– Úgy gondolom, hogy a mozgásszegény életmód csökkenti a fittség kialakulásának lehetőségét, és befolyásolja az egészségi állapotot. A sokat idézett mondás, az „ép testben ép lélek” napjainkban sem veszített aktualitásából. Sajnos a mai fiatal generáció nagy többsége mondhatjuk, hogy nagyon keveset mozog, illetve sportol. A szerencsések között tudhatom én magam, hiszen lehetőségem van minden korosztály fejlődésének betekintésébe. Így igyekszem minden korosztályban a tudásomnak megfelelően minél színvonalasabban tartani az órát, hiszen nekünk testnevelő tanároknak nagyon sok lehetőségünk van mindezt megvalósítani. A kollégákkal rengeteg versenyt szoktunk szervezni osztály-, iskola-, még akár Sóvidék-szinten is. A Korondi Szakközépiskolában tanítok, ez már a tizenötödik évem testnevelőként ebben az iskolában, és most már nyolc éve a község lakója is vagyok. A korábbi, kezem alól kikerült generációval jónak nevezhető a kapcsolatom, bár a mai világban mindenki csak fut, igaz, nem a szó szoros értelmében, igyekszik a saját életét jobbnál jobb irányba terelgetni, ezért nem mindig van lehetőség a sűrű találkozásokra. A lányok többsége férjhez ment, a fiúk pedig külföldön próbálnak szerencsét, ha nincs itthon valamilyen családi vállalkozásuk. De akik itthon vannak és néha találkozunk egymással, mindig megállunk egy kedves szóra, vagy, ha időnk futja rá, akkor egy üdítőre. Van, hogy bekérezkednek órára, hogy megnézzék az újabb tanítványokat, és ha netán lehetőség adódik, akkor labdába is rúghassanak. Jó érzés visszaemlékezni az iskolai csínytevésekre, nekünk pedig, hogy milyen gyorsan telik is az idő, ha nem is látszik rajtunk.

– Mi jelenti ön számára a legnagyobb elégtételt az életben?

– Mint bárki másnak, nekem is vannak álmaim, de mindig igyekeztem úgy alakítani az életem, hogy ne rugaszkodjak el a valóságtól. Miután tanítani kezdtem, rájöttem, hogy ez az, amit igazából csinálni szeretnék hosszú távon is, hiszen gyerekekkel dolgozhatok és mellette sportolhatok is. Látni a gyerekek arcán a sikerélményt, nem hiszem, hogy van ennél nagyobb cél, öröm az életben.

– Van edzői tapasztalata? Beszélne erről?

– Volt részem edzőként is dolgozni még 2007-ben, amikor az Gyergyóalfalvi Bucsin SE kosárlabdacsapatának lehettem egy kis időre a trénere, de sajnos a távolság miatt kénytelen voltam lemondani erről a lehetőségről, munkáról. Iskolaszinten a középiskolás diákjaimnak vagyok jelen pillanatban az edzője, labdarúgást és kézilabdát oktatok. Mellette társasági táncot tanítottam kisiskolásoknak nagykorúsítási ünnepélyekre, illetve jegyespároknak nyitótáncot. Téli időszakban pedig sítábort szervezünk egy kolléganőmmel.

– Végezetül beszélne a magánéletéről, hobbikról, szabadidős tevékenységeiről?

– Nagyon szeretek kirándulni, sportolni, de főleg focizni. Az iskolában is kihasználom néha a lehetőséget a nagyobb gyerekekkel, illetve az iskola focicsapatával szoktam feleleveníteni a múltat egy-egy meccs erejéig. Amikor időm engedi, hetente egyszer a parajdi kézilabdás csajok csapatában játszom, tehát a szabadidőm java részét a mozgás teszi ki. 

Vlaicu Lajos
Vlaicu Lajos


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!