Nagyhagymás, a zergék világa

FOTÓ: HAJNÓD KATALIN

Reggel indult kis csapatunk Balánbánya felé. Borús napnak indult, de mire el kellett hagyjuk az autókat, már előbukkant néha a nap. Balánbánya végén parkoltuk, a Szép-patak völgye aljánál, ahonnan az ösvény indul az Egyeskőhöz. Mi gyalogszerrel követtük az utat a vízgyűjtő gátig, majd Nagyáj-patak völgyén indultunk a sziklafalak irányába.
A völgyön haladtunk felfelé, eleinte enyhe emelkedővel, majd egy széldöntés sújtotta erdőrészhez értünk, itt már keresni kellett a járható utat, farönkökön másztunk át vagy bujkáltunk alattuk, kinek így, kinek úgy volt könnyebb. Több rövid pihenőt tartottunk, egymást bevártuk, közben magunkhoz vettünk egy-egy falat csokit vagy cukorkát. Miután átvergődtünk az akadálypályán, már kezdett érződni, hogy közeledünk a Nagyhagymás mészkősziklái alá, egyre meredekebb helyeken vitt az ösvény. Pár száz méter megtétele után elérkeztünk a kőfolyáshoz, amelyen továbbhaladtunk felfelé, vigyázva, hogy ne indítsunk el guruló köveket, miközben lépteinket az erdő madarai énekükkel biztatták. Ahogy kapaszkodtunk felfelé, egy sziklafolyosó falai között találtuk magunkat, ahol már sokkal kisebb kövek voltak, és minden lépésnél vigyázni kellett, hogy ne csússzunk vissza. Ekkor már borús volt az idő, de nem is volt baj, mert legalább nem volt túl nagy meleg. Amint kiértünk a mészkősziklákkal közrezárt mesevilágból, tartottunk egy rövid pihenőt, aki akart falatozott, hiszen az ebéd még odébb volt, előbb fel kellett érni a csúcsra, ez pedig egy szűk órányira volt még. Amíg a pihenőt tartottuk, egyik túratársunk egy zergét pillantott meg a távolban, amint gidájával békésen legelésznek.
Pihenő után folytattuk utunkat, amely egyre meredekebbé vált, viszont nem voltak már instabil kövek, így magabiztosabban lépdeltünk. Voltak viszont kitettebb, meredekebb részek, ahol óvatosabban haladtunk, néha mászni is kellett, és volt, ahol fűcsomókba kapaszkodva tudtunk továbbmenni.
Nemsokára már a Nagyhagymás tetején voltunk, a csúcstól délkeleti irányba értünk fel. Gyorsan kifújtuk magunkat, közben az elénk táruló panorámát csodáltuk, majd tovább indultunk a csúcs felé. Útközben több, nagyobb hófoltot is találtunk, aminek örültünk is, mert legalább a felfelé kapaszkodás során kezünkre került sarat le tudtuk mosni. A csúcson fotózkodtunk, elkészült a már megszokott csoportkép, közben túravezetőnk ismertette a környező hegyeket. A kissé borús idő ellenére szépen látszottak a távolabb eső hegyek is.
Miután feltöltődtünk a látvánnyal elindultunk egy szélcsendesebb helyet keresni, ahol letelepedtünk és elfogyasztottuk otthonról hozott jól megérdemelt ebédünket, közben az előző túráink emlékeit felelevenítve nevetgéltünk. Az ebédszünet után az Egyeskő menedékház irányába folytattuk utunkat, ami még másfél órányi járásra volt. Útközben még betekintettünk egy ígéretes kilátó pontról, még utoljára vetettünk egy pillantást a környező hegyekre, majd beereszkedtünk a menedékházhoz. Itt nagyjából egy óra pihenőt tartottunk, ki teával, ki kávéval a kezében üldögélt az Egyeskő lábánál. Elfogyasztva italainkat elindultunk a Szép-patak völgye irányában, a kissé meredek, az eső miatt csúszós kövek borította ösvényen. Párszor még eleredt az eső, szerencsére nem tartott sokáig, esőköpenyeink megúszták szárazon.
A nagyjából nyolc és fél órás gyalogtúránk után megérkezve az autókhoz túravezetőnk Szabó József megköszönte, hogy vele tartottunk a mai túrán, mi pedig megköszöntük a tartalmas, élménydús napot.

Hajnód Katalin,
Csíkszereda