Nannyók a feredőben

A családot összefogó nagymamák voltak legutóbb a homo­ród­ka­rá­csony­falvi Unitárius Nőszövetség figyelmének középpontjában, a helyi unitárius lelkipásztor felesége, Benedek Enikő által kezdeményezett rendezvénysor az idősek tudásának továbbadását szolgálja.

Július 26-án, Anna-napon szent Annára, a nagymamák védőszentjére emlékezünk. 1965 óta – lengyelországi kezdeményezésre – július 13-án ünnepeljük a nemzetközi nagymama világnapot.
A homoródkarácsonyfalvi Dun­gó feredőnél nannyók gyűltek össze július utolsó előtti vasárnapján. A magyar nyelvből kikopni látszó nannyó szót újból belopva a köztudatba közel harminc nagymama és dédmama gyűlt össze, de megjelentek szép számban unokák és dédunokák is, és a nagyszülői létről, a nagymama szerepéről beszélgettek, valamint arról, hogy mit jelent napjainkban a nagy tudású, családot féltő nannyó.
Benedek Enikőt, a karácsonyfalvi tiszteletes asszonyt régóta foglalkoztatja a találkozó ötlete, szeretett volna kikapcsolódási lehetőséget teremteni a falusi asszonyoknak. Valójában már az összejövetel előtt hosszú előkészülettel próbálták felhívni a figyelmet az eltűnőben levő nannyó fogalomra és karakterre.
– Az idősebb generációnak köszönhetjük, hogy át tudjuk örökíteni a hagyományainkat, a népi kultúránkat, ezért a tudás elmentéseként kis könyveket, füzeteket adtunk ki a közelmúltban. Ezzel a nagymamáinktól kapott örökséget ápoljuk és visszük tovább, tiszteletet mutatunk őseink, valamint a tőlük ránk hagyott szellemi és tárgyi örökség iránt – mutatott rá a tiszteletes asszony.
Ősszel szövőtanfolyamot tartottak, amelynek eredményeit szintén egy füzetben összesítették, valamint a homoródkarácsonyfalvi vadon termő gyógynövényeket is egybegyűjtötték, hasonlóan a népi tudás örökül hagyásának szándékával. Benedek Enikő szerint a gasztronómiában és a hétköznapi életben is tanulhatunk az elődeinktől: Karácsonyfalván így alakult ki a gyermeklakodalom és a batyukázás szokása, valamint a
helyi Gesztenyefesztiválnak és
a farsangi bálnak is számtalan hagyományos vonása van.
A generációk közti harmónia egyik alapja a közös tudás, a „régi” életforma tapasztalatainak az átadása – ehhez kapcsolódóan egy, a szomszéd faluban elő édesanya osztotta meg a gondolatait a mára már elenyésző háromgenerációs együttélésről. A találkozón személyesen nem lehetett jelen, de az alkalomra továbbított beszédében megosztotta, hogy saját gyermekei miként vélekednek a nagyszülők jelenlétéről: többek közt az élő mesemondás, a „tisztább” és természetközelibb gyermekkor, a szabadság és a féltő figyelem hangzott el az unokáktól.
A rendezvényre rendhagyó, Kincseink című kiállítással készültek: aki tehette, magával vitte a saját, valamint nagymamája és unokája fotóját, amelyeket egymás mellé állítva sorakoztattak fel az eseményen – felmutatva ezzel a nagymama és az unoka közti, generációkon átívelő különleges kapcsolatot.
Benedek Enikő szerint megható volt látni, hogy a nagymamák közt különböző korcsoportok is képviseltették magukat: a hajukat kontyba fogó, fejkendős nannyók mellett alig ötvenéves fiatal nagyik is megjelentek az eseményen. Az együtt töltött idő alatt kiderült, sokan sokféleképpen látják a nagyszülő szerepét. A helyszínen kézfelemeléssel próbálták kideríteni, hogy kinek hány unokája van, valamint milyen gyakorisággal használják még a nannyó megszólítást a családtagjaik.
A fiatalok – annak ellenére, hogy még nem nagyszülők – saját mozdulataikban, gondolkodásukban őrzik nagyanyáikat és nagyapáikat, nap mint tapasztalják az őket másodikként nevelő családtagok kézlenyomatát a személyiségükben és viselkedésükben. Többen is úgy vélekedtek, a nannyóka a kedvesség, a megértés és elfogadás megtestesítője, mások viszont állították, hogy a nannyó nevelő szereppel bír – alakjában keveredik a szülő és a hagyományos életformát képviselő karakter, hatása nem korlátozódhat csupán unokái babusgatására és kényeztetésére.
A helyi fiatalok révén népdal és saját vers is felcsendült a rendezvényen, valamint egy szórakoztató színdarabot is megtekinthettek a jelenlevők, miközben hagyományos, nannyók receptje szerinti süteményeket fogyasztottak – volt töpörtyűs pogácsa, málé, csöröge és pánkó.
Benedek Enikő szerint az eseményt kalákaszerűen sikerült megvalósítani: a nagyik, gyermekeik és unokáik mind-mind kivették a részüket – kizárólag a Dungó Egyesület és a Homoródkarácsony­falvi Közbirtokosság részéről volt szükségük támogatásra –, a
helyiek örömmel karolták fel
a nannyótalálkozót. Hozzátette, a
helyszínre sem véletlenül esett a választás, a Dungó-hegy lábánál felszínre törő források hosszú idő óta gyógyítják az öregedő nannyók betegségeit.

Demeter Adél-Hajnalka

: an accessible web community