Nagykorúvá lett a székelyudvarhelyi Pulzus alkotótábor

Nem véletlenül hívták meg Vécsi Nagy Zoltán művészettörténészt, hogy nyissa meg az idei művésztelep kiállítását, amely július 19. és 29. között zajlott a Spanyár-házban. A közismert szakember még a Haáz Rezső Múzeum alkalmazottjaként tevékenykedett, amikor Berze Imre szobrászművész előhozakodott az alapötlettel.

Akkor ő maga, illetve az intézmény vezetősége is életrevaló elképzelésnek tartotta, hiszen ily módon hírnevet szerezhet a város és a múzeum olyan kortárs képzőművészeti alkotás-gyűjteményhez juthat, amilyent sem adományozás, sem vásárlás útján nem szerezhet. Egyrészt. Másrészt pedig az itteni éves rendszerességgel megismétlődő alkotóműhelyeknek híre megy, híre ment, és a székely anyaváros felkerülhetett a képzőművészeti „közélet” nemzetközi térképére. Innen elszármazott, ide kötődő, és egy-egy anyaországi, illetve neves „igazi” külföldi művészt szoktak meghívni. Csak egyszer. Az ötletgazdának, Berze Imrének az a kiváltsága, hogy ő személyesen minden alkalommal dolgozhat, de ugyanakkor az ő vállára nehezedik minden szervezési feladat. A fiatal szobrász messzemenően eleget tett és tesz a kihívásoknak, nagy energiaráfordítással képes alkotni is – idén a Szobordoboz című munkával lepte meg a közönséget – amely egyben utalás arra is, hogy a klasszikus értékek számunkra rejtve maradnak, de nem koporsóban, hanem lezárt ládikóban, a felszínen, az orrunk előtt, amelyet kellő érzékkel és kíváncsisággal mi magunk is felnyithatunk. Miklós Zoltán néprajzkutató, múzeumigazgató megköszönte Berze Imre áldozatos munkáját, a támogatók hozzájárulását, majd a kiállítás megtekintésére invitálta a jelenlevőket. A tárlat egyébként egy hónapon át tekinthetők meg a múzeum földszinti termeiben. Hogy valóban megéljük, megértsük, hogy felszabadultakká lettünk – kevesebb vírussal és fenevaddal van/ lesz dolgunk a közeljövőben –, Berze Imre felesége segítségével bemutatta „A medve távozása a múzeumból” című performanszot. Ennek nyomai fellelhetők a földszinti előcsarnokban.

Simó Márton