Hargita megye nagyhatalom a művészetek, főként a képzőművészetek terén. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a térségből indult művészek közül sokan a magyar nemzeti piktúra egteremtésében vállaltak szerepet – gondoljunk csak a csíki Nagy Istvánra, Márton Ferencre és Nagy Imrére –, vagy a szobrászat terén alkottak maradandót, mint például a gyergyói gyökerű Siklódy Lőrinc, Köllő Miklós vagy Borsos Miklós. De meg kell említeni az alfalvi csodának nevezett jelenséget: a gyergyói községből kikerült első képzőművész Ambrus Imre, őt követte Sövér Elek és Márton Árpád, példájukat követve immár harminc feletti az onnan kikerült képzőművészek száma. Csíkban a művészi státus elismertségét Nagy Imre teremtette meg – követelte ki! –, s az itt megtelepedő Gaál András és Márton Árpád alapozták meg társaikkal a művészeti oktatást, munkásságuk eredményeként ma már száz fölötti a térségből kikerült művészek száma. Jelentős képzőművészeti alkotások vannak a Hargita megyei közgyűjteményekben: a Nagy Imre-hagyaték nagyja a zsögödi képtárban található, de Csíkszeredában van például. Szopos Sándor és Benczédi Sándor hagyatékának egy része, Ipó László képeiből látni bő válogatást a keresztúri képtárban, de jelentős valamennyi múzeumunk képzőművészeti gyűjteménye. A szárhegyi tábor évtizedeken át összegyűlt anyaga az elmúlt szinte emberöltőnyi időszak erdélyi magyar képzőművészetének keresztmetszetét adja. De az alkotást ösztönzik a borospataki, borzonti, csíkszentmártoni, homoródszentmártoni alkotótáborok, a most zárult Pulzus művésztelep Székelyudvarhelyenvagy az atyhai Vinczeff y-portán szervezett táborok sora – s a felsorolás korántsem teljes. Ezzel szemben nagyon kevés a megyében a kiállítóhely, holott az a kevés működő galéria rendkívül izgalmas kínálattal jelentkezik, a művészek részéről tapasztalható a megmutatkozásra való igény, s a közönség is befogadó, érdeklődő. Még szerencse, hogy a megyeháza előcsarnokából kialakított, térelválasztókkal ellátott és korszerű fénytechnikával felszerelt kiállítótér működik, folytonosan újdonságot szolgáltatva, sűrű egymásutánban következő kiállításokon mutatva be kortárs alkotókat, alkotói csoportosulásokat. Sajnos, a zsögödi képtár immár több mint egy éve zárva, a múzeumok pedig – hivatásuk okán – nemcsak a képzőművészeti anyag megmutatására összpontosítanak, hanem kiállítások széles skáláját kínálják. Sajnos, a világjárvány okozta megszorítások miatt valamennyi látogatottsága megcsappant. Múltkoriban felvetődött, hogy új rendeltetést kellene találni Csíkszeredában a Mikó-vár közelében található régi kórházépületeknek. Véleményem szerint nem is kellene sokat gondolkodni: képtárrá lehetne alakítani megannyit, hisz rengeteg értékes anyag halmozódott fel a raktárakban, műtermekben, ami napfényre, a közönség érdeklődésére méltó. S itt nemcsak a klasszikusainkra gondolok, hanem kiteljesedett életművel rendelkező művészeinkre is, állandó kiállításon lehetne bemutatni pl. Gaál András és Márton Árpád művészetét. S nemcsak galériákkal lehetne támogatni a képzőművészetet, hanem műtermek biztosításával. Örömmel hallom, hogy vannak erre vonatkozó tervei az önkormányzatnak, s talán megszívlelendő lenne a dévai példa is: a város az óvárosban két régi bérházat alakított át műtermekké – egyikük a csekefalvi születésű Mátyás József nevét viseli! –, talán nálunk is méltóbb szerepet kaphatna például a Petőfi utca jelenleg szociális lakásként szolgáló egyik-másik épülete. Mert olyan kincsekkel rendelkezünk, amit érdemes megmutatni, meg kell mutatni. S akkor tényleg meglátszik az is, hogy Hargita megye nagyhatalom a művészetek, főként a képzőművészetek terén.

Sarány István